A napokban láttam egy videót Louis Van Gaal-tól (akkori holland szövetségi kapitánytól, jelenlegi Manchester United vezetőedzőtől), amiben sok szempontból felborítja teljes világomat, ami a focit illeti (és amit Magyarországon évtizedek óta megtanítanak), ellenben megerősíti felfogásomat, ami az üzleti világgal kapcsolatos. Addig a pontig Van Gaal-t egy arrogáns majomnak tartottam, aki végtelenül egocentrikus, akaratos mini zsarnok. Az előadása elgondolkoztatott, nem csak a személyét, de az arrogánsnak tünő emberekkel kapcsolatban is.

 Az arrogancia forrása

Nem létezik olyan ember, aki szerint Van Gaal ne látszana általában arrogánsnak. Van Gaal magát úgy jellemzi, mint egy ember, aki hisz a saját látásmódjában, saját elméletében. Attól tűnik arrogánsnak, mert nem hajol meg mindenki "okossága" előtt, ellenben a végletekig harcol a saját látásmódjáért. 

A foci nem a gólnál kezdődik

Hajlamosak vagyunk mindenkit az elért eredményei alapján megítélni, miközben szinte teljes mértékben ignoráljuk az eredményig megtett utat, a felkészülési időt és hatékonyságot. A foci nagyon jó metaforája az életnek. Látjuk, hogy a magyar foci megszűnt létezni, a sportot elárasztó pesszimizmus és kishitűség pedig tökéletesen megfelel a társadalmat jellemző attitüdnek.

Nekem anno azt tanították, hogy egy focicsapat legfontosabb embere a vezetőedző, aki edzi a játékosokat, odafigyel az erőnlétre, ért a diabetikához, a csillagászathoz és még mélytengeri biológus is. Neki van egy segédezője, aki inkább lelkitárs, mint szakmailag hozzáértő személy. Ő intézi a nem fontos feladatokat a csapat körül. Van a masszőr, aki ellazít, az orvos, aki meggyógyít és a sportigazgató, aki hozza a játékost és a pénzt. Sok magyar klub még ma is így működik egyébként.

Aztán jön ez a holland faszi, aki szembemegy mindennel, amit a mi karakteres és sikeres szakmánk állít a fociban. Persze ez a holland a sikert is másban méri. Számára siker a Bajnokok Ligája győzelem, világbajnoki érem, esetleg topliga győzelem. A nemzetközi szakma egyik legelismertebb egyénisége évtizedek óta és ez az ember képes elismerni, hogy egyedül nem érne sokat, nem ért mindenhez, és sikerének kulcsa meghallgatni a megfelelően kiválasztott személyzetének a tanácsát. Van Gaal a mendezser, és nem a mindentudó vezetőedző.

A stabil szervezet erőt ad

Rendszerben gondolkodik és nem a rendszeren. Bármelyik csapatához került, legfontosabb dolga nem a játékoskeret kialakítása volt és a jó szerződések megkötése, hanem az általa képviselt szervezeti kultúra és struktúra megalapítása, amihez nagy gondossággal választotta ki a megfelelő embereket. Belátja, hogy egy csapat sikere nem egy emberen múlik, hanem a csoport tudásán. Nincsen egy én, de van egyén a rendszerben. Az ő szervezetében a segédedzőnek, az informatikus elemzőnek vagy a segédedző asszisztensének ugyanolyan komoly feladat jut, mint Van Gaalnak. 

Tudja nagyon jól, hogy egy megfelelően megszervezett csapat a szakmai háttérben legalább annyira fontos a munka szempontjából, mint maga a jól megszervezett játékoskeret. Persze önmagában semmit nem érne összeállítani 10-20-30 szakembert, ha a végén nem támaszkodna az eredményekre, tanácsokra. Bátran kimondható, hogy a jó vezető, menedzser nem attól lesz jó, hogy mindent jobban tud, hanem pontosan attól lesz nagy, ha felismeri határait, ellenben pontosan tudja, kitől kell megszerezni a szükséges információt.

Ami a Manchester United-nél folyik

Lement a világbajnokság, ahol egy átlagosnál jobb, de nem világsztár kerettel rendelkező holland válogatott majdnem megnyerte a mundialt, miközben a világsztárokkal felvonuló spanyolok, angolok vagy brazilok csúfos véget értek. Az eredmények, a mutatótt játék és stílus, a játékkeretek minősége tökéletes példázata annak, amiben Van Gaal hisz. Egy jól összerakott nagy létszámú szakmai stáb képes olyan tartás adni bármilyen csapatnak, amivel képesek a határaikon túllépni. Persze mindez kevés lenne, ha nem követelne és nem elemezne folyamatosan. 

Nyártól a MU vezetőedzője (menedzsere). Kezéhez kapott egy egyénileg nagyon jó nevekből álló keretet, akik csapatként hatalmasat buktak. Miután Van Gaal összeállította saját szakmai csapatát, látott a játékoskeret feltérképezésének. A legtöbb edzővel ellentétben karakteresen kiállt (mondhatni arrogánsan) és elismerte: ez a csapat nem tud hatékonyan működni együtt! Változtatni kell a kereten.

Nem sok edző lett volna képes a csapat egyik legfontosabb túrájáról otthon hagyni legnagyobb sztárjukat (a ráadásul holland Van Persie-t) vagy külön edzetni a legújabb nagy igazolás Luke Shaw-t csak mert nem megfelelő a Van Gaal által elvárt edzettségük. Ez az a pont, ahol a Manchester újra felkerült a nagyok térképére és minden ellenfél elkezdhet félni tőlük. Van Gaal nem a rendszerét igazította a csapat kultúrájához, keretéhez, hanem hozta magával a saját szervezetét, sikerreceptjét és ahhoz igazít mindent és mindenkit felvállalva a konfliktusokat.

Cserébe viszont a játékosok egy olyan szervezeti stabilitást kapnak, ami később elengedhetetlen feltétele lesz a közös sikernek. Van Gaal munkásságán jól látszik a következetesség, stabilitás és a hosszútávú gondolkodás. Nagyon szépen kirajzolódik már most, hogy a MU egy csapat lesz és nem sok kiválló egyéniség gyűjtőhelye. 

Van Gaal csapatot épít, kultúrát és struktúrát. Pontosan megtervezte, hogyan fogja elérni a célját és nem hajlandó eltérni a tervétől senki kedvéért. Pontosan tudja, hogy övé a felelősség. Bukjon vagy nyerjen, a lényeg hogy ezt maga miatt tegye és ne azért, mert másokat akar másolni, másokat enged beleszólni. Van Gaal egy menedzser és nem vezető. Csapatot rak össze, koordinál, elemez, és felelősséget vállal. 

Mendzsereknek azért lehet érdekes ez a látásmód, mert alapjában véve mindenki ezt akarja csinálni, de a legtöbben elbuknak az első lépésnél, amikor ki kellene állni a saját rendszerük mellett, konfliktust kellene felvállalni és következetesnek lenni. Ha pedig valaki túljut ezen, akkor máris jön a következő nehézség, amikor meg kell tanulni a csapat tagjainak a tanácsait, ötleteit megfogadni, a csapat tagjait egyáltalán jól kiválasztani és felelősséget adni a kezükbe.