Berlinben, a brutal közösségi Alexanderplatzra kihelyeztek a BKK jegyautómatának a nagytestvérét, ami bérlet helyett érintőképernyősített minőségi pólót ad 2 euróért (600 forint). Ez már szinte ingyen póló. Olyan, mintha a budapesti bérletet felnőttként 1.500 forintért vehetnéd meg! Megvennéd? Megvették? Megpróbálom nem lelőni a poént, inkább nézd meg a videót, aztán kiokfejtem magam. Láss csodát:

Hát bevallom jól megkönnyeztem a videót. Nagyon mélyen betalált az egész életérzés, amit közvetíteni kíván. Amikor múltkori cikkemben picsogtam egy tartalmasat a kreatív marketingesekért, akkor ehhez hasonló ötletes marketing akciókra gondoltam a sablon helyett. Azt gondolom, hogy tökéletesen ötvözi ez a "kísérlet" a gerilla marketinget, a komoly mondanivalót és a szociológiai kísérletet. Ráadásul elképesztő hatékonysággal "kényszeríti" az embert az adakozásra. Megnézed a videót és már nincsen pofád nem adakozni vagy visszakérni a pénzed. Zseniális. A cél pedig szentesít...?

A szeretlekmagyarorszag.hu oldalán találkoztam először a videóval és a cikkre érkező kommentekből szemezgetnék egy ínycsiklandónyit:

Ebben a kommentben a magyar életérzés megjelenik. A szegény magyar, akit kizsigerelnek, de nem akarnak róla tudomást sem venni. Nem gondolom, hogy létezik olyan helyzet vagy szituáció a világban, amivel több magyar nem tudna mély nyomorában azonosulni. A magyarnak legalább annyira bonyolult és nyomorúságos a kizsigerelt élete az ázsiai óránként 10 centért napi 16 órát dolgozóéval szemben, mint a magánstranddal rendelkező fehér zsebgengszternek, akit beeresztünk a legszegényebb gettóba...

Ez már egy okosabb gondolat. Egy picit hasonló a KDNP családmegmentő vasárnapi boltbezárásához, ahol annyira megakarták menteni a kizsigerelt dolgozókat, hogy tömegesen kirúgatták őket, jövedelmüket a vasárnapi pótlékkal csökkentették. Hát köszi az ilyen segítséget. El kell fogadni, hogy Ázsia nem Európa. Európa és Amerika nem tudja és nem is akarja megoldani egy másik kultúra társadalmilag kialakult mechanizmusait. Nem helyeslem a kizsigerlés ezen szintjeit, de innen Európából nehéz beavatkozni. Ha bojkottálunk, akkor még ennyit sem fognak keresni. Az jobb? 

Ez egy nagyon felületes általánosítás, amivel nem tudok egyet érteni. Biztosan olcsóbb munkaerőt foglalkoztat mondjuk a Tommy Hilfiger Ázsiában, mintha amerikaiakkal dolgoztatna, de vélhetően még így sok jobb körülményekkel, mint a gagyit gyártó nagyipari telepek. Az igaz, hogy a drágát megvesszük, de ne felejtsük el, hogy nem csak a nevet veszed meg, hanem a minőséget is. Vegyél egy pólót 1.000 forintért a tescóban és vegyél 20 ezerért a Van Graaf-ban. Érezni fogod a különbséget! De ettől függetlenül tény, hogy hatalmas árréssel dolgoznak ezek a nagy márkák, tény hogy az árrés minimálisan csapódik le a dolgozónál és tény az, hogy szívesen megveszi mindenki, akinek van rá lehetősége.

Én is ezt gondolom. Zseniális, de nagyon szemét. 

Összességében tipikus életpályát fut be ez a videó az interneten. Vannak, akik azonosulnak, vannak, akik az ártó szándékot keresik, vannak, akik megcáfolnak és vannak, akiknek csak simán bejön. Az utóbbiak a slacktivism címeres képviselői! Nyomnak egy megosztást, és készen is vannak. 

Azon lehet vitatkozni, hogy mennyire játszik az érzelmekkel és a pénztárcáddal ez a "reklám", de nem szabad elfelejteni, hogy a közösségi társadalmak kialakulása után az emberek egyre érzéktelenebbé váltak, válnak a számtalan bekapott impulzus miatt. Amíg 20 évvel ezelőtt hasonlóan szörnyű hír hetente egyszer jutott egy embernek, addig ma már percenként kaphatja mindenki a válogatott szörnyűséget. Minél nagyobb a mennyiség, annál érdektelenebbé válunk, annál inkább megszokássá és elfogadássá fajul a dolog. Innentől kezdve már negyre kevésbé fognak működni a hagyományos dologok. Az működik, ami ki tud zökkenteni a komfortzónádból! Ennek a kezdeményezésnek szerintem sikerült. 

Te mit gondolsz erről? Rád milyen hatással volt?