Ha beleszippantok a zápor ittas hűsítő levegő, akkor már valóban kezdem érezni, hogy valami végérvényesen megváltozott a "világ futballjában". Persze itt most nem a brazil 7up produkcióra gondolok a német válogatott ellen, hanem egy letűnt kor hajnalára, reneszánszára, újjáéledésére. Valami nosztalgiaszerű nem létező emlékfoszlányok rémlenek fel bennem, amikor a régi időkre gondolok, amikben én még nem éltem, de valahogyan minden tisztább, őszintébb, korrektebb és becsületesebb volt. Aztán jött a felvilágosult szabad kapitalizmus burjánzó évtizedei, ahol a cél minden esetben szentesítette az eszközt. Mégis mintha látni vélném a kiút végét, a fényt az alagút, az igazságot a marketingben.

A marketinget a marketingesek fáradhatatlan munkájának köszönhetően egyre inkább azonosította a közvélemény a csicsás kamuzással. Ezt az eszközt leginkább arra használta az ipar, hogy az adott termék/szolgáltatás nem létező tulajdonságát domborítsák ki. Attól szexi a termék, ha arra ad választ, ami nem létezik, miközben eltakarja a valóságot. A fogyasztók pedig imádták, imádják ezeket a mesterkélt fogásokat, mint például a Taft hosszan tartó torz körülményektől független hatását. 

Valamiért az emberek nem szeretik az igazságot, a valóságot. Sokkal inkább szeretik elhinni magukról, hogy úgy nézhetnek ki, olyanok lehetnek, mint amit a tömeggyártásra kitalált ipar meghatároz. Egyediségről, egyéniségről beszélünk, miközben tucattermékeket veszünk, tucatul nézünk ki.A marketing és a sales csak erre játszott rá évtizedeken keresztül, miközben fogyasztói oldalról az ellenállás leghalványabb jelét sem érzékelhette.

Ma mintha kezdené magának újra felfedezni a marketing szakma és a fogyasztói társadalom közösen a valós értékelvűséget. Először csak média hack volt évekig, aztán az underground tette újfent magáévá a valódiságot, mintegy lázadva a kommersz tucatiság ellen. A köztudat elkezdett lázadni a saját szintjén a hazug reklámok, a hazug termékek ellen.

A napokban szokásos shopping napomat tartotta Budapest egyik plázájában. Úgy éreztem magam, mintha 2003-ban lennék vagy 2006-ban esetleg 2011-ben. Az idő megállni látszott a kirakatok előtt járva, ahol minden mindenkinek akciózott. A kirakatok roskadoztak a szezon záró, készletkisöprő, esetleg szezonnyitó (már én sem tudom) szuper akcióktól, amik képesek becsalogatni a gyanútlan vásárlót a boltba. Ez nem mostani dolog, hiszen régóta ez a játék megy egy olyan korszakban, ahol a profit maximalizálása végett a karácsonyi időszak júliusban kezdődik, és amikor nem azért vásárolunk mert akarunk, hanem mert kell.

Engem nagyon bosszant az a fajta hazugság, amit marketing címszóval próbáltak a torkomon lenyomni ezen a napom. A bejárattól látható hatalmas konkretizált ártáblák bizony vásárlásra ösztökélnek, de amint közelebbről szemügyre veszem a felhozatalt, jövök rá kelletlenül hogy engem bizony átvertek már megint. A "minden póló 8.000" forint igen kecsegtető akció kisbetűs része a "-tól". Így már más a leányzó fekvése és az életkedvem elmegy, mikor a tizedik boltban is ugyanez a színjáték folytatódik le. Tudatos vásárlóként már elvből is kimegyek azon nyomban a boltból, hiszen nem azért mentem be, hogy átverjenek köszönés helyett.

A nagyszabású marketingprogramok egyre nagyobb tömegben nem a tömegek agyának kimosásáról szólnak, hanem játékos formában mutatják meg egy adott termék kiemelt jó tulajdonságát, amit a későbbi vásárlás során valóban feltudunk fedezni és át tudunk élni. Ez így valóban király dolog szerintem.

Őszintén az ő szintjén az ő nyelvén az ő életéért.