Cégvezetőként az elmúlt években több ezer álláskeresővel kerültem valamilyen kapcsolatba. Amikor beszélgettem velük, gyakran merült fel – és merül fel újra meg újra – ugyanaz a problémakör. Sokan kétségbe vannak esve, hiszen nem értik, hogy miért nem találnak hónapok óta állást, miért nem hívják be őket interjúra, vagy éppen miért nem jeleznek vissza. Ezzel a témával kapcsolatban már számtalan cikket olvastam arról, hogy mit kellene csinálni, de egyikben sem találtam meg a kendőzetlen és szókimondó igazságot. Azt gondolom, eljött az idő, hogy valaki végre nyíltan kimondja…
1. Tegyél rendet a saját fejedben!
Egy álláskeresés általában legelhanyagoltabb pontja a nulladik lépés. Jelöltek tömegei hiszik azt, hogy akkor kezdenek állást keresni, amikor önéletrajzokat küldözgetnek. Én azt gondolom, a legelső lépés az, hogy lemész alfába, és tisztázod önmagadban magaddal: ki vagy, mi(k)re vagy képes és mit akarsz. Ha ez megvan, akkor el kell fogadnod, hogy a saját sorsodért csak te vagy a felelős, és a te munkakeresési eredményeidért semmi esetre sem okolható más (mostanában divatos a nagy munkanélküliségre fogni a dolgokat). Fontos, hogy mielőtt még találnál munkát, lelkes, pozitív, előrelátó állapotba kerülj, ne merülj el a kifogások tengerében, a negatívumok kopár síkságában.
2. Egy jó önéletrajz olyan, mint a termőföld
Következő lépés az önéletrajzod megszerkesztése és folyamatos karbantartása. A legelső benyomás lesz rólad, ezért nagyon fontos kellő időt szánni rá. Mindenkinek elege van a letöltött sablonokból (munkaadói szemmel), és komoly előnyt jelenthet egy lényegre törő, kreatív, egyedi, színes önéletrajz.
Több jelentkező megmutatta nekem az önéletrajzát, és elpanaszolta, hogy soha nem hívják be, mi baj lehet vele… Én ránéztem, és típushibákat találtam az amúgy korrektül megszerkesztett lapon.
1. Hagyjuk el a sablonönéletrajzokat!
2. Mindig frissítsd a dátumot a végén! Az a legnagyobb ciki, amikor a dátumból kiderül, hogy már jó fél éve keresel munkát. Ekkor minden munkaadóban jogosan merül fel a kérdés, hogy ennek mi oka lehet. Ha a munkaerőpiacnak nem kell, akkor miért pont én alkalmazzam?
Logikus, hiszen mindenki a legértékesebb embereket keresi. Tehát napi szinten frissíts!
3. A szakmai tapasztalat résznél a lehető legrosszabb, amikor az ott leírtak nincsenek összhangban azzal, ami te valójában szeretnél lenni. Mondok egy példát: jelentkezel egy marketinges irodai munkára, viszont eddigi „csak” a Burger Kingben, a Tescóban és társaiban dolgoztál. Ez nem baj, viszont hagyd ki az önéletrajzodból. Itt megint a minőségi szempontokkal tudok érvelni, hiszen mindenki a legjobbat akarja. Te pedig leírod, hogy eddig olyan munkákat végeztél, amelyek semmi komolyat nem jelentenek az adott munkakörrel kapcsolatban.
Csak az olyan munkáidat írd az önéletrajzba, amelyek specifikusan az adott munkakörhöz jelenthetnek előnyt a számodra, és mindenféleképpen hagyd ki azokat, amelyek által kevésbé vagy komolyan vehető a megpályázott területen.
3. Ne engedd el magad, amikor nincs állásod, akkor is van!
Ez az a pont, amelyik a legkomolyabb önfegyelmet igényli, és szorosan összefügg az előzőekkel. Hajlamosak vagyunk elengedni magunkat, és csak azt tekinteni munkának, amiért fizetnek nekünk.
Sok munkanélküli fiatalnál (vagy a felsőoktatásban tanulnak, és mellette keresnek munkát) tapasztaltam, hogy ahhoz képest, hogy nincsen munkájuk, alig akad idejük. Nem hajlandók tudatosan építeni saját életüket, és tudatosan menedzselni az álláskeresést.
Azt gondolom, minden munkanélkülinek a főállása a munka keresése kell hogy legyen. Nincs mese! Ez azt jelenti, hogy mindennap tervszerűen foglalkozol x órát az önéletrajzoddal (annyi fajtát készítesz, ahány területre jelentkezni szeretnél), és aznap, amikor küldesz valahova önéletrajzot, frissíted a dátumot. Rendszerbe foglalod a helyeket, ahová jelentkeztél (vezetsz egy listát, hogy pontosan tudd, mikor hol miért hova), és nem utolsósorban mindennap minimum 2 órát szánsz arra, hogy minél több helyre eljuttasd a CV-det.
El kell fogadnod, hogy neked ez a munkád, és ha ez készen van mindennap, csak akkor mehetsz szórakozni, haverozni.
4. Anya faktor és a mindentudás egyeteme
Számomra az egyik legkiborítóbb részhez érkeztünk, amelyik alapvetően elutasítást, ellenszenvet szül bennem. Ezt a témakört két részre kell bontanom, hogy megértsd.
Anya faktor:
Én elhiszem, hogy mindenkinek van anyukája, apukája, családja és miegymás, de azt már nehezebben fogadom el, hogy olyan látványosan van bevonva a család (általában főleg az anya), hogy az még a felvételiztetőnek is feltűnik. Nagyon fontos tapasztalatokkal rendelkezhet a család, és mindenféleképpen meg kell hallgatni a véleményüket. Ezt viszont fű alatt, négyszemközt. Semmi esetre se menjen el veled senki egy állásinterjúra, vagy ne súgjon a telefonbeszélgetés alatt anya, hogy mit kell(ene még) megkérdezned.
Amit anya mondani akar, azt otthon beszéljétek meg, más ne tudjon róla. Gondolj bele!
Egy komoly pozícióra jelentkezel (a jelentkezők általában felelősségteljes, komoly jó pénzzel járó munkákat akarnak) úgy, hogy képtelen vagy önálló döntést hozni, képtelen vagy arra, hogy felelősségteljesen egyedül jelenj meg egy interjún? Ezután lesz igazán nehéz a győzelem, hiszen te is beláthatod: nem éppen önálló ember képét mutatod.
Másik rész a mindentudás egyeteme, ami több kollégám elmondása szerint is igencsak kiborító.
Többször előfordul, hogy amikor a jelentkezőt felhívom telefonon a személyes találkozó időpontját egyeztetni, akkor ő kezdi a kérdezést (most ki felvételiztet kit?). A legnagyobb hiba – amelyet az egyik előző pont alkalmazásával könnyedén elháríthatsz –, amikor a felhívott elkezdi a „bocsánat, ez melyik álláshirdetés, mert annyi helyre jelentkeztem, és többfajta munkára” szöveget.
Ez egy szép nagy fekete pont, hiszen ezzel a mondattal a következőket közlöd:
– fogalmad sincs semmiről;
– neked mindegy, hogy hová jutsz be, csak munka legyen (NE legyen mindegy, hitesd el, hogy te csakis oda jelentkeztél, hiszen éppen ott akarsz dolgozni!);
– több munkakörre jelentkeztél, de azt sem tudod, hova (ezzel azt mondod, hogy gyakorlatilag semmihez nem értesz olyan minőségben, ahogyan kellene);
– elárulod, hogy nem vagy kapós a munkaerőpiacon, hiszen rengeteg helyre kell jelentkezned.
Képzeld magad annak a helyébe, aki felvételiztet! Te felvennél a saját cégedhez – amelyik neked is megélhetést nyújt – egy olyan embert, aki annyit képtelen megjegyezni, hogy hova adta be az önéletrajzát? Képes lennél egy olyan embert felvenni, akit nem érdekel, mit csinál és azt éppen hol/kinél, tehát biztosan nem fog mindent megtenni a céged sikeréért?
Van, aki azonban ezt a „kis” bakit sikeresen bakiheggyé változtatja.
Soha ne kezdd el faggatni telefonon keresztül azt, aki be akar hívni dolgozni! Soha! Itt ne érdekeljenek olyan részletek, mint fizetés, utazási támogatás, munkakör stb.!
Okai:
– az állásinterjún, ahová hívnak téged, éppen ezeket a részleteket kell megbeszélni;
– ezekkel a kérdésekkel elárulod, hogy fogalmad sincs semmiről (ezeket a kérdéseket általában megválaszolják a hirdetésben);
– nem vagy abban a helyzetben, hogy primadonnaként viselkedj. Munkanélküliként munkaköri kötelességed minden interjún megjelenni!
5. Interjú előtti fekete lyuk
Mint az említettem, munkaköri leírásod tartalmazza, hogy minden interjún meg kell jelenned. Ezzel szemben a gyakorlat az, hogy 10 jelentkezőből átlagosan 4-5-6 jön el, 2-3 nem hív fel magától, hogy tegyük át másik időpontra, a maradék 2-3 pedig olyan, mint az Andersen-mese: hol volt, hol nem volt...
Egy olyan ember, aki tényleg állást akar találni, nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy nem tartja be a szavát, és a megbeszélt, általa is elfogadott időpontban nem jelenik meg. Azt pláne nem teheti meg, ha ne adj’ isten a felvételiztető felhívja, hogy merre van, akkor azt mondja, elfelejtette.
Szintén sarkalatos pontja a felvételi előtti résznek az öltözet! Szigorúan a legcsinosabb, legüzletiesebb ruhádban jelenj meg mindig! Fontos az első benyomás, és még egyetlen cégvezető vagy HR-es ismerősömtől sem hallottam azt, hogy antipátiát keltett benne a jelentkező üzleties, csinos megjelenése. Ez inkább azt sugallja, hogy ez az ember igen komolyan veszi a munkára való jelentkezést. (Még akkor is, ha a továbbiakban nem az üzleti öltözék a dress code.)
