Pár napja jelent meg mindent hírcsatornán a rémhír, miszerint a Fidesz a mostani formájában garantáltan halálra ítélt nyugdíjrendszer jövőjét a gyermekalapú újraelosztásban látja. Az egész ötlet kicsit fórumszerűen hatott, ahol gyakran felüti a fejét ez a megoldás az elkeseredett, ámbár nagycsaládos emberek által. Naív, szűk látókörű ötletnek tartom így sokadik átgondolás után is, hiszen egy ilyen megoldás képes lenne szinte azonnal (1-2-3 éven belül) hatalmas lyukat ütni az állami költségvetésen (ha feltételezzük, hogy a liberalizmussal való szakítás Orbán szemléletében nem egyenlő a szociális támogatások teljes megszűntetésével. Ha igen akkor nem lesz hiány).

A Real Madrid a világ legsikeresebben működő üzleti vállalkozása a sportban. A királyi gárda volt tavaly az első klub, amelyik (megelőzve NBA és NFL klubokat is, illetve a nagy rivális Bayern-Barcelona-MU triót) adott gazdasági évben elérte a fél milliárd euró árbevételt (forrás: deloitte). Azt már évek óta látni, hogy Perez elnök üzleti tudásának köszönhető a Madrid 21-ik századi gazdasági csodája. Az elnök a klubbot egy üzleti vállalkozásnak tekinti, folyamatos befektetési lehetőségeket keresve. Így jutunk el azokhoz a sztárigazolásokhoz, amiknek az árát...

Ha beleszippantok a zápor ittas hűsítő levegő, akkor már valóban kezdem érezni, hogy valami végérvényesen megváltozott a "világ futballjában". Persze itt most nem a brazil 7up produkcióra gondolok a német válogatott ellen, hanem egy letűnt kor hajnalára, reneszánszára, újjáéledésére. Valami nosztalgiaszerű nem létező emlékfoszlányok rémlenek fel bennem, amikor a régi időkre gondolok, amikben én még nem éltem, de valahogyan minden tisztább, őszintébb, korrektebb és becsületesebb volt. Aztán jött a felvilágosult szabad kapitalizmus burjánzó évtizedei, ahol a cél minden esetben szentesítette az eszközt. Mégis mintha látni vélném a kiút végét, a fényt az alagút, az igazságot a marketingben.

Na most persze jól benne vagyok a slamasztikában. Szükségem van a ti megváltó gondolataitokra, fikázásotokra és lebeszélésetekre, hogy a lehető legkevesebb veszteséggel azonnal ki tudjak menekülni az év bizniszéből. Mert ugye itt most az év biznisze van kilátásban, amivel csitrilliárdossá fogok válni tegnapra. Ti meg jöttök itt a szánakozó nézéssel, negatív hozzáállással. Kérdezem a véleményeteket, de annyira nem érdekel, hiszen megyek előre a célom felé, mivel pár éve részt vettem a "Hogyan legyél sikeres nő a mai világban" előadáson "másodférfimagammal". Fura élmény volt, de megtanultam sikeres nőként élni az életem! 

Bevalottan nagy csodálója vagyok a 21-ik század legnagyobb társadalom kritikai eszközének, leghatalmasabb szociológiai kísérletének, a Facebooknak. Számos olyan lényegi kérdést vet fel a mindennapi életünkben, majd nagyít fel, ami meghatározza jellemfejlődésünket, tipizál és sokszor derogál. Bizonyára az elmúlt években egy rossz pillanatodban legalább egyszer kitört belőled a szkeptikus önfelismerés naiv oldala mikor mások Facebook "happy" életképeit vizslattad: "Ezeknek honnan a f.szomból van ennyi pénzük? Miért happy az életük, míg az enyém szar és unalmas ehhez képest?".

Kicsit meglepő módon a társadalmi összefogások világában, az internet és szabadinformáció áramlás fénykorszakában véletlenül sem a harmatgyenge ellenzék, a társadalom másik fele vagy az EU a magyar kormány legnagyobb egyenrangú ellenfele, hanem az RTL Klub. Lehet ők lesznek azok, akik megbuktatják a kormányt saját zagyvaságaikba belezavarva őket? Mindezt miért? Nem miattad, nem miattam! Pénzért bmeg pénzért.

A mai napon egy nagyon kedves családtagom ballagott el általános iskolájából Budapesten (Gazdagrét). Felkészültünk az ilyenkor szokásos napsütésre, gyereksírásra, semmitmondó sablonisztikus előadásokra- műkönnyekre és a halotti torra emlékeztető elmúlás érzését keltő hangulatra. Amit viszont kaptunk az valami olyan mostanáig számomra teljesen felfoghatatlan eseménysorozat, amit soha az életben nem hittem volna el, ha nem a saját szemmel látom, saját fülemmel hallom. Elöljáróban annyit, hogy a politika beférkőzött az oktatás legalsóbb szintjeire is.

Igen is meg nem is. A cikk apropóját egy blog oldal adta, ahol egy szakember (akinek munkásságát rengetegen tisztelik) általánosítások sokaságával mindenfajta egyediséget mellőzve kiszámolta, hogy a nyugdíjbiztosítás bizony egyáltalán nem éri meg. Nagyon megrökönyödtem az egyoldalú számítási módszeren, aminek alapja a TKM mögé bújás volt. Pedig egy magára valamit tényleg adó pénzügyi szakember a TKM-et maximum mutatóba adja, hiszen egy nyugdíjbiztosításnál egyáltalán nem mindegy a hátralevő évek száma, a befizetett összeg nagysága és az ezáltal ígénybe vehető bónuszok mértéke. A TKM egy egységesített mutató, ami nem alkalmas egyedi vizsgálatra. Olyan mutató, mintha az autókat akarnánk összehasonlítani fogyasztás alapján. Ferrarit a Suzukival. A számítás alapja pedig az lenne, hogy mindkét autó négykerekű és gurul, ugyanolyan távolságra.

Na elég legyen az orbánozásból, de tényleg! A nép választott, a nép döntött, a nép demokratikus. A kérdés tulajdonképpen annyi, hogy az emberek a jó kérdéseket tették fel maguknak a döntésük meghozatala előtt? Viszont ennek okfejtése se lenne több, mint egy romantikus ábránd a tökéletes társadalmi megnyilvánulása dimenziójában. Már teljesen lényegtelen.

A mai nap tudtam meg a BLIKK-nek köszönhetően, hogy a magyar válogatott egykori szélsője, a magányos harcos útját járó Huszti Szabolcs ugyanolyan értékű autóval kocsikázik (képek itt), mint egy Cristiano Ronaldo. Ahogyan elolvastam a cikket (miszerint Szabolcs használva a Mclaren-hez kapott külön KRESZ módozatokat, a kávézóhoz legközelebb eső buszmegállóban parkolt le) nem igazán tudtam se röhögni, se nagyvonalú lenni. Miért is kellene nagyvonalúnak lennem, mikor engem ugyanezért agyonbűntetnének?