Magyarország 80%-a gondolja azt, hogy a pösti emberek igazi parasztok, akik állandóan rohannak és nem figyelnek senkire, semmire. Persze van benne valami, de mégsem a szó rossz értelmében. Sajnos Magyarország színe java a fővárosra koncentrálódik, miközben olyan problémák jelennek meg hatványozottan, amik "bunkóságra, ridegségre" kényszerítenek. Egyik legalapvetőbb empátia, amikor valaki odajön hozzánk, megszólít, mi meg figyelünk rá, segíteni akarunk. Budapesten az emberek jelentős része ezzel szemben, továbbmegy, az mp3 fülhallgatóját és napszemüveget, mintegy pajzsot nagyon okosan használva totális közönnyel viseltet mások iránt még akkor is, ha láthatóan nagy a baj. Én időnként eldöntöm, hogy nem állok többet meg senkinek, mert az nekem mindig sok(k)ba kerül.

"Kell egy új ájfón tesó?"

Nem hiszem, hogy sokatoknak be kéne mutatnom a hájtek kütyüket az utcán értékesítő indiánokat, akik órákig tudnak forgalmas útszakaszokon üzleti tevékenységet folytatni tax-free-n anélkül, hogy bajusz elvtárs őrmester megszólítaná őket. Engem a Deák téren nagyon gyakran találnak be a "kell egy új ájfón tesó" kinézetű emberek, akik mind elakarják nekem hozni a hájtek kánaánt az alma legújabb gyöngyszemével.

Na azért annyira hülye én sem vagyok, hogy bármikor életemben megálljak nekik. Tisztában vagyok azzal, ha megállnék, akkor onnan jól nem jövök ki, megkockáztatva azt, hogy kirabolnak vagy rámsóznak egy totál kamu telefont elég komoly pénzekért. Ez a sztori nem is az én sztorim, inkább mindenki sztorija, aki úgy érzi, hogy zaklatják Budapest legforgalmasabb helyein.

"Megátkoztak"

True story. Ha belegondolok, a Deák tér és az irodám között az elmúlt években rengeteg konfliktus ért. Most elmesélem nektek a legdurvábbat, amikor gyakorlatilag védelmi pénzt kért tőlem egy öreg indiánnő. Úgy gondoltam, hogy szokásommal ellentétben nem fegyverkezem fel mp3 fülhallgatómmal, hiszen szeretném kiélvezni a napsütötte Andrássy út berregő-csicsergős autócsodáit. Napszemcsi fel, megcélzom a zebrát. Balszerencsémre elkapott a piros. Mellém a zebra sarkában beparkolt egy féltrabival (járóbot) közlekedő néne. Megszólított.

Én empatikus agyalágyult pedig védtelen voltam a "elnézést fiatalember, maga nagyon segítőkész, tudna nekem segíteni?" megszólítással szemben, így mondtam: "hello". Az indián időjós megakarta nekem nekifutásból jósolni a jövőmet és rám szórni néhány 1000x-es pénzbevonzó mágiát, miközben kivarázsol a zsebemből súlyos ezreket. Kezdte a szövegét, amire egyből megvillant a veszélyt jelző pókösztönöm és azon nyomban elkezdtem hátrálni, kitettem a "no money" cégért is.

A kedvesnek tűnő nő átváltott Voldemortba és belekezdett az átokszórásba, mivel nem akarok neki pénzt adni. Én sem voltam rest és sprinter múltamat felidézve kezdtem erőltetett menetben az Andrássy úti nagyzebrán. Nagy meglepetésemre a néne is sebességet váltott, és ha én vagyok Tyson Gay, akkor ő volt Usain Bolt. Mire végigértünk a zebrán már megátkozott, behintőporozott, és még egy csinos kis masnit is kötött rám, majd aki jól tette dolgát továbbkelt. Én nem hiszek ezekben a dolgokban, de az életem az elkövetkező két évben érezhetően negatív fordulatot vett. Lehet adni kellett volna pár száz forintot, hogy abban a transzcendens pozícióba maradjak, mint amilyenben elindultam 5 perccel ezelőtt.

Hogyan kaphatsz az államtól 2-8 millió forintot? Töltsd ki és megtudod! Klikk

" Kislány, kell egy hűtőmágnes?"

Na azért ne gondoljuk túl, nem engem szólítottak meg ennyire frappánsan, hanem a Városligetben egy Majálison az akkor 6 és fél éves unokahúgomat, aki kicsit előrébb rohant a sétában. A kislány persze egyből mondta, hogy igen és mire odaértem már a kezében volt az amúgy semmire sem jó hűtőmágnes. Megint elkövettem a hibát, megálltam. Ezen a ponton már jött a gyerekeknek gyűjtünk duma, ami mindig az érzésekre hat és rohadt sokba fáj.

Nem volt mit tenni, pénztárcát izzítani kell, hiszen úgy illik. Kiderült, hogy ha a mágnes marad, akkor az 2.000 forint, amit azért túlzásnak vélek egy olyan szituációban, ahol a gyereket használták fel szemét módon azért, hogy a pénztárcámból a pénzt kiénekeljék. Persze a gyerek előtt nem balhézhatok és nem érzékeltethetem, hogy van/nincs pénzem. Ő még kicsi ahhoz, hogy megértse miért nem adok szegény gyerekeknek pénzt egy ilyen utcai akció után. 

Megpróbáltam döntetlenre kihozni a szituációt, visszadtam a mágnest (ami 100 forintot nem ér) és odaadtam 1.000 forintot kalóz bácsinak. Nyílt lehúzásnak éreztem, de mégis magamat okoltam hiszen megint megálltam, megint fizettem.

"Segítenél nekem"

Két napja történt balfékességem, antibunkóságom újabb fejezete, amikor az Allee-nál sétálva elkapott egy fiatal mosolygós lány, aki a segítségemet kérte. Persze megint nem volt rajtam fülhallgató, így nem tudtam magam süketnek tettetni. Helyette kardom rántottam elő és keresetem a legközelebbi sárkányt, hogy a hercegnőt megmentsem. Na találd ki, mibe került ez nekem? Na mibe?

Beindul az előre betanult szöveg a parfüm megszagoltatásáról, és a pénzem kiénekléséről. Szinte meghatódtam, amikor a kislány előkapta első visszautasításom után a pénztárcáját, hogy megmutassa mennyit adtak már el. Volt a pénztárcában összesen 35.000 forint, amitől bevallom, nem ájultam el. Pláne ha hozzávesszük, hogy a parfüm csomagot most bevezetés előtt (érdekes módon ezt a szart évek óta fél éve vezetik be, na mindegy) 16.000.ért adja nekem oda. Gyors matek után már láttam pénzügyesként, hogy kiskezit csókolom, nagy jóindulattal sem sikerült sokat eladni (feltéve, hogy nem látok át a szitun és tudom, hogy ez a pénztárca ugyanolyan munkaeszköz nekik a pénzzel, mint a parfüm). 

Addig addig kaptam a kedvezményeket, amíg hülye fejemmel és leolvadt agyammal vásároltam tőle egy férfit. Igen jól látod, megint fizettem valamiért, amit nem akartam. Csak hogy vicces legyen a sztori, hozzáteszem  értékesítési vezető mívoltomat. Pontosan azt oktatom, hogy értékesíteni őszintén lehet, valós értékekkel és ne próbáljuk meg becsapni, megvezetni a másikat. Na itt pont ez történt számtalan kamu ellentmondással, amit észre is vettem. De a kislány olyan szépen mosolygott basszus.

Ezért ne állj meg az utcán senkinek!

A pestiek nem bunkóságból nem állnak meg a másiknak, hanem azért mert valószínűleg sokkal okosabbak, mint én valaha leszek. Ma megállni valakinek az utcán szinte mindig egyet jelent a pénzzel és annak változataival. Megállhatsz ájfónért, cigit lejmolóért, hűtőmágnesért vagy éppen egy kislány segítsége végett. 10 esetből a realitás az, hogy 10-nél valamit elakarnak neked adni vagy valamit ki akarnak belőled sajtolni. 1000 esetből van 1, amikor valaki útirányt kérdez vagy óraállást (ami már nagyon ritka). 

Szomorú ilyenről írni, szomorú ilyen tanácsot adni, de jogos önvédelem, ha érdektelenné válsz mindennel szemben, ami az utad során leszólít. Én mindig megfogadom, hogy nem állok meg senkinek, de sajnos néha elgyengülök. Ilyenkor jó ha van nálam pénz és akkor talán nem átkoznak meg, nem rabolnak ki, nem ölnek meg.

Tetszik a performance? Ez Like: