Csak óvatosan a mai divattal! Belövöd a Facebookon valaki másnak az amúgy másolt önmegvalósító gondolatát, teszed ezt naponta és hirtelen máris bebikáztad saját motivációkért felelős részedet? Annyira felpörögtél egy együtt síros-szenvedős-igazságot megosztó youtube videótól, hogy akár már holnap el is kezdenéd a sikerhez vezető utat? Ma még erőt gyűjtesz, de majd holnap? Vagy holnapután? Esetleg ezerszer jutottál már el erre a pontra, azaz a youtube kinyilatkoztatáshoz? Mi ez a motivációs bullshit? Mintha egyfajta agylágyító drogot használna mindenki! Beveszi (meglátja az interneten), felpörög (bemotiválódik), bevon másokat (megosztja), és letargiába esik (túl fáradt a cselekvéshez)-elmúlt a motiváció. Mintha ez tévút lenne! Igazából kell egy papír, egy tükör, egy íróeszköz és 20-30 perc. Leülsz, átgondolod, megrajzolod/megszerkezted és minden nap megnézed. Ez a céllap, az igazi motivátor, amikor nem egy vadidegen kockahasától pörögsz fel vagy valakinek a nyaralásos fotóitól, hanem a saját életedtől és fejlődési potenciáljától. 5 melós pontot szedtem össze neked, amit ha végigcsinálsz, akkor garantáltan sikeres leszel. Na nem olyan Hugh Hefner stílusban, hanem a saját életed stílusában. Érdekel?
Cél
Szerintem te is eltévedtél. Ne aggódj, én is évekig azt hittem, hogy a cél egyenesen előttem van, csak el kell indulnom. Elhatározom magam és menni fog, hiszen annyira tehetséges, okos és ügyes vagyok. Szóval minden csak az elhatározáson múlik. Aztán koppantam párszor. Néha elértem a célomhoz és máskor pedig máshova jutottam. Végül rájöttem, hogy a célhoz vezető út a lényeg és nem a cél (értelmet nyert számomra a " nem az út vége, hanem a megtett út számít" féle mondás). Közben minden változik (még én is). Néha előre kell haladnom, máskor kacifántosan és van amikor újra kell tervezni. Meg kell tanulni elfogadni, hogy a jutalom nem a célunk elérése lesz, hanem mindaz, amit a célunkért megtettünk. A fejlődés számít és nem az eredmény. Bármerre indulunk el, biztosan nem leszünk kevesebbek. Érettebbek leszünk, tapasztaltabbak, lehet, hogy egy rosszul megválasztott út során szegényebbek, de biztosan nem kevesebbek. Én immár harmadik féléves céllapomat készítettem el az elöttünk álló félévre vonatkozóan. Ebbe a céllapba azokat a számomra fontos és elérendő dolgokat írom fel és nyomatékosítom képpel, amiknek elérésével az év végén sikeresnek érezhetem magam. Ezt a lapot nem mutatom meg senkinek, csak magamnak szól. Nem azért csinálom, hogy hogy mást bemotiváljak. Nem is nagyon beszéltem az elmúlt 1 évben a két féléves céllapom elért eredményeivel kapcsolatban. Nem ez a lényeg. A céllap egy iránytű a nehéz napokra, egy vállveregető a sikeresebb időszakokra, ami végül egy sikeres emlékképpé fog átalakulni. Azt tapasztaltam az előző két céllapom esetében, hogy voltak rajta dolgok amiket teljesítettem (pipa), voltak amiket részben értem el és voltak olyan dolgok, amik aktualitásukat vesztették és helyettük más dolgokat értem el. Visszagondolva nem azért lettem sikeres az elmúlt egy évben, mert mindent elértem, amit akartam. Azért lettem sikeres mert voltak olyan céljaim, amiket következetesen véghezvittem. Ez magamnak szól, és senki másnak. Itt jegyezném meg, hogy nem árt, ha néha sikeresnek érzed magad. Tök jó dolog időnként leülni, átgondolni az elmúlt időszakot és legalább egy pipát elhelyezni a céllapodon. A célok bármik lehetnek, amik számodra fontosak. Nekem a céljaim között volt egy új autó, nyaralás, felhalmozott megtakarítás, karrierlépés, blog és bizonyos családi aspektusok is. Ne hidd el, hogy létezik egy általános céllap. Mindenkit más motivál, mindenkinek mások a vágyai és céljai. Neked a feladatod, hogy függetlenítsd magad másoktól és a saját dolgaidat vesd le egy papírra. Jah, és maradj valamilyen szinten a fejlődés és folyamatosság táptalaján. Direkt nem a realitást írtam, hiszen a realitásban nem érzem a továbblépés és fejlődés lehetőségét. Márpedig az élet a fejlődésről szól. Te akarsz lenni Richard Branson? Célokat teljesíts és ne az legyen a féléves célod, hogy megnyitsz 140 céget... Érted?
Feladat
Gyakran és sokan esnek abba a hibába, hogy kitűzik a céljaikat és az eredményt készpénznek veszik. Nem értik miért nem érték el a célt, hiszen megvolt, leírták és tettek is érte. Ha meg van a cél, akkor fel kell tenni a kérdést: Mit kell csinálnom ahhoz, hogy elérjem?
Mondok egy példát a szakmámból, ami egyébként egy gyakori "ügyfél betegség".
"Lakást akarok 4-6 év múlva. Minden hónapban teszek félre pénzt a számlámon, havi 20-30 ezer forintot"- és ez a típusügyfél nem érti, miért nem lesz lakása 4-6 év múlva. Egyrészt 5 évig havi 20.000 forintból összejön 1,2M forint, ami nem lesz elég az önerőhöz. Másrészt az emberi fegyelmezetlenség miatt a következő 5 évben biztosan történik valami, ami miatt ebből a pénzből el kell majd venni azzal az ígérettel, hogy pótolva lesz.
Érdemes konkretizálni a célt és a célállomásokat. Ha biztosan félre akarok tenni, akkor miért ne tenné egy lakáskasszában állami támogatásért cserébe? Így máris 1,2M helyett 1,5M forint fog összejönni. Ha pedig jobban belegondolunk, akkor ma is látható, hogy ennyi pénzből nem lesz önerő (mert számoljuk hozzá az illetéket illetve hitel esetén a banki költségeket is illetve az ügyvédi díjat). Tehát meg kell tervezni, hogy mennyi pénz kell, ahhoz pedig mit kell tenni. Például az év végi prémiumot is elkülöníteni a lakáscélra. Lényeg a lényeg:
A cél önmagában nem más, mint egy üzemanyag nélküli sportkocsi. Szép, szép csak semmi értelme. A célod hajtóanyaga a feladatlistád. Minél részletesebb, annál több esélyt kapsz magadtól.
Munka
Meggyőződéssel állítom, hogy könnyebb tervezni, mint megvalósítani. Az álmodozás ingyen van, a valóságért pedig tenni kell. A legtöbben szerintem itt bukjál el a dolgot, hiszen az alapvető késztetés hiányzik a céljaink eléréséhez. Nagyon kedves barátom jut mostanában erről eszembe. Amikor a céljait kell bemutatni, akkor hatalmas lelkesedéssel és tenni akarással vág bele a közepébe. Még talán a feladat rublika is pipa lehet nála, hiszen pontosan tudja, mit kellene tenni minden nap a dologért. Viszont, amikor már melózni kéne érte, akkor jönnek azok a bizonyos "körülmények", amik egyszerűen összefogtak ellene és nem engedik a kiteljesedést. Mivel gyakran beszélünk, ezért szinte naprakészen követem az eseményeit. Hadd mutassak be néhány (számodra biztosan ismeretlen) olyan körülményt, amit lehetetlen leküzdeni és amivel még soha senki nem szembesült:
1. Jhajj, bevan borulva. Rossz a hangulatom és biztosan mindenki másnak is.
2. Jhajj, az exemmel összevesztünk, nincs kedvem semmihez.
3. Jhajj, későn keltem és elment a nap (mindezt 13-14 körül). Majd holnap. (ebből lesz a következő hét, és még csak hétfőt-keddet írtunk).
4. Jhajj, tegnap edzettem, és baromi izomlázam van. (Itt jegyzem meg, hogy ez a barátom vállalkozó és szellemi munkát végez)
5. Jhajj, az első leendő ügyfelem nemet mondott. Ez rossz jel, inkább ma már senkivel nem beszélek.
Számoltad, hogy ez eddig 5 kifogás? A poén, hogy a héten is 5 munkanap van és ezek a kifogások majdnem minden héten más-más napokon feltűnnek. Már ezerszer megmondtam ennek a barátomnak, hogy igazából arról van szó, hogy a fejében levő "kicsi én, kis hang" irányítja az életét. Ezt a "kicsi ént, kis hangot" onnan ismered meg, hogy baromi lusta és mindenről le akar beszélni, ami nem kellemes.
Kitartás
Azt hiszem,sikerült széllel szembe pisálnom. Éppen a motiváló youtube videók függőségéről beszéltem az imént, és most én is vizualizálom egy youtube-al a gondolatvilágomat. Mondjuk elég nagy probléma, de hátha ez a video jobban fog rád hatni, mint egy kép.
Beszélgetek emberekkel és olyan érzésem van, mintha a kudarcot nem kalkulálnák bele az életükbe. A kudarcot olyan mostohagyerekként tekintik, amit illő elkerülni. Ha viszont ez a kudarc megkopogtatja a vállunkat, akkor azonnal halottnak kell tettetni magunkat, három miatyánkat elmormolni és belekezdeni az önsajnálatba. Jó kis kilátás mi? Közben elfelejtjük, hogy amikor járni tanultunk, akkor elég sok kudarc ért minket. Amikor elkezdtünk az iskolában olvasni, akkor sem ment egyből. Amikor megpróbáltuk felszedni az első csajt.... na nem is folytatom tovább. Mondjuk úgy, hogy a kudarcok végigkísérték az életünket, ezekből tanultunk, ezektől fejlődünk és még mindig sokan félnek tőlük. Ha nem kalkulálod bele a kudarcodat a céljaid eléréséhez vezető úton, akkor igazából elengeded magad és a szerencsére bízod a dolgot. Vagy bejön vagy nem. Sok volt vállalkozót ismerek, akik állítják, hogy a vállalkozás a legrosszabb dolog, ami történhetett velük. Egy bedőcsölt vállalkozásból lehet tanulni vagy meg lehet sértődni. Az biztos, hogy a legtöbb kezdő és csődbe ment vállalkozó nem volt elég kitartó és nem volt hajlandó a kudarcokat belekalkulálni a dologba.
(Egy kis megjegyzés: Mielőtt elkezdtem megírni a cikket a sikerről, kaptam emailt egy potenciális ügyfelemtől, amiben visszavonulót fújt egy alibi dumával. Ezen a bulin "buktam" 3-400.000 forintot. Holnap meg mennék megvenni az autómat. Szerinted mit éreztem? Bevallom férfiasan, hogy fél órára komoly önsajnálatba kezdtem, aztán beláttam, hogy megint válaszúthoz érkeztem: vagy leszarom és küzdök tovább a céljaimért, folytatom a tervem vagy hagyom, hogy valaki más irányítsa a saját döntéseivel az én életemet. Döntöttem. Egyébként nem emiatt írtam ezt a cikket, ez már tervben volt. Csak így jött össze:)
Cél
Nem ittam sokat. Szándékosan tettem be a finish helyett a start képet. Tudod miért? Azt gondolom, hogy félrevezetőek ezek a motivációs direktívák, amik behálózzák az életedet. Mindenki egy végcélról, a nagy végjátékról beszél. Hajlamosak ezek a motiváló emberkék elhitettni, hogy egy dologogra tegyél fel mindent, egy lövésed van, egy célod lehet. Mondta már neked valaki, hogy az élet folyamatos és a folyamatos fejlődésről szól? Ha jobban belegondolsz, akkor látnod kell a lényeget. Azzal, hogy eléred a kitűzött célodat, igazából megnyomod a start gombot a következő etapra. Új célokat tűzöl ki, új kihívásokat keresel. Vagyis kellene keresned és kellene lendületben maradnod. Minden a lendületről szól. Ha leállsz és megelégszel magaddal, akkor nagyon gyorsan "mélyrepülésbe" válthatsz át. Nem létezik az életben olyan, mint stagnálni. A természet sem ismeri a stagnálás jelentését. Még egy kőszikla sem stagnál, hanem fejlődik és változik. Ami, aki a természetben megáll az elpusztul. Az ember pedig a természet része. Talán ez az egyik magyarázata a lottó milliomosok mélyrepüléseinek is, akik nem saját lendületüktől lettek milliomosok. Mivel nem volt lendületük a milliomos élethez, ezért nem volt mit folytatni, fejleszteni. Nem tudnak mit kezdeni a helyzettel és megpróbálnak stagnálni (a pénzből egy statikus élethelyzetet kialakítani az autóval, lakásokkal, kölcsönökkel stb...). De mivel semmi sem állandó, ezért végül összeomlik a kártyaváruk.
Az én célom ezek alapján sosem lehet más, mint teljesíteni a részcélt (a nagy egészben (életemben)amik a részfeladatok (az időleges céljaim). Félreértesz, ha most a taposómalomról kezdesz nekem kommentelni. Itt nem a napi rutinról van szó, hanem a te saját céljaidról, amiket időnként újra kell fogalmazni. Nagyon sajnálom azokat a valójában elkeseredett embereket, akiknek egyetlen céljuk a meggazdagodás. Teljesen mindegy, hogy mivel, de csak ez számít. MLM rendszerek netto erre építenek, hogy egy tévképzetet adnak az embereknek az "örök nyugdíjaslét" víziójával. De mi értelme elérned valamit bármilyen rendszerben és munkában, ha az a célod, hogy utána ne csinálj semmit? Semmit igazából most is csinálhatsz és nem leszel hátrányban a csitrilliárdos jövőbeli éneddel szemben, aki már annyira gazdag, hogy nem kell semmit sem csinálnia. Furán gondolkodik az ember.
Én két dolog miatt akarom a céljaimat elérni:
1. Hogy időnként a tükörben saját magamat megdícsérhessem és büszkén álljak magammal szemben
2. Hogy új célt találjak az életben. Nem a megfutamodás miatt (nem értem el a másik célom), hanem a siker miatt (elértem az előző célom).
:::
Ha kérdésed van, szeretnél valamit megosztani velem: szarvas.norbert@iflgroup.hu vagy klikk