A Fidesz vélhetően valami drasztikus, a népnek kevésbé tetsző dobásra készül a nyugdíjakkal kapcsolatban. Legalábbis a komplett ellenzék erre következtet azokból az információkból, amik rendelkezésre állnak. Valamiért nem akarja a Fidesz a költségvetési tervezetet a választások előtt bemutatni a nagyközönségnek, miközben Varga Mihály a következő 3 évben 1700 milliárd forintot akar megspórolni , amit drasztikusan csak megszorításokkal lehet elérni. Egy rosszul időzített költségvetési nyilvánosságra hozással szavazókat veszíthetnek? Igen, közvélemény kutatások szerint folyamatosan csökken a Fidesz támogatottsága (ez választások után szinte törvényszerű), amit egy megszorító csomag tovább tudna rombolni. A megszorítástól szemét a Fidesz?

A rosszmájúak szerint az öntömjénező, szenzációhajhász, egoista és nyereségvágyból elkövetett társadalmi torzulást előidéző magyar politika krémje kizárólag egy esetben képes egyhangúan és egyből megszavazni valamit, amikor a saját fizetésemelésükről van szó. Ehhez képest most majdnem 100%-ban egyetértettek abban, hogy a hitelkárosultakat meg kell védeni a bankokkal szemben. Ritka nagy politikai öngól lett volna ennek ellenkezőjét cselekedni, hiszen a népharaggal nem szabad ellenkezni. Be kell állni a sorba és a leghangosabbnak kell lenni.

Minek neveznéd azt az embert, aki elmegy kaszinózni egy uzsorástól kölcsönvett pénzből, nem jön be a számítás, nem tudja visszafizetni, majd jön a casino tulaj, aki zsebre teszi a te elköltött pénzedet, majd rákényszeríti az uzsorást, hogy fizesse neked vissza, amit jogtalanul adott? Lehet nem a legtalálóbb történet a világon, biztosan nem húzható rá mindenkire, de sokszor az elmúlt években hasonló érzése támadhatott az embernek,miközben végignézte a devizahiteles huzavonát és a felelősségek újraosztását az ügyben. De most sokan megütötték a főnyereményt a végeles mentőjavaslattal. Jogszerű? Ma igen, tegnap még nem. Igazságos? Kinek az, kit meg nem érint. Mindenki ráfizet? Garantálom, írásba adom, eldalolom.

A legutóbbi cikkem kapcsán jelent meg újfent kommentben egy nagyon frusztráló szemléletmód, amikor valaki szövegkörnyezettől függetlenül elsütötte az "agyatlan biztosítási ügynök" jól ismert, lealacsonyító rigmust. Mintha mindenki, aki biztosítással foglalkozik az biztosítási ügynök lenne. Mintha a biztosítási ügynöközés sértés lenne. Mintha a 70-es években lennénk, amikor a témáról beszélünk.  Annak meg, hogy az aktuálpolitikai témához mi köze van ennek, azt a mai napig nem sikerült megfejtenem. Akkor most nevezzük nevén a csávókat, kik ezek az agyatlan biztosítási ügynökök?

Szerintem fél Magyarország felkapta a fejét, amikor tegnap bombaként robbant a hír, miszerint az agyonreklámozott, baromira beharangozott Arnold Schwarzenegger féle self-made előadás határozatlan időre elmarad. Nyílván, akik alsó hangon kifizették a 30.000 forintos alapcsomagot az osztrák izomember előadásáért, bizony lábon hordhattak ki egy durvább agyvérzést, amikor értesültek a katasztrofális hírrel. Itt most valóban egy félresikerült szervezéssel vagy az évtized legnagyobb átverésével állunk szemben?

A nyaralásom alatt is pörgött az agyam, figyeltem a híreket és megfogalmazódott bennem számtalan ötlet, cikk, vélemény. Visszatérve úgy érzem, hogy a közösségi marketing kiteljesedéséről kell, hogy szót ejtsek, és annak morbid értéktorzulásáról, ami arra készteti az embereket, hogy poénkodjanak valamivel, ami baromira nem vicces. Mindezt lájkokért, kommentekért és az ingyen jött 30 másodperces közösségi reklámért. A kezdeményezés mint mindig, most is eredeti állapotában jó dolognak tűnik, ahol vicces formában késztetnek embereket az adakozásra. De mint minden az internet világában, ez is nagyon hamar eltorzulni látszik, saját maga paródiájává válik. 

"Az Ice Bucket Challenge (jegesvödör-kihívás) kampány egy jótékonysági és figyelemfelkeltő akció, melynek során a résztvevő személy leönti magát (vagy hagyja leönteni magát) egy vödör jeges vízzel, és felszólít másokat, hogy cselekedjenek hasonlóképpen vagy adakozzanak jótékony célra, vagy tegyék mindkettőt. A műveletről készült videófelvételt nyilvánosságra hozzák, így terjed tovább a kampány." Wikipédia

Amerikában kezdődött a jégláz, aminek keretében hírességek elkezdték magukat leöntögetni, nevettek egy jót a videóban, tupírozták social megjelenésüket és még adakoztak is. Win-win helyzet állt elő, hiszen az éppen ügyeletes mainsteam betegségre hívták fel a figyelmet, támogatták a valóban rossz helyzetben levő rászorulókat és még a rajongó táboruknak is megmutatták mekkora közösségi arcok újfent.

Bár azért kicsit mosolyogtam itt is, hiszen amikor James vagy éppen Ronaldo leküldte magát a jegesvödrössel, bizony sokak csak ámuldoztak, hogy még ezek a nagyságok is megteszik oroszláni bátorsággal. Én meg azon ámuldoztam, hogy min hápognak az emberek? Ezek a sztársportolók egyébként napi szinten fekszenek be jeges vízbe, hogy elősegítsék testük regenerációját és csökkentsék a gyulladásaikat. Mondhatni papírforma számukra ez a feladat. Rutinmunka. De azért vicces, és jól is néz ki.

Nyílván nem csak sztársportolók, hanem hírességek is azonnal csatlakoztak a kampányhoz. Van aki egy jó marketing fogást látott a dologban, van aki úgy érezte meg kell tenni, van aki meg nem akart "pussy" maradni. Az érdekes inkább az Ice Bucket Challenge közösségi mutálódása volt, ahogyan az eredeti és értékes "játékszabályokat" eltorzították és az egészből egy globális öntsdlemagad mozgalom lett nulla mondanivalóval és még kevesebb adakozással.

BALESETBIZTOSÍTÁS 30M ÖSSZÉRTÉKBEN NAPI 39 FORINTÉRT?KLIKK

Magyarországot figyelve (bevallom csak ide koncentráltam) kénytelen-kelletlen voltam kitéve annak az erkölcsi mészárlásnak, amit műveltek a celebjeink. Szinte kézzel tapintható módon figyelték a történéseket Amerikában, számolgattak, és amikor már tutira biztos volt a megtérülési ráta, kezdtek el jegezni (megfigyelhető, ahogyan telnek a napok, egyre kisebb vödröket használva, jeget helyszínen berakva-nem előhűtve (így pedig meleg vizet jégdarabkákkal küldenek magukra egyesek igazán férfiasan).

Hirtelen mennyi jó fej ember ütötte fel a fejét, aki akadémista hanglejtéssel jó pofizott a Facebook videóban az arra fogékonyaknak, miközben elfelejtette az eredeti célt, elfelejtett adakozni. Mostanában tovább mutálódott a program, hiszen jönnek azok az "akadémikusok", akik kikérik maguknak ezt az egészet és két jégdarabka között emlékeztetik a nagyérdemüűt az eredeti célra. 

Ha jól értelmezem a szabályokat, akkor nem dicsőség leküldeni magad jéggel, hiszen ekkor megspórolsz magadnak 90 dollárt. A dicsőség az, ha a videóban megírod a kis csekkedet, befizeted a pénzt és nem pazarlod a vizet.

 

 Most már annyira bátrak az emberek, hogy a magyar hírességek után majd hónapos késéssel az átlag ember is lemeri magát önteni egy mini vödör meleg vízzel, amibe előttünk rak 3-4-5 darab jégkockát. Ilyenkor persze fogom a fejem: "Bitch please". Az internet korszakában, az online térben szinte elképzelhetetlennek, demagógnak és sablonnak tartom ezt a sorrendet, amit újfent felállított magának a Facebook közönsége, amikor az átlag nem mert előbb önteni, mint a krém, miközben elméletileg nem a társadalmi szegmentálás, hanem az összefogás a fő mondandója a témának.

Szerintem mindenki döntse el magának, hogy valóban annyira menő dolog leönteni magát jeges vízzel, ha közben nem utalja a szükséges pénzt. Valóban menő dolog paródiává átalakítani egy olyan komoly kezdeményezést, ami olyan emberekről szól, akik egész életükben fognak szenvedni? Tényleg ez a poén forrása? Azon már meg sem szabad lepődni, hogy az egész "buli" azért termelhet adományt, mert az emberek egoizmusára, marketing értékére épít. Pedig aki adakozni akar, az adakozzon elegánsan és csendben. Minden más csak önmutogató cirkusz. Na megyek utalni, és ezt videó nélkül is meg tudom tenni.

Az interneten találtam ezt a képet, ami letépi a fertőzést a L'oreal bőrrrel fedett gennyes fertőzésről és megmutatja azt a valóságot, amit nem akarunk észrevenni, mert kényelmetlen.

Tetszik a performance? Ez Like:

Még 2009-ben történt velem az eset, ami valószínűleg örökre beleégette magát az agyamba és nyomatékosította bennem, mit is jelent a pénzügyi kultúra és annak hiánya Magyarországon. Beszéltem egy nővel pénzügyekről. Kiderült, hogy van gyermeke, akit nagyon szeret, szívesen takarítana meg neki, de anyagilag nincsen meg hozzá a kellő fedezete. Aztán jött a hitel, amiről kiderült, hogy lenne lehetőség olcsóbbá tenni a havi törlesztést. Ezt a hölgy azonnal elutasította, mire én megkérdeztem...

Magyarország 80%-a gondolja azt, hogy a pösti emberek igazi parasztok, akik állandóan rohannak és nem figyelnek senkire, semmire. Persze van benne valami, de mégsem a szó rossz értelmében. Sajnos Magyarország színe java a fővárosra koncentrálódik, miközben olyan problémák jelennek meg hatványozottan, amik "bunkóságra, ridegségre" kényszerítenek. Egyik legalapvetőbb empátia, amikor valaki odajön hozzánk, megszólít, mi meg figyelünk rá, segíteni akarunk. Budapesten az emberek jelentős része ezzel szemben, továbbmegy, az mp3 fülhallgatóját és napszemüveget, mintegy pajzsot nagyon okosan használva totális közönnyel viseltet mások iránt még akkor is, ha láthatóan nagy a baj. Én időnként eldöntöm, hogy nem állok többet meg senkinek, mert az nekem mindig sok(k)ba kerül.

Ebben az országban mindenki mindenkinek az ellensége, rosszakarója, kioktatója. Ebből annyira elegem van már, mint amennyire neked abból, ha nem süt a nap (vagy süt a nap). Soha semmi nem jó. Bloggerként ezerszer megkapom a kommentekben, hogy mennyire balibsi hantabanta vagyok, mert mindig a kormánnyal foglalkozom. Én meg csak nézek ki a fejemből és nem bírom agyilag felfogni a sok hígagyú látásmódját. Egyszerűen nem tudok nem a kormányról írni 1-1 gazdasági döntés esetében, hiszen a kormány 2/3-os hatalommal a döntéshozó. Ellenzékről azért nehéz írni, mert ellenzék nem létezik Magyarországon, csak retardáltak kiscsoportos foglalkozása, akik még a lepattanókra sem képesek odavetni magukat.

A napokban láttam egy videót Louis Van Gaal-tól (akkori holland szövetségi kapitánytól, jelenlegi Manchester United vezetőedzőtől), amiben sok szempontból felborítja teljes világomat, ami a focit illeti (és amit Magyarországon évtizedek óta megtanítanak), ellenben megerősíti felfogásomat, ami az üzleti világgal kapcsolatos. Addig a pontig Van Gaal-t egy arrogáns majomnak tartottam, aki végtelenül egocentrikus, akaratos mini zsarnok. Az előadása elgondolkoztatott, nem csak a személyét, de az arrogánsnak tünő emberekkel kapcsolatban is.