Pár éve rájöttem arra az egyszerű titok, miszerint nem érdemes mindenen felbosszantani magunkat, nincsen értelme idegeskedni mások hülyeségén. Ebbéli hitemet megerősítette az a tudományos tény, miszerint a düh olyan ingereket indít be a szervezetben, amik csökkentik az ember tiszán látását. Magyarul minél nyugodtabb maradsz egy adott helyzetben, annál jobb döntést fogsz hozni. A hétköznapi életben Budapesten való közlekedéseim során nem sok minden tud felbosszantani. Vitézy uracska és a BKK-BKV bizonyos döntései bizony a kivételek közé tartoznak. Random jegyellenőrzés, de minek?

A nyomtatott média épen meghalni készül, amikor legnagyobb ellensége (nem, nem a magas gyártási költségek) a blogolás éppen kezdi aranykorát élni. Boldog boldogtalan felfedezte már magának a blogot, mint eszközt az online térbe való bejutásnak. Különböző célból kezdünk el blogot gyártani: van aki a magában levő információhalmazt akarja megosztani, míg mások okoskodni akarnak, megint mások karrier építési lehetőséget látnak saját jól megszerkesztett oldalukban és így tovább. Számtalan variáció egyik oldalon, míg a befogadói oldalnál egyetlen fontos hajtóerőt vélek felfedezeni:

Van egy keskeny sejtésem arról, hogy nem leszek túl népszerű azzal a véleményemmel, miszerint a két nagy hirdető gigász (leánykori nevén Apród és Jófogás) párhuzamosan lerendezett ország szintű marketing terrorja túlment minden határon. Sokak már az önkívület határán vannak, amikor meghallják a csapból is az idegesítő gnóm bábutól az "eladom a..." rigmust. Az első még vicces sem volt, századszorra hánytunk, ezredszerre ólmot akartunk a fülünkbe önteni. A legnagyobb baj, hogy már a 98 milliomodik rész is lement, de még mindig nem látni a fényt az alagút végén, pedig már tök mindegy hogy az a fény fehér vagy fekete. STOP!

Az új Ptk. megalkotásával sok minden megváltozott Magyarországon. Hatását hosszú távon jelenleg még elég nehézkes, kicsit scifi lenne megítélni. Viszont hátrányait már az első percben érezni lehetett, amikor a pénzügyben gyakorlatilag minden (több százezer) előre elkészített nyomtatványt meg kellett semmisíteni, helyébe újakat legyártatni szinte azonos lényegi tartalommal. Ez szerintem fájt a zöldeknek, amikor a törvényhozás nem adott egy x hónapos átállási időt, amikor még mennek a régi nyomtatványok, de már az újakat gyártják le. Aztán a jogászok észrevették a rést a pajzson, amikor egy olyan ambivalens szabály fedte fel magát, ami sok-sok munkavállalónak, cégnek az életét, létezését képes lehet megfelelő helyesbítés nélkül végleg tönkre tenni, megváltoztatni.

Örök harc folyik a jó és a rossz, az egyház és a sátán között. Talán ilyen harccá vált észrevétlenül a nyugdíjasok titkos forradalma a rendszer és fiatalok érdekeivel szemben. A gazdasági élet aktív szereplői bántják a nyugdíjasokat, és cserébe nem kaphatnak mást, mint a viszontbántás nemes intézményét. Mi, fiatalok akarva-akaratlanul ódzkodunk a nyugdíj témájától, és képtelenek vagyunk belátni, hogy hamarosan mi is ugyanabba a csapdába esünk, mint mostani ellenszenvünk alanyai. Eljön az idő, amikor nekünk kell megküzdenünk a pénztelen öregkor nehézségeivel. Amikor eljön ez az idő, mi leszünk a társadalom meg nem értettjei, a vasmacska a hajón, amely visszafogja a haladás lendületét, mi leszünk a nemkívánatos személyek, és mi leszünk azok, akik hamarosan nem lesznek.

Elgondolkoztál már azon, hogy mi a legnagyobb gyengeséged, hol vagy a leginkább sebezhető? Elárulom, hogy ez nem más mint az értelmi intelligenciád. Az érzelmi intelligenciád lényed azon része, ami irracionális esetekben is képes felülírni benned mindent, amit az ösztöneid súgnak neked. A világtörténelemben a legnagyobb szónokok, diktátorok és popularisták legfontosabb közös ismertetője az volt, milyen mértékben voltak képesek a tömegek érzelmeire hatni, mennyire voltak képesek beindítani az érzelmi központokat, amik felülírják a nyilvánvalót. Ezek az emberek valóban intelligensebbek voltak legtöbb kortársuknál. De ez az intelligencia nem materiális volt, nem kézzel fogható, hanem érzelmi síkon mozgott mindig is és a jövőben is ezen fog.

Az elmúlt évek (pénzügyi szférában) egyik legjobban kidolgozott, törvényileg leginkább körbejárt, feltárt és leszabályozott döntése volt állami támogatást rakni a megtakarítási biztosításokra és ezzel létrehozva a magyar piacon eddig "ismeretlen" típust, a nyugdíjbiztosítást. A támogatáson kívül a legjobban a szabályozásban nekem az tetszik, hogy a kötés évében érvényes öregségi nyugdíjkorhatár lesz a döntő a kivételnél. Viszont mégis kimaradt a szabályozásból néhány igazán lényeges elem, ami valóban reagált volna a piacra és annak dolgaira. Most az MNB elméletben erre akar reagálni, amikor maximalizálni fogja a PSZAF által pár éve létrehozott TKM értékét. Jön a TKM-maximum!. Pufff.

2014-ben nagyon fontos lépést tett a kormány az öngondoskodásra való bátorítás irányába, amikor ugyan korlátozottan, de visszahozta az adójóváírásokat Magyarország egyik legkedveltebb megtakarítási formájához. Az öngondoskodás nagyon fontos dolog, pláne ha a nyugdíjunkról van szó, főleg ha azt a pénzt kellene pótolni, amit a mindenkori kormány eljátszott. Lehet hőbörögni, elégedetlenkedni, de mégis azt gondolom, hogy a nyugdíjbiztosítás a maga 20%-os állami támogatásával és (akár) garantált hozamaival annyira áll vitán felül, mint a lakáskassza. Elkezdődött a háború a biztosítási piacon.

A világtörténelem legnagyobb hatású játéka szerintem a LEGO, ami az elmúlt évtizedekben generációkat kapcsolt egymáshoz. Amikor LEGO-ztunk, akkor picit megint gyereknek érezhettük magunkat, nem volt teher a játék. De mi a története a LEGO-nak? Honnan indult? A LEGO első csapásra siker volt? Minden simán ment? Hát...