Cégvezetőként szerzett tapasztalataimból legutóbb megosztottam veletek néhány hasznosnak vélt tippet a munkakeresés első fázisával kapcsolatban, amely az állásinterjún való megjelenésig tart. Több pozitív visszajelzést kaptam elismert szakemberektől a cikket illetően. Sokan jeleztétek, hogy várjátok a folytatást. Amikor a jelentkezőket arról faggatom, milyen tapasztalataik voltak az állásinterjúkon, gyakran eltorzul az arcuk, és szinte reménytelen kifejezéssel közlik velem, hogy nem értik mi történt, hiszen minden szép volt, nagyon jól érezték magukat, és úgy vélték, megfeleltek. A legrosszabb, amikor a remény meghal, és teljes tanácstalanságba merülve elveszíted az utolsó bástyádat is, viszont képtelen vagy változtatni, hiszen nem tudod, mi volt a hiba. Most arról lesz szó, hogy a felvételin milyen rejtett dolgokra figyelj oda. Eljött az idő, hogy valaki nyíltan kimondja, miket ne tegyél!

A rossz hírem az, hogy az interjú nem akkor kezdődik, amikor hiszed. Tévhit, hogy a szimpla jelenléted elég lehet a sikerhez. Fel kell készülnöd fejben és kinézetben is. Nem eshetsz be két progi között az interjúra, és nem éreztetheted azt a felvételiztetővel, hogy nem ez a napod csúcspontja.

Szórakozóhelyen beszélgetek csajokkal és srácokkal, érdeklődöm a készülődési szokásaikról, és mindig ugyanazt a választ kapom:

„Buliba nem lehet ’csak úgy’ elmenni. Fel kell kapni a buliszerkót, hogy a lehető legvonzóbb legyek. Ez akár több óra előkészületet is jelenthet.”

Sajnos sehol nem tanítják meg a középiskolásoknak, hogy az interjúra is fel kell öltözni, és a lehető legjobban kell kinézni. Pedig ez olyan magától értetődő, mint hogy egy buliba kicsíped magad.

Ki kell tűnnöd a tömegből, és mivel a legtöbben topisan mennek el, ezért a felvételiztető rád biztosan fog emlékezni. Rád, aki rendkívül elegánsan jelent meg az interjún. Ez a kiválasztásnál is előny lehet, hiszen mint pl. az X-Faktorban, azokra szavaznak, akik nyomot hagytak, akikre emlékeznek.

Az öltözéken kívül nagyon fontos, hogy fejben is kellően átérezd a dolgot, és felkészülj az interjúra. Az a véleményem, hogy nem lehetsz túl laza, vagyis el kell fogadnod, hogy az interjún nem a haveroddal beszélsz, és nem árt némi alázat sem, ha valóban munkát akarsz.

2. Kiegészítők

Ez nagyon érzékeny téma lehet sokaknak, hiszen a kiegészítők alapvetően az egyéniséget fejezik ki. Itt azonban a mértékletességre intelek. Ne vegyél fel három tonna aranyat vagy éppen 5 piercinget. Egyszerűen ezzel nem nyerhetsz. Maximum akkor, ha a felvételiztetőnek éppen azonos az ízlése, ám ez elég ritka. Sose feledd: a kevesebb szinte mindig több!

„Én még nem láttam a boltban személyiségkifejező eszközökkel fizetni a kenyérért. Általában ezt a manővert pénzzel végzik. A pénz pedig a munkából jön. Tehát mindent meg kell tenned azért, hogy munkád legyen!”

De nemcsak egy ékszer lehet kiegészítő, hanem az optikai tuning eszközei is.

Zselé: Egyre kérlek! Ne csorogjon le a fejedről a zselé. Minden más kombinációja rendben van, amennyiben jól áll neked.

Frizura: Annyi tippem van, hogy az interjú olyan, mint az érettségi. Ez nem egy metálkoncert. :) Frizurázz ehhez mérten!

Parfüm:

Az elmúlt héten tartottam felvételi beszélgetéseket, és sajnos negatív értelemben megmaradt bennem egy srác, aki akármilyen rendesnek tűnt is, hibái miatt rossz érzéseket keltett bennem.

Egyik ilyen hibapont volt a srác „illata”. Három alapvető verzióban szoktak megjelenni interjún.

1. Büdös, izzadságszagú.

2. Semmilyen.

3. Illatos

Az első verziót te szereted? Ha tömegközlekedsz, akkor imádod szaglászni a hajléktalanokat? Miért gondolod, hogy a felvételiztető kolléga szereti? Ezzel azt éred el, hogy képtelen lesz rád figyelni, viszont biztosan megmaradsz az emlékezetében mint az az ember, akit biztosan nem vesz fel.

Pár éve elkövettem egy hibát: túl korrekt akartam lenni, és ignoráltam az éterben terjengő illatokat egy hölgynél, csak arra figyeltem, hogy ki ő, mit tud. Felvettem. Sajnos egyre rosszabb lett a helyzet, és már a kollégák kérleltek engem mint vezetőt, hogy szóljak neki: figyeljen az „illatára”. Ennél kellemetlenebb dolgot nem tudok elképzelni egy munkahelyen, mikor azt kell tapintatosan közölnöd a másikkal, hogy...

Akkor eldöntöttem, hogy a későbbi hasonló problémák elkerülése érdekében automatikus elutasítással díjazom ezt a fajta „viselkedést”.

A legjobb, ha egy tuti illatot magadra fújsz, hiszen ezzel és egy jó megjelenéssel már a megszólalásod előtt pozitív irányba tudod billenteni a felvételiztető hangulatát, „hozzádállását”. Két érzékszervre gyakorolsz erőteljesen pozitív hatást: szem és orr.

3. Ne te kezdd el!

Ez a jelenség szerencsére ritkábban üti fel a fejét, de említésre méltó. Maximum nevetünk egy jót rajta.

Megtörténik a szokásos bemutatkozás és ülés. Majd mielőtt még a felvételiztető belekezdene a dolgokba, a jelentkező félig illedelmesen közbevág és elkezdi mondani:

„Elnézést, de lenne pár kérdésem, amit most tisztázni kéne, hogy ne legyen felesleges a többi.”

Te szereted, hogyha közbeszólnak? Te szereted, ha épp ülnél be a kocsidba a kormányhoz, félrelöknek és beülnek helyetted?

Ilyenkor nekem ez a válaszom:

„Köszönöm szépen, hogy érdemesnek tartotta a fontos kérdéseket az első percben megbeszélni, és így szabaddá tette a következő fél órámat. A legfontosabb kérdés számomra megválaszoltatott! Mi nem fogunk együtt dolgozni. További szép napot.”

Megértem, hogy sok negatív tapasztalatú interjún voltatok már, de ezt nem vihetitek mindig magatokkal, és nem jelenhettek meg előítélettel. Képtelen ez a helyzet, hiszen így esélyt sem adtok magatoknak egy normális állásra. Senkiben sem kelt ez a viselkedés jó érzést. Ha meg nincs időd egy teljes interjúra (általában maximum 1-2 óra), akkor ne fogadd el, hanem menj szórakozni, ha megteheted.

4. Legyen kisugárzásod!

Dobj be egy felest előtte, ha szükséges! Te szereted a negatív embereket? Szereted azokat, akik csak panaszkodnak? A barátaid között vannak ilyen típusú emberek? El tudod képzelni, hogy évekig velük dolgozzál napi 24 órában?

Volt egy srác, aki már az illatával sem győzött meg, de képes volt jóhiszeműségemet akaratlanul is kihasználva tovább rontani saját esélyeit. Amikor még nem a saját kompetenciáiról beszélgettünk, hanem önmagáról mint emberről és a múltjáról, akkor egy olyan kakirakományt hordott be irodám küszöbének a határvonalán, amelyik szerintem már vámolandó és adóköteles.

Mintha karácsonyra megkapta volna a „Mit ne mondj el magadról egy idegen embernek, ha akarsz tőle valamit?” nagy szakácskönyvet, és pontról pontra megtanulta volna. Elmondta, milyen szerencsétlen, mennyire nem sikerül neki semmi, mennyire kilátástalan az élete, és hogy bármit elvállal.

Ezzel az a baj (feltéve, hogy az 5. pontban mondottakat beláttad), hogy erre senki nem kíváncsi, és a világon nem sikerült még senkinek (magánember vagy vállalkozás) úgy fejlődnie és nőnie, hogy a múlt terheit hordozta, és azt negatív hozzáállással a környezetével megosztotta.

Persze előfordul, hogy rossz időszakunk van, és beleesünk ebbe a hibába (engem is többször elkap a negatív áramlat), de ezt ne ott hozzuk felszínre, ahol a jövőnk fog eldőlni!

Legyetek szívesek, figyeljetek erre!

5. Én nem a Dévényi Tibi bácsi vagyok, és ez nem a három kívánság

Életem legextrémebb sztoriját szeretném ezzel a témával kapcsolatban megosztani. Ez kiválóan szemlélteti, miről beszélek, és ennek számtalan verzióját képzeljétek el különféle veszélyességi fokokba ágyazva!

Egy corvinusos srác (még jól is volt öltözve) bejött felvételizni. Az arca elég nagy volt, főleg ahhoz képest, hogy munkatapasztalata a nullához konvergált, még diplomával sem rendelkezett.

(Témabeékelés: ha nagy az arcod, mindenképpen hagyd otthon, mert nem mindenhol van lehetőség az ajtót kiszélesíteni, hogy beférj. Legyél mindig illedelmes, kellően megilletődött, őszinte és szimpatikus!)

Megkérdeztem, hogy mit vár a munkától. Így válaszolt:

„Hát ez egy jó kérdés! (Köszönöm, nekem csak jó kérdéseim vannak – gondoltam magamban.) Igazából amit én szeretnék, az egy céges laptop, céges autó a kezdetektől, és havi nettó 800.000 ezer forint.”

Az állam természetesen leesett, hiszen a srác szerintem a KSH-ról még olyan értelemben sem hallott, hogy ezeket a betűket véletlenül egymás mellé tette valaki. Egy mondatot tudtam erre válaszolni:

„Én tisztelem önt. Hozhatok önnek egy kávét?” (Kérdeztem enyhe cinizmussal a hangomban.)

Válasza nem maradt el:

„Köszönöm, most nem kérek!”

Érdemes megvizsgálni a piacot vagy a KSH honlapját, hogy képbe kerülj az átlagos fizetésekről. Az igényeid ne a vágyaidat, az álmaidat tükrözzék, hanem a realitást.

Csak személyes vélemény, ami szembe megy mindazzal, amit a piaci „szakértők” sulykolnak belétek. Ők mindig azt mondják, hogy legyen egy normális bérigényed, és ne menj az alá. Szerintem a piac megváltozott, és a mostani gazdasági helyzetben még a kevesebb fizetésre (pl. 60 E Ft) is tudok 60 ezer okot mondani, hogy miért jobb elvállalni, mint otthon maradni.

Higgy nekem, amikor azt mondom, hogy egy állást ilyen apró eszközökkel és odafigyeléssel is megnyerhetsz (amennyiben az alapvető kompetenciáid rendben vannak), hiszen ezekkel a dolgokkal tudsz olyan benyomást tenni, amely biztosan pozitív érzéseket kelt a másikban.

Persze lehet vitázni majd kommentekben, hogy mekkora egy baromarc vagyok, hiszen ezek nem így vannak, és mert ilyeneket hülyeség leírni, hiszen ez mind magától értetődő.

Tapasztalatból mondom: sajnos nem az!