Meglepő módon a mostani bejegyzés-cikk-írás- nevezd és gondold annak, aminek akarod nem az aktuálpolitikáról, gazdasági döntésről vagy valamilyen világmegváltoztató gondolatról fog szólni. Kérlek, ha ilyen magasztos elvárásaid vannak, akkor ne is olvasd tovább a cikket. Ahogyan fejlődik a blog és egyre többen vagytok, úgy szeretném megmutatni a saját mozgatórugóim is. Mit és miért gondolok a világról. Nem akarok egy hiperüber motiváló beszédet tartani a hitről és az okról, amiért nem hiszek istenben. Viszont elfogom neked magyarázni azt a gondolatcsírát, ami egyszer megfogalmazódott bennem, és ami azóta lényem meghatározó részévé fajult. Előző bejegyzésem végén megkaptam egyik kommentelőtől, hogy baromi jó cikkeket írok, de mindig azt mondom, hogy "mi miért nem..". Helyette arról kéne írnom, hogy "mi miért igen...".  Igaza volt, magamba néztem. Nem ígérem, hogy sosem fogok a régi gyökerekig visszamenni, de megpróbálok olyan kézzelfogható gondolatokat is közölni, amik segítséget jelenthetnek a nehéz percekben! Szóval a hit és isten kérdése...

Sok okos politikus szerint működik a rendszerszintű egyenlőség lehetősége. A tökéletes rendszerben mindenkinek ugyanannyit kell adóznia, ugyanannyit kell közteherviselni és ugyanolyan szociális hálót kapnak cserébe. Tehát mindenki egyenlő a törvény szerint. Az egészségügyben, sőt még az alapvető állami ellátásokban sem számít a befizetések nagysága. Megnéztük és találd ki mi történt:

..., de spoiler mentesen valjuk be egymást közt, hogy nem lett. Olvastam egy érdekes szubjektív cikket, amiben a szerző a saját véleményét és meglátásait írta le a témában kapcsolatban. Sok gondolattal egyet értettem. A cikk mondanivalóján felbuzdulva döntöttem úgy, hogy megírom a saját szubjektív sztorimat a magyarországi kisvállalkozásokkal kapcsolatban. Nem akarok álszent lenni, ezért sokakkal ellentétben megpróbálom nem belekeverni a mindenki által hiányolt vállalkozói kultúrát. Hogy ennek mi az oka? Nyílván nekem is megvan a véleményem a dologról, de mégsem gondolom azt, hogy beszélhetnék róla. Egy olyan országban nőttem fel, ahol bevallottan nem alakult ki ez a kultúra! Van elképzelésem, hogy milyen az igazi vállalkozó, de mégsem állíthatom bátran, hiszen senki nem mutatta be nekem a "helyes" vállalkozói szemléletmódot. Mindenki beszél róla, de szinte senki nem tapasztalja... És közben generációk múlnak el maguk potenciáljával, hiszen Magyarországon mindenki (generáció) lehetett volna vállalkozó...

...úgy fogsz járni, mint a videóban látható férfi, akit a rend éber őrei azonnal lefüleltek. Csak összehasonlításképpen, Tarsoly Csaba 300 milliárdot tulajdonított el, és hetekig egy rendőr nem ment a közelébe! A Buda-Cash vezetői 70 milliárdot csaltak el (mostani számítások szerint) és szintén zenészként hetekig egy rendőr nem ment a közelükbe! A férfi 300, azaz 300 forintot akart elcsalni, a rend éber őrei azonnal intézkedtek! A bűnözéshez való kötődése az országnak úgy szar, ahogy van! Addig rohad az egész jogrendszer, amíg be nem látjuk és teszünk ez ellen. Ebben a jogi fertőben a felelős politikusaink és törvényhozóink elhitették velünk, hogy nemzetgazdasági érdek a 300 forintos csalót azonnal lefülelni, míg a milliárdokkal játszót bűnözőnek vannak jogai, amiket tiszteletben kell tartani! 3 milliárd átlag 300 forintos jegyáras BŰNÖZŐT kellene elkapnia a yardnak ahhoz, hogy olyan mértékű gazdasági lopást tárjon fel, mint amit tehettek volna Tarsoly esetében! Valljuk be egymás között, hogy a nőket molesztáló, esetleg gyilkos bűnözőnek, a tízezrek életét megnyomorító tolvajnak (lásd: Tarsoly és a többiek) több állampolgári joga és tisztessége van, mint ennek az átlagos szemüveges fószernak, aki 300 forinton szarakodott... Akkor meg miről beszélünk?

Berlinben, a brutal közösségi Alexanderplatzra kihelyeztek a BKK jegyautómatának a nagytestvérét, ami bérlet helyett érintőképernyősített minőségi pólót ad 2 euróért (600 forint). Ez már szinte ingyen póló. Olyan, mintha a budapesti bérletet felnőttként 1.500 forintért vehetnéd meg! Megvennéd? Megvették? Megpróbálom nem lelőni a poént, inkább nézd meg a videót, aztán kiokfejtem magam. Láss csodát:

Azért elgondolkodtató a magyar valóság! Demagóg, de ettől még igaz. Amíg a magyar kórháznak össze akarnak dőlni, addig bizony luxusszámba megy Orbán Viktor nemzeti konzultációnak hazudott propaganda kampánysorozata. A legújabb levél az országnak 1 milliárd forintjába került, amiben a kormányunk önigazolást keresett. A kérdéseket úgy alkották meg, hogy 3 válaszból 2 a kormány gondolatait önigazolja. Ha pedig valami csoda folytán a társadalom ebben a konzultációban elutasítana valamit, akkor mi lenne? Elárulom, hogy semmi sem történne. Ha pedig semmi nem történik, akkor nem hiszem, hogy milliárdokat kéne költenünk önigazolásokra. Fizessék ezt ki pártkasszából, de ne a mi adónkat költsék erre. Ha pedig mégis konzultálni akarunk, ráadásul értelmet adni neki, akkor nem ugyanazt a témakört kéne jól az agyadba vésetni, hanem feltenni olyan kényes kérdéseket, mint a vasárnapi boltbezárás... Bár azt is kihozná minimum x-re ez a propaganda bagázs. " Sokféle véleményt hallani a vasárnapi boltbezárással kapcsolatban. Ön mennyire tartja fontosnak a multik térnyerését és a dolgozó kisemberek kizsákmányolását a sajátélete szempontjából?" vagy "Támogatná-e Ön a magyar kormányt, hogy Brüsszel megengedőbb politikájával szemben egyesítse a családokat az úr ünnepnapján?"

Már régóta bennem van a megfogalmazódott késztetés, hogy leírjam nektek a nem túl finomkodó véleményemet a magyar marketingesek csapatával szemben. Nem célom magamra haragítani egy marketingest sem, hiszen rendkívül értékesnek találom egyébként ezt a szakmát. Számomra a kreativitás a marketinges szinonímája (kellene, hogy legyen). Mégis azt gondolom, hogy most olyat fogok elkövetni a szakma ellen, amit éppenhogy hiányolok belőle (és még sok más szakmából is). Sok marketingessel beszélgettem dolgokról, több csoportban jelen vagyok a közösségi hálón, ami a témával foglalkozik illetve amiben számos hazai nagyágyú és kishalacska is jelen va, hogy megvitassát dolgait. Mondjuk ki: Olyan őszintén fogok beszélni a marketingesekről, ahogyan nekik kéne egymással...

Komoly bajban a gazdaság! A vezetőség és a politika össze-vissza kapkod, miközben egymásra mutogatva próbálják meg a felelőst "kinevezni". Mára a kormány elnöki rendelettel kötelezteaz állami szervezeteket és intézményeket hogy utalják át minden készpénz-megtakarításukat a központi bankba. Azonnal kiderült, hogy nem lesz elég fedezet, ezért szélesebbre kell fogni a söprést. Tegnapi nappal eldőlt, hogy a nagy padlássöprés "áldozatai" között lesznek a nyugdíjalapok és má eddig megkímélt állami intézmények tartalékai is. A cél egyértelmű! A kormány elő akarja teremteni a nyugdíjak és közalkalmazotti bérek fedezetét! Viszont már arról kell beszélnünk, hogy vége a nyugdíj intézményének pár héten-hónapon belül. Kezdesz izzadni? Jól teszed!

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter bejelentette, hogy 2016-ban 15%-ra csökken az SZJA. Ezzel számításaik szerint 120 milliárddal több forintot hagynak az adófizetőknél. A költségvetés 2016-ra 2,5%-os gazdasági növekedéssel számol, 1,8-2%-os inflációval, és 308 forintos euro árfolyammal. A hírnek önmagában nagyon örülnék, hiszen ezek az intézkedések egyértelműen a gazdaság további bikázását hivatottak biztosítani. A számítások pedig nem annyira földről elrugaszkodottak, mint amit megszokhattunk az elmúlt években. Kifejezetten tetszik a 308-as euro árfolyamon való konvertálás, ami egy abszolút tartható szint a következő időszakra anélkül, hogy Mnyp vagyon beolvasztás méretű lépéseket kellene a kormány részéről eszközölni. Tehát a számok akkor is reálisnak tűnnek, ha semmi különöst nem csinálunk és a mostani úton haladunk tovább...

Elnézést kérek a cím miatt lázár úrtól (szigorúan kisbetűvel, nyelvtannáci törvényt sértve és tiszteletfaktort degradálva), hiszen természetesen eszemben sem volt Lázár heréiről szót emelni, pláne nem pubertáskori kiskamasz kontextusában összemosni. Szóval történt az eset a parlamentben az úr mai napján, bőven az időszámítás és a nők szexista elnyomása után, de még a 2018-as választások előtt. Lázár és a haverok összeültek, aztán Lázár szószólóként jól lealázta önmagában árválkodó Szél Bernadett LMP társelnök (mindenekelőtt) nőt. Persze ezt nem pacekba tolta, hanem a szavakkal játszadozott, mint hülyegyerek az atomhulladék temetővel. A haverok meg szakadtak a röhögést, ment is a gimnáziumi köcsögösködésekből felismerhető haveri bliccentés, közös nevezőre hangolódás. Igazán férfias ez a Lázár, aki többed magával képes megpróbálni egy nőt megalázni, aztán tagadni. Bernadett pedig kikérte magának a teljes női társadalom nevében. Kedves Bernadettnek innét üzenném, hogy elég lesz ha csak a saját nevében kéri ki, hátha azt még Lázár is felfogja. Szóval ott tartunk, hogy az euró bedöntésére szakosodott Lázár elérkezett a pubertás kórba. Már várjuk mikor kezdi el parlamenti képviselőlánytársainak a haját a szünetekben huzigálni...