Sokszor megkapom a haveroktól, hogy igazi „megmondó” ember vagyok, aki soha semmiben nem rejti véka alá a véleményét. Elérkezett az idő, hogy az IFL blogon keresztül a történelemben először kifejezzem a magyar focival kapcsolatos kétes érzéseimet. Már előre leszögezem, hogy egyetlenegy meccset sem láttam az idei nagy kupaszereplésünkről, gyakorlatilag most olvastam el 3 újságcikket, és láttam az eredményt. Most mégis most jól megmondom, aztán el lehet dönteni, hogy aktuális-e a véleményem, amelyet legutóbb a Vidi BL-szereplése idején frissítettem a magyar focival kapcsolatban.

A képen az 1932-es Los Angeles-i olimpia aranyérmes magyar vízilabda csapatát látjuk: Ivády, Bródy, Vértesy, Németh, Homonnai, Keserű és Halassy. Csak a második pillantásra vesszük észre, hogy a sor végén álló 23 éves Halassy Olivér bal lába térd alatt hiányzik. Kétszeres olimpiai bajnok, háromszoros Európa-bajnok vízilabdázó, Európa-bajnok gyorsúszó, mindkét sportágban többszörös magyar bajnok. Nem volt még paralimpia, mégis ő a világ első mozgássérült olimpikonja. Amerikában már filmet csináltak volna róla.

103 éve, 1909. július 31-én született Újpesten. Mint sok helyi kisfiú ő is az UTE gyerekcsapatában kezdett focizni, igazi reménységnek tartották. Nyolc éves volt, amikor megpróbált felugrani egy mozgó villamosra, és lecsúszott a lépcsőről. Bal lábát amputálni kellett. Egy évvel később már úszó- és pólóedzésekre járt az UTE uszodájába. Kezdetben nehezen ment neki, de 17 évesen mindenki meglepetésére megnyerte a folyamúszó bajnokságot. Az úszók a szentendrei sziget csúcsától a Margitszigeti Atlétikai Centrumig úsztak. Olivér 1 óra 4 perc alatt tette meg a 9 kilométeres távot. Úgy győzött, hogy a korábbi bajnok a táv feléig jelentősen vezetett előtte, majd lemaradt az óriásit sprintelő Halassy mögött. Innentől kezdve mindenki komolyan vette a féllábú sportolót.

19 éves volt, amikor 1928-ban Komjádi Béla beválogatta az amszterdami olimpiai keretbe. Ezüst éremmel tértek haza. Tíz év alatt tíz alkalommal nyert országos pólóbajnokságot az UTE színeiben, úszásban pedig 23 magyar bajnoki aranyat gyűjtött össze, és 12-szer javított hazai csúcsot. Az aranyérmes pólócsapat tagja volt a Los Angeles-i és a berlini olimpián. Legnagyobb sikerét mégsem az olimpiákon aratta, hanem az 1931-es párizsi Európa Bajnokságon.

Az EB-n a magyar csapat a belgák ellen játszott, Halassy mindent beleadva küzdötte végig a meccset. Új volt a válogatottban, de neki is köszönhető, hogy a magyarok megvédték európa-bajnoki címüket. A többiek a győzelmet ünnepelték, amikor Olivér szólt, hogy neki mennie kell, még van egy kis dolga. Kezdődött az 1500 méteres gyorsúszás döntője. Ebben a számban a francia Jean Taris és az olasz Paolo Costolli számított favoritnak, mindenki arra számított, hogy a verseny köztük dől el. Végül semmi sem papírforma szerint történt. Nemcsak azért, mert a verseny alatt jégeső zúdult az uszodára, és a bírók alig tudták követni, ki hol tart, hanem azért is, mert a magyar mozgássérült úszó csodát művelt. Halassy minden hossz végén rávert a társaira, de a fordulókat fél lába miatt rosszul vette, így mindig újra behozták. Végül mégis maga mögé utasította a két esélyest, és egy másik olasszal Giuseppe Perentin-nel küzdött az első helyért. Egy métert vert rá, és elhozta az aranyérmet. 

A teljesen kimerült Halassyt Bárány István úszóbajnok húzta ki a vízből. Járni már mankóval sem tudott, úgy kellett az öltözőbe vinni. Ott cukrozott teát kanalaztak a szájába, amíg magához nem tért. Megköszönte a segítséget, felállt és visszatért a medencéhez, ahol a vízipóló bronzmérkőzés zajlott. A meccset félbe kellett szakítani, ugyanis a közönség csak a fiatal magyar versenyzőre figyelt. Az egész nézőtér zúgott: Halasszi! Halasszi! Végül a zsűri és a bíró is neki tapsoltak.

Még hat évig úszott és nyolc évig vízilabdázott, végül 30 évesen visszavonult. Előbb az újpesti Egyesült Izzónál dolgozott, később pedig számtiszt, azaz kontroller lett a városi számvevőségen. Családot alapított, három lánya született. A háború után ő volt egyike azoknak, akik részt vettek az úszósport újjászervezésében. 1946 szeptember 10-én taxival ment az Úszószövetségbe. Egy szovjet járőr leintette őket és kiszállította a taxiból. Fegyvert fogtak rájuk és az autót követelték. Nem tudjuk pontosan mi történt, de a két férfi valószínűleg ellenállt. Tény, hogy a taxit elvitték, néhány nap múlva kerekek nélkül találták meg egy távoli utcában. A taxisofőrt és Halassy Olivért a helyszínen agyonlőtték. 37 éves volt, legkisebb lánya még újszülött.

Bár tanúk is voltak, az esetet hivatalosan eltussolták, a sajtó bestiális rablógyilkosságról írt, szovjet katonákról szó sem esett. A sportoló családját megfenyegették, hogy hallgassanak a valódi történetről. Mégis mindenki tudta, mi történt. Halassy Olivért, minden idők legeredményesebb mozgássérült sportolóját, ezrek gyászolták, temetésén Hajós Alfréd mondta a gyászbeszédet.

Tisztelegjünk előtte egy megosztással !
Forrás : Nyáry Krisztián

Cégvezetőként szerzett tapasztalataimból legutóbb megosztottam veletek néhány hasznosnak vélt tippet a munkakeresés első fázisával kapcsolatban, amely az állásinterjún való megjelenésig tart. Több pozitív visszajelzést kaptam elismert szakemberektől a cikket illetően. Sokan jeleztétek, hogy várjátok a folytatást. Amikor a jelentkezőket arról faggatom, milyen tapasztalataik voltak az állásinterjúkon, gyakran eltorzul az arcuk, és szinte reménytelen kifejezéssel közlik velem, hogy nem értik mi történt, hiszen minden szép volt, nagyon jól érezték magukat, és úgy vélték, megfeleltek. A legrosszabb, amikor a remény meghal, és teljes tanácstalanságba merülve elveszíted az utolsó bástyádat is, viszont képtelen vagy változtatni, hiszen nem tudod, mi volt a hiba. Most arról lesz szó, hogy a felvételin milyen rejtett dolgokra figyelj oda. Eljött az idő, hogy valaki nyíltan kimondja, miket ne tegyél!

Bizonyára te is találkoztál már életed során (naponta 5 x) az olyan beszólásokkal (esetleg te magad is gyártod), amelyek mások fizetésére irányulnak. Ezt hívják a nagy „magyar kereseti antipoly”-nak. Szabályai rendkívül egyszerűek: mindenki köcsög, aki többet keres nálam; akinek jobb kocsija van, az biztosan lop; aki pedig nem fizikai munkát végez, annak fogalma sincs az igazi munkáról.

Az elmúlt másfél hétben a nyilvánosság előtt érdekes dolgok kaptak hangot, miközben elképzelésünk sem lehet, hogy mi folyik a háttérben. Summa summarum a magyar gazdaságban két egymástól nehezen elkülöníthető, ok-okozati kapcsolatban lévő esemény történt: 1. a kormány választási propagandájának megkoronázásaként ismét harcba száll a devizaadósok újbóli megmentéséért. 2. Csányi Sándor, az OTP és a magyar bankpiac legemblematikusabb, legmeghatározóbb figurája fogta magát, és szinte teljes mértékben kiszállt az OTP-ből.

Cégvezetőként az elmúlt években több ezer álláskeresővel kerültem valamilyen kapcsolatba. Amikor beszélgettem velük, gyakran merült fel – és merül fel újra meg újra – ugyanaz a problémakör. Sokan kétségbe vannak esve, hiszen nem értik, hogy miért nem találnak hónapok óta állást, miért nem hívják be őket interjúra, vagy éppen miért nem jeleznek vissza. Ezzel a témával kapcsolatban már számtalan cikket olvastam arról, hogy mit kellene csinálni, de egyikben sem találtam meg a kendőzetlen és szókimondó igazságot. Azt gondolom, eljött az idő, hogy valaki végre nyíltan kimondja…

Ahogyan egyre többet foglalkozom a politikával (a gazdaság miatt), és közeledünk a választási kampányok szezonjához, egyre inkább leszek kétségbeesett, hiszen a demokrácia hazájában nincsen valós választási lehetőségem, alternatívám. Engem nem győz meg, hogy azt mondják, válasszam a kevésbé rosszat. A természet nem ismeri a kevésbé rosszat! Mit gondolsz, ha kevésbé öllek meg, akkor nem halsz meg? Ha kevésbé löklek le a szikláról, akkor kevésbé esel le? Ha kevésbé nyomom a gázt, akkor gyorsabban fogok menni?

...körülbelül 6-8 hónapig. Hiszen 2014 tavaszán kezdődnek Magyarországon a választások! A magyar társadalomról pedig köztudott, hogy nem öntudatos, ellenben könnyen befolyásolható, sokszor becsapható. Ráadásul mi magyarok általában könnyen felejtünk, így aztán elég pár hónap „csendes üzemmód” az adott politikai párttól + néhány divatos intézkedés (például kibabrálás a bankokkal, a devizahitelesek ügyének megoldása), és máris mindenki mindent elfelejt, és mindenki ismét hinni kezd a jövő Magyarországában...