Naponta frissülő tartalommal, ami gondolkodásra késztet

IFL Gazdaság

Vannak még korrekt cégek

2013. szeptember 27. - Szarvas Norbert

1374778_594584000583384_1400552601_n.jpgFantasztikus dolog történt velem a minap! Gyanútlanul keltem fel az ágyból, megnéztem a naptáramat, elterveztem a napomat, amit a magam ritmusában akartam tökéletesen abszolválni. Gondolom, veled is előfordult már, hogy az élet mintha másképpen akarta volna, és azon nyomban közbeszólt egy nem várt esemény, mely felborított minden addig elképzelést. Velem is ez történt.

Budapest belvárosában rohanok egyik helyről a másikra, mikor megszólal a munkatelefon, amely egy kézitáska-szerűségben volt, és cipzárral lehet kiszabadítani. Előre leszögezem, hogy még soha nem törtem össze egyetlen műszaki dolgot sem, valamiért érzékem van ezekhez a dolgokhoz, és rendkívül figyelek az épségükre. De most szerencsétlenül ügyetlenkedve a tér közepén kicsusszant az éppen kicipzározódó táskámból a Nokia Lumia 800-as, januárban Vodafone Red előfizetéssel vásárolt telefonom, mely a kőre csapódva azonnal széttört képernyővel röhögött a képembe, miközben első állapotfelmérésem után kiderült telefonom agyhalála. „Nagyon” örültem neki, de nem is ez a lényeg.

Bementem a legközelebbi Voda boltba, ahol egy szimpatikus, de rutintalannak tűnő srác próbált a legjobb szándékával segíteni nekem. Felvilágosított a telefonra kötött biztosítás okán a teendőkre, és tépelődni, hogy milyen azonos árkategóriás telefonra cserélhetném be ezt. Én nagyon szeretem az iPhone-t, és csak pillanatnyi elmebajomnak tudható be, hogy második telefonnak egy Nokiát választottam (azóta ezerszer megbántam). Persze azonnal elkezdtünk matekozni, hogy mi kerülhet a biztosító által meghatározott Nokia-árkeretbe (128.234–141.210 Ft). Természetesen egyik iPhone sem volt benne, bár sok más típusú telefon sem, ellenben találtam egy iPhone 4S-t 117.000 forintos áron, amire azonnal ráböktem. A srác hirtelen a nevét is elfelejtette, annyira meglepődött azon a kérésen, hogy „olcsóbb” (bár számomra értékesebb kincset) akarok választani. Próbált utánajárni, de pontos információ híján a könnyebb utat választva egy „nem lehet olcsóbbra cserélni” választ dobott felém, és azt mormolta, hogy egyébként sincsen náluk ez a készülék. Szépen vagyunk, kénytelen leszek megint Nokiát választani! – gondoltam magamban.

Másnap reggel felhívtam a biztosítót, hogy bejelentsem a kárt, és kérjek kárszámot, amivel bemehetek bármelyik márkakereskedésbe telefont cserélni. Bevallom, sürgős volt a dolog, hiszen a telefon a munkaeszközöm, és fontos, hogy elérjenek rajta. Miután felvették az adataimat, nem bírtam ki: minden mindegy alapon megkérdeztem az iPhone-csere lehetőségét. Valószínűleg az egyik legnagyobb jellemhibám ez, hiszen nem igazán ismerek nemet és lehetetlent; ha valamit a fejembe veszek, akkor addig megyek, ameddig meg nem szerzem. Meglepetésemre a szakértő sem tudott egyértelmű választ adni kérésemre-kérdésemre, bár rövid gondolkozás után a számomra legörvendetesebb választ adta, ami szöges ellentéte volt a srác (ügyintéző) válaszának. Az ügyintéző a biztosítóra hivatkozott, hogy az nem fogja engedni a kerettől való eltérést, a biztosító pedig azt mondta végül, hogy neki tulajdonképpen tök mindegy, csak annyi a kérése, hogy ne kerüljön többe, mint a keret, mert nincs készpénzforgalom. Hoppika!

Lehet, hogy akkor a srác rossz infót mondott? Ahelyett, hogy visszamentem volna az előző napi márkaboltba (tudtam, hogy ott az életben nem kapom meg, amit akarok), felhívtam a Voda-központot, ahol egy hölggyel beszéltem, aki kérdésemre nem tudott egyből választ adni, viszont megkérdezte a feljebbvalóját. Itt mondom el, hogy hivatali ügyintézéseim tapasztalatából kiindulva már eleve így kezdtem: „iPhone-t akarok, ami olcsóbb, mint a keret, a Vodában azt mondták hogy nem lehet, mert a biztosító..., de beszéltem a biztosítóval, akinek tök mindegy...” – sejtettem, hogyha így teszem fel a kérdést, akkor az ügyintéző – precedens híján – a kérdésemet fogja alapnak/válasznak tekinteni, és gyakorlatilag visszamondja a kérdést kijelentő módban. Így is történt. Szuper!

Most már a kérdés csak az, hogy Budapesten melyik boltban van olyan telefon, amilyen nekem kell. Az ügyintéző hölgy nagyon kedvesen megválaszolta, hogy a mai napon csak egy boltban van raktáron az, ami nekem kell. Gyorsan összekaptam magam, és elrohantam cserélni, nehogy elvigyék előlem a TELEFONOMAT! Redes révén VIP-kiszolgálásban részesülök, amiért örök hálám, hiszen mindenhol máshol (pl. T-Mobile) órákat kell várnom annak ellenére, hogy ugyanannyit fizetek oda is. Na de nem mindenhol értékelik az ügyfelet. Hamar bekerülök a székbe, ahol ismét egy ügyintéző hölgy válik alkalmi partneremmé. A szokásos adategyeztetés előtt-után elmondom neki az óhajom, miszerint a Lumiát iPhone-ra akarom cserélni, ami ugyan eltér az összegtől (lefelé), de a biztosító szóban engedélyezte. A hölgy vállat von, és már kezemben is az új iPhone. Azóta is virul a fejem.

Azt kell mondanom, hogy vannak az üzletmenet szempontjából korrekt cégek. Ilyen a Voda is (mondom ezt úgy, hogy a számlázással kapcsolatban minden harmadik hónapban összeveszünk, mert vagy jön számla, vagy nem; vagy többet követelnek, vagy nem). Viszont le a kalappal, hogy kis talpraesettséggel sikerült 24 órán belül beüzemelni a telefonszámomat, megkaptam azt a telefont, amit a keretek között akartam, és mindezt úgy, hogy mindenki normális volt velem, korrekt tájékoztatást adott, és pörögtek az események.

Azt tapasztalom, hogy sok vállalkozás ott veszít a legtöbbet, hogy egyáltalán nem figyel oda a kiszolgálás idejére, milyenségére és az ügyintézők minőségére. A legtöbb cég mindent olyan lassan csinál, mintha arra kapnának fizetést, miközben természetesnek veszik, hogy egy nap szabadságot kell kivennie annak az ügyfélnek, aki nála akar elintézni valamit, ráadásul nem az ügyfél elégedettsége a céljuk, hanem a haszonszerzés.

A mostani élményem viszont megerősítette bennem az elhatározást, hogy a jövőben is náluk fogom vezetni a telefonom. Egy gazdálkodó, profitra törő vállalat életében mi lehet fontosabb, mint az az ügyfél, aki hosszú távon elkötelezi magát a cég szolgáltatásai mellett? Ez pedig minden esetben az ügyfél-elégedettségből következik. Akkor merül fel a kérdés, hogy miért kellett ezt a bejegyzést/élményt megírnom. Miért érzem ezt az eseményt rendkívülinek és különlegesnek?

 Képernyőfotó 2013-08-12 - 10.21.38.png

A bejegyzés trackback címe:

https://iflgazdasag.blog.hu/api/trackback/id/tr225536477

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása