Az elmúlt másfél hétben a nyilvánosság előtt érdekes dolgok kaptak hangot, miközben elképzelésünk sem lehet, hogy mi folyik a háttérben. Summa summarum a magyar gazdaságban két egymástól nehezen elkülöníthető, ok-okozati kapcsolatban lévő esemény történt: 1. a kormány választási propagandájának megkoronázásaként ismét harcba száll a devizaadósok újbóli megmentéséért. 2. Csányi Sándor, az OTP és a magyar bankpiac legemblematikusabb, legmeghatározóbb figurája fogta magát, és szinte teljes mértékben kiszállt az OTP-ből.
Ez a két történés elképesztően nagy sajtóvisszhanggal bírt, és szinte kivétel nélkül mindenki arról beszélt, hogy Csányi olyan információ birtokába jutott, amely miatt elkezdte kimenekíteni a pénzét. Ez a pénzkimenekítés pedig olyan komoly pánikba torkollott, hogy be kellett fagyasztani az OTP-részvények adásvételét. De nézzük tételesen!
1. Az állam megint támad
Már korábban megírtam félelmeimet a devizahitelesekkel, válsághelyzetük kezelésével és a választások közeledtével kapcsolatban. Olyan nagy embertömeg érintett az ügyben, hogy egyáltalán nem meglepő a kormány mozgolódása ezen a téren, hiszen komoly létszámot állíthatnak saját oldalukra. Orbánék már réges-régen bebizonyították, hogy diktatúrát építenek ki, melyben egyoldalúan írják át a piaci szabályokat, miközben totális megsemmisítő támadást intéznek mindenki és minden ellen, aki/ami az útjukba áll. Magyarország egyik legnagyobb biznisze a bankszektor, amelyet az állam először nagyon komolyan megsarcolt, majd megint megsarcolt és még egyszer megsarcolt (fittyet hányva a következményekre, mint például a hitelezés leállítása, pedig ez ok-okozati viszonyban áll a magyar gazdaság helyzetével). A banksarc csak az első lépés volt, hiszen a kormány második lépése, hogy egyoldalúan, agresszívan akar betörni a piacra a takarékszövetkezetek erőszakos államosításával és a Magyar Posta helyzetbe hozásával. A piac ekkor már elképesztően nehezen viselte a dolgokat, hiszen kiderült, hogy senki sincsen biztonságban, és nem létezik olyan jog vagy szabály, amelyik a Fidesznek akadályt jelentene.
Harmadik pillérként a kormány megszellőztette a devizahitelesek ügyének a végső megoldását. Felülírva minden létező jogot, minden bírósági döntést, gazdasági racionalitást a pakliba került egy rohadt alma, amely közkedvelt lesz sokak körében (hiszen a magyar mentalitásnak, a beidegződésnek pontosan megfelel, miszerint a szegény magyarokat a multik elnyomják, de most jól visszavágunk. Holnap pedig megint megyünk a bankba, mintha mi sem történt volna, és kuncsorgunk hitelért). Annak ellenére, hogy minden létező, a jogot ismerő szerv kimondta a devizaszerződések érvényességét az árfolyamkockázattal és annak vállalásaival kapcsolatban, miszerint az adós viseli az árfolyamváltozásból eredő kockázatokat, a kormány visszamenőleg belenyúl az adott pillanatban minden jogszabálynak megfelelő hitelszerződésekbe, és a teljes árfolyamkockázatot a bankokra hárítja. Ez a bankrendszernek 600-800 milliárd forintjába is kerülhet, és akár évtizedekre is elnyújthatja a válságot. Miközben a bankrendszernek valahogyan ki kell dolgoznia ezt a pénzmennyiséget és az újabb veszteségeket (+ a kormány még 10 évig nem tervezi megszüntetni a banki különadókat), képtelen lesz a gazdaságot leginkább pörgető hitelezést olyan mennyiségben és minőségben elindítani, mint amennyire és amilyenre az szükséges lenne.
A probléma ott kezdődik, hogy ez a lépés tökéletesen beleillik a kormány cselekvéseibe, terveibe, és ezt sikerül olyan populistává varázsolniuk, hogy a legtöbben szó nélkül melléjük állnak, ám mire az emberek felismerik a következményeket, addigra késő lesz. Amit a kormány akar, az nem helyes. Egy demokráciában, egy szabad piacgazdaságban még elméleti szinten sem szabad ilyennek történnie, hiszen ahol ez megtörténik, az a társadalmi berendezkedés nem demokratikus.
Egy ilyen lépés után mi fog történni? Miután sokak álma teljesül, és a külföldi bankok elhúznak a fenébe, akkor ki fog pénzt juttatni a gazdaságba? Ráadásul ennek a cselekménysorozatnak milyen társadalmi üzenete van?
„Semmi gond, srácok, tök mindegy, milyen szerződést írtok alá, mert ha elég sokan teszitek azt, és kockázatvállalás mellett buktok, akkor majd jön állam bácsi, és fizeti a cechet, illetve átírja a szerződést, és mindent a másikra terhel.”
A kapitalizmust Magyarország még nem tanulta meg. Talán a 90-es évek körül születettek az elsők, akik valamilyen szinten már ebben nőttek fel, és tisztában vannak a dolgokkal. Ők már azok, akik tudják, hogy a kockázat azt jelenti, hogy nyerhetek is, veszíthetek is. Ha nyernek, akkor örülnek, de ha veszítenek, akkor is jó pofát vágnak hozzá, mert benne volt a pakliban. Pontosan ezért kell tudni mérlegelni, mekkora kockázatot érdemes bevállalni.
És akkor elérkeztünk a témához: ha a kormány átír mindent, akkor tulajdonképpen milyen kockázatot vállaltak fel a devizahitelesek? Ezek után lehet kérni azt, hogy visszamenőleg forintosítsák a hiteleket, és a kompenzációt ráterheljék a devizásokra? Ugyanis kb. 2010-ig a megemelkedett devizahitelek még mindig olcsóbbak voltak, mint ha forint hitelt vettek volna fel. Amikor kevesebbet fizettek, mint forinthiteles társaik, az jó volt? Amikor meg többet, az rablás? EZT HÍVJÁK KOCKÁZATNAK! A devizahitelesek összességében évekig nyertek, most pedig évek óta veszítenek.
2. Menekülnek az OTP bennfentesei?
Hogy Csányi Sándorral az élen az OTP bennfentesei menekülőre fogták a dolgot, az nem annyira meglepő, mint látszik. Persze sokan kapkodnak a fejükhöz, hogy miért is történik ez. Én nem hiszem, hogy itt menekülésről lenne szó, hiszen Csányi Sándor sokkal okosabb és taktikusabb annál, mint hogy józan paraszti ésszel lehessen az újságból következtetni. Azt gondolom, hogy ez nyílt üzenet volt a kormány felé. Csányi Sándor a saját érdekeit védi, a Fidesz is a sajátját. Ez a két érdek jelenleg látszólag nagyon messze van egymástól, miközben nyíltan megy az üzengetés. A kormány az OTP területére akar betörni a takarékok államosításával, miközben szorongatja annak golyóit a banki adókkal, és fogja tenni a devizahitelesek ügyének drasztikus megoldásával. Ezt a kormányt látszólag képtelenség észérvekkel meggyőzni, így sokkal drasztikusabb eszközhöz kell folyamodni. Csányi megmutatta erejét: gyakorlatilag befagyasztotta a magyar tőzsdét. Nagyon erőteljes üzenetet küldött a kormánynak, hogy most már hagyják abba a szarakodást, és kezdjenek el normálisan viselkedni.
Másrészről sokat nem kockáztatott Csányi, hiszen az OTP árfolyama durván leesett, és amennyiben a kormány folytatja boszorkányüldözését, ez az árfolyam még tovább zuhan. Így a most kapott tőkéjének töredékéért képes lesz Csányi pár hónap múlva visszavásárolni magát a bizniszbe. Attól sem kell félni, hogy most az OTP lejtmenetbe kapcsolna. Összességében Csányi és a többi bennfentes meghúzott egy olyan lépést, amelyikkel ők biztosan sokat fognak nyerni, miközben a kishalak sokat buknak. Itt nem a cselekmény az érdekes, hanem az időzítés, amely tökéletes összhangban van a kormány megszellőztetett terveivel. Ez válaszként értelmezhető, amivel manipulálni tudják a piacot, illetve felnyitni sokak szemét, hogy a bankrendszer nem fogja lenyelni ezt a békát is.
Mi fog történni?
A kormány nem arról híres, hogy meghátrálna bármitől is. Már csak dacból is végig fogja vinni a tervét, és arra számítani lehet, hogy ez a bankrendszernek nagyon fog fájni, amivel egyébként a 2014-es választásokra tökéletesen előkészülnek. Eredmény 2013 őszére várható a devizahitelek ügyében, amikor a devizaadósok terhei – az állami és a banki refinanszírozás keretében – valószínűsíthetően tovább csökkennek. (Csak emlékeztetőül: a közel félmillió devizaadóst már megint a maradék 9-9,5 millió nem adós magyar a saját pénzéből fogja kisegíteni, miközben az árak emelkednek – duplán szívnak. Sokan!) Csányi Sándor legkésőbb 1 éven belül komolyabb részvénycsomagot fog szerezni az OTP-ből, de már nyomott áron (ezáltal nagyon komoly nyereséget fog realizálni), miközben arról ad majd interjúkat hetekig, hogy ő ezzel a lépésével is figyelmeztetett mindenkit, hogy nagyon komoly következményei lesznek a kormány terveinek. A hitelezés továbbra sem indul el a kívánt szinten, miközben gazdasági növekedésünk sem éri el az elvárható mértéket.
Amikorra pedig az emberek ennek a színjátéknak a terheit kezdik érezni, és végképp csalódnak a bankokban, akkorra készül majd el a takarékszövetkezetek államosítása. Ekkor valódi alternatívaként az állam fehér lovon vágtat be a bankközi piacra, és nyújt „valós” választási lehetőséget a csalódottak számára. Magyarul „lerabolja” a piacot, és felborítja a játékasztalt.
