Köztudott, hogy a politikában sikeres emberek az esetek elenyésző részében látnak el olyan feladatokat, amelyekhez csak minimálisan értenek. Ezt a képet tovább rontja, amikor a nagyvezír és egy párt döntésjogosultsággal rendelkezői hű csatlósai nem hallgatnak senki szakember fiára, és „józan paraszti ésszel” próbálnak megoldani komplex feladatokat, melyeknek legfontosabb céljuk a politikai siker, nem pedig az ország dicsősége. A legnagyobb probléma, amikor a józan paraszti ész is csődöt mond, és még Pista bácsi az Alföldön is meg tudja mondani józan paraszti eszével, hogy a tranzakciós adó és banki különadók egy része átgondolatlan és rossz! Főleg ami a folyószámlákkal kapcsolatos dolgokat érinti.

Az Interbrand kiadta éves listáját: a cupertinóiak megelőzték a Google-t, de a Coca-Colát is. A pénzben kifejezett érték szerinti listán 2000 óta a Coca-Cola az első, de a tavalyelőtti nyolcadik és tavalyi második helye után az Apple idén megelőzött mindenkit! Az Interbrandnél egyébként nem lepődtek meg a teljesítményen, a folyamatosan jól szereplő Apple első helyezése csak idő kérdése volt – mondta Jez Frampton, a cég vezetője. Az Apple név pénzben kifejezett értéke egyébként 98 milliárd dollárt ér, a Google 93 milliárdot, míg a tavalyi győztes Coca-Cola 79 milliárddal csak a harmadik lett. A top 10-ben szép számmal képviseltetik magukat számítástechnikai cégek, így megtaláljuk még az IBM-et, a Microsoftot és a Samsungot is, de pl. a Facebook már nagyon lemaradt, 7,7 milliárddal még az első 50-be sem fért bele…

Fantasztikus dolog történt velem a minap! Gyanútlanul keltem fel az ágyból, megnéztem a naptáramat, elterveztem a napomat, amit a magam ritmusában akartam tökéletesen abszolválni. Gondolom, veled is előfordult már, hogy az élet mintha másképpen akarta volna, és azon nyomban közbeszólt egy nem várt esemény, mely felborított minden addig elképzelést. Velem is ez történt.

Az elmúlt hetekben vált ismertté a nagyszabású Ifjúság 2012 kutatás eredménye, amelynek legnagyobb konklúziója az lett, hogy a mostani 15–29 év közötti ifjak az úgynevezett csendes generáció tagjai. Ők azok, akik „A szüleik értékrendjét nem kérdőjelezik meg, a lázadás távol áll tőlük. A legszívesebben otthon ülnek, passzívan kivonják magukat a körülöttük zajló ügyekből. Kiábrándultak, és nagyjából fogalmuk sincs, mit hoz a jövő” – írja az [origo]. Ez azonban egyáltalán nem meglepő, mondhatni jellegzetes és kalkulálható társadalmi mechanizmus.

Személyes véleményem Apple-fanként hónapokon keresztül az volt, hogy mióta elhunyt Steve Jobs, azóta kiveszett minden egyediség az Apple-ből, a továbbiakban képtelenek lesznek úgy igazán odavágni a piacnak. Ezt bizonyította az új iPhone-ok bevezetése, amelyek gyakorlatilag mindennemű kiszivárogtatás után képtelenek voltak bárkit is izgalomba hozni, ráadásul a valódi innovációk is elmaradtak, vagyis a látványos dolgok. Pár napja viszont az Apple – véleményem szerint – forradalmat robbantott ki, amelynek hatása egyértelműen a teljes piac lerohanása és szelekciója lesz mind fogyasztói, mind gyártói részről.

Lement a román–magyar, aztán lement a magyar–észt, aztán szépen lassan lemegy egy újabb világesemény selejtezősorozata, aztán szépen lemegy egy újabb olyan magyar generáció, amelyik többre volt hivatott, aztán újabb generáció hagyja abba a szurkolást, aztán minden kezdődik elölről. A magyar férfitársadalom fejlődését tökéletesen nyomon lehet követni a magyar foci iránt érzett szeretetén: gyerekként még annak szurkol, amelyik csapat mezének a színe jobban tetszik neki, aztán random kiválaszt egy csapatot, amelyikért elkezd szurkolni, majd gimnazista nagykamasz korában reménykedve ül a tévé előtt, hogy pont most történik a változás, ám nem érti a fatert, aki már rá sem néz a tévére. Mire a srác felsőoktatásba vonul, már legalább 3 x csalódott a magyar fociban, de azért ott pislákol a remény, hogy mire lediplomázik, addigra megundorodik a magyar focitól, és soha többet nem akar hallani róla. Mire családot alapít, addigra a haverok miatt visszatér hozzá, de nem hisz benne, innentől pedig – ahogy telik az idő – egyre inkább válik megmondó emberré, aki szerint „bezzeg az ő idejében más volt”. Drága ez a sport!

Szili Katalin megkezdte a politikai kampányok és esti mesék időszakát. Magyarországon elképesztő mértéket öltött az a nézet, miszerint mindenki a biztosra és fixre vágyik, várja az állam erőteljes közbeavatkozását és a szociális hálót, miközben adót továbbra sem szeret fizetni senki, a költségvetési hiány létező probléma, és az egészségügy lassan csak megnevezésében feltételez valós és normális egészségügyi ellátást. Ebbe a környezetbe akarja Szili Katalin egy feltétel nélküli, születéstől halálig járó alapjövedelem bevezetését lehetővé tenni. De ez valóban akkora hülyeség lenne?

Magyarország a Kelet Párizsa. Ahogyan Párizs a divat fővárosaként vonult be a világ almanachjába (miként a párizsiak követik a divatot), pontosan ugyanezen a síkon haladva vált Budapest a bankok fővárosává (miként a pestiek követik a bankokat). Biztos vagyok abban, hogy ez az a pont, ahol mindenkiben felrémlik egy képfoszlány az elmúlt hetek bankok előtti tüntetéseiről vagy egy cikk valamelyik hírportálról, amelyik a témával foglalkozik, esetleg egy politikus nyilatkozata.