Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter bejelentette, hogy 2016-ban 15%-ra csökken az SZJA. Ezzel számításaik szerint 120 milliárddal több forintot hagynak az adófizetőknél. A költségvetés 2016-ra 2,5%-os gazdasági növekedéssel számol, 1,8-2%-os inflációval, és 308 forintos euro árfolyammal. A hírnek önmagában nagyon örülnék, hiszen ezek az intézkedések egyértelműen a gazdaság további bikázását hivatottak biztosítani. A számítások pedig nem annyira földről elrugaszkodottak, mint amit megszokhattunk az elmúlt években. Kifejezetten tetszik a 308-as euro árfolyamon való konvertálás, ami egy abszolút tartható szint a következő időszakra anélkül, hogy Mnyp vagyon beolvasztás méretű lépéseket kellene a kormány részéről eszközölni. Tehát a számok akkor is reálisnak tűnnek, ha semmi különöst nem csinálunk és a mostani úton haladunk tovább...

Ha pedig kötözködni akarnék, akkor bizony az SZJA csökkentés önmagában nem tud meghatni, hiszen mellette a Fidesz kormány számtalan új adóterhet vezetett be az elmúlt években. Így összességében még ezzel a csökkentéssel együtt is többet fogunk 2016-ban adózni, mint tettük azt mondjuk 2010-ben. Persze egyetlen felelős gazdaságpolitikától sem lenne elvárható az azonnali drasztikus adócsökkentés. Szóval ezt az SZJA lépést elkönyvelhetjük (megelőlegezve a bizalmat) egy olyan pozitív folyamat kezdetének, aminek a végén a gazdaság előírt adóterhe lényegesen csökken, ezáltal fokozva a gazdasági versenyképességet és közelítve a nyugati életszínvonalhoz.

Adótalanság, előnytelenség

Olvasva a reakciókat, gyorsan előkerültek a hangok, akik szerint ez a csökkentés semmit nem ér addig, amíg a magasabb jövedelműektől (átlag feletti jövedelem- ez jelenleg 150e forint felett) 30%-ot nem vonnak el közös teherviselés jogcímén. 

Szerintem ez egy örök ellentét lesz mindig is  a világban. A szegények "gyűlölik" a gazdagokat, mert nekik több van, míg a gazdagok nem akarnak többet fizetni azért, amiért szerintük megdolgoztak. A gazdaság is az egyenlőtlenségekre épül. Mondhatni ízlés és gazdaságpolitikai döntés kérdése, hogy éppen az aktuális adószabály melyik fél felé húz inkább. Egyik oldalról a legigazságosabb megoldás, ha %-os adózás van mindenkinek bármekkora jövedelemre. Másrészről mégis igazságtalan, hiszen nem mindegy, hogy 150.000 forint 50%-át vagy 2M forint felét akarják "elvenni". Nyílván az alacsonyabb jövedelműeknek jobban fáj az azonos mértékű %-osan meghatározott adózási forma.

Másik oldalról viszont aki az átlagnál (hangsúlyozom: 150e) jobban keres, attól igazságtalan lenne többet elvenni, mert neki jobb. Ez olyan lenne, mintha a kisközért a sarkon azt mondaná neked, hogy a kiló kenyérért fizess 100 forintot, de a sorban utánad következő (és sokkal jobban kereső) Julitnak már ugyanaz a kenyér 200 forintba kerül a jövedelme miatt. Igazságosnak tartanád ezt?

Azt kell mondjam, hogy sosem lehet igazságos adózási elvet szerkeszteni pontosan az ellentétek miatt. Így nem marad más, mint adózásban alkalmazkodni az aktuális gazdasági trendekhez. Ha meg trend, akkor engedd meg, hogy bebizonyítsam neked, miért nem szabad a gazdaságpolitikánkkal és adózási rendszerünkkel az alacsonyabb jövedelműeket olyan engedményekkel illetni, mint amit sokan elvárnának (sávos adózás).,

Bármely országot az alacsonyabb jövedelműek építik, a gazdagok irányítják, de jellegét a középosztály határozza meg.

Bármelyik kocsmai akadémista beszélgetés során hány ezerszer történtek meg a cinkos egyettértő, sőt elismerő biccentések, amikor szóba került Magyarország, mint a minimálsbéresek országa? Gyakorlatilag országos hobbivá vált a fusizás és az ügyeskedés. Olyan ez, mint a gulyás levesünk. Csak mi tudjuk igazán jól csinálni és értékelni. A társadalom még mindig nem tanulta meg (nem tanította meg neki a politika), hogy az Állam vagyonát az adófizetők adják, így amikor adót kerülünk, akkor a saját újraelosztási és közfenntartó rendszerünktől vonunk el forrást. Ezt (és a rossz politikai döntéseket, korrupciót) csak további adóemelésekkel lehet kompenzálni, aminek természetes következménye a további kényszer-adóelkerülők kitermelése.

Tehát ha nagyon le akarom egyszerűsíteni számodra a mai gazdasági realitást, akkor be kell látni, hogy 3,8 millió embernek kellene eltartani, fenntartani 6 millió másik ember és saját maga számára a társadalmat és a szociális rendszert. Tehát ennek a 3,8 millió embernek a befizetéséből fizetik (részben, ide nem számítva a vállalati adókat és egyéb forrásokat az input oldalon) az orvosodat, az utakat, a közvilágítást, a tanárnénit a fiadnak és így tovább. Tehát nem mindegy, hogy ez a 3,8 millió ember minimálbér körüli állapotból adózik a LEGÁLIS jövedelme után vagy pedig 2-300 ezer forint után. És itt nagyon lényeges a LEGÁLIS jövedelem. De előtte nézzünk meg még egy elrettentő statisztikát:

Ha tovább boncolgatjuk az adófizetők jövedelemi arányát, akkor jön az igazi feketeleves. Ugyanis jelenleg az ország aktív korú lakosságának az 55%-a vagy nem dolgozik vagy pedig feketén műveli a népi sportot (vagyis nem fizet adót, nem kér számlát, de legalább használja a szociális hálót-lsd.: orvosok, oktatás, közvilágítás...stb). Gyakorlatilag az aktív korú lakosság 30%-a produkál papíron minimálbér feletti adóztatható jövedelmet, amiből kellene az ország vezetésének kimatekoznia a komplett társadalmat érintő országvezetést, fenntartást. Nem egyszerű a helyet.

Első felindulásból persze bátran lehet bizonygatni, hogy ilyen helyzetben mégindokoltabb lenne, ha a magasabb jövedelműektől többet vennének el %-osan közteherviselés jogcímén (annak ellenére, hogy nyílván nem jár a gazdagabb duplán orvoshoz, duplán az utakon..stb). De ha jobban belegondolsz, akkor mi történne a valóságban?

Az a magasabb jövedelmű, aki megtehetné (márpedig mindenre van megoldás- lásd: kényszervállalkozó) gyorsan visszasoroltatná magát az alacsonyabb bérsávba, miközben a többi jövedelmét vagy feketén szerezné vagy pedig olyan úton-módon, aminek köszönhetően az adó összességében kevesebb lenne, mintha alkalmazottként a bruttó béréből adózna. Jelen gazdasági helyzetében az országnak ösztönöznie kell a vállalkozásokat és az embereket, hogy szakadjanak el a minimálbéres státuszból és a lehető legtöbben kerüljenek át a "nem minimálbéres adózó" státuszba. Ez az egyetlen út, amin érdemes elindulni, ha a nagy egészet nézzük és hiszünk a statisztikáknak.

Másrészről sajnos áldozatokkal jár ez az irány is (mint minden más), hiszen az egysávos adókulcsnál a mostani SZJA kivételtől eltekintve a kormány "kénytelen" volt az adókat emelni, mivel nem számíhtatott lényegesen több bevételre a magasabb jövedelműektől. Emiatt a valódi minimálbéreseken és aközeli állapotban levőkön csapódik le minden. Ők azok, akik nem tudnak pillanatnyilag változtatni, ők azok akik nem rendelkeznek eltitkolt jövedelemmel. Viszont jelenleg nincsen más megoldás, hiszen nem létezik olyan demoratikus rendszer, ami képes lenne különválasztani a valódi minimálbérest a trükkös minimálbérestől. Ez nem vígasz, de legalább egy válasz...

Ha tudok valamiben segíteni, akkor írj bátran: szarvas.norbert@iflgroup.hu vagy klikk