Elgondolkoztál már azon, hogy mi a legnagyobb gyengeséged, hol vagy a leginkább sebezhető? Elárulom, hogy ez nem más mint az értelmi intelligenciád. Az érzelmi intelligenciád lényed azon része, ami irracionális esetekben is képes felülírni benned mindent, amit az ösztöneid súgnak neked. A világtörténelemben a legnagyobb szónokok, diktátorok és popularisták legfontosabb közös ismertetője az volt, milyen mértékben voltak képesek a tömegek érzelmeire hatni, mennyire voltak képesek beindítani az érzelmi központokat, amik felülírják a nyilvánvalót. Ezek az emberek valóban intelligensebbek voltak legtöbb kortársuknál. De ez az intelligencia nem materiális volt, nem kézzel fogható, hanem érzelmi síkon mozgott mindig is és a jövőben is ezen fog.

Azt tapasztalom, hogy a legfontosabb szó (érzelmet kifejező szó) Magyarországon a "bocsánat" és a "sajnálom". Úgy alakult a kultúránk a mai napra az "egyszavas vezeklés" a legtöbb embernek elég  bármilyen bűn elkövetése esetén. Már nagyon messze vagyok a vezekléstől, a jóvátételtől. Sokkal inkább dominál az "önbelátás" jelensége, ahol az egyén szavakkal elismeri tettét és ezzel automatikusan elvárja a megbocsájtást, ünneplést.

Mintha ünnepelni kellene a tolvajokat, bűnözőket?! Pedig sajnos ezt tesszük, elég csak a "a berki" féle celebekre gondolni, de akár a saját hétköznapjaidból is lehet példát venni. A társadalom nagyon felértékelte és túlértékeli a belátás képességét (még ha színház az egész is), mintha ez valami hatalmas tett lenne, mire az elmúlt ezer évben nem volt példa. 

A politikai életben is számtalan példa van erre. Jusson eszedbe a Gyurcsány féle "öszödi beszéd", vagy néhány kevésbé karizmatikus politikus önbeismerése, ami után még elvárják a szobor felállítását is, hiszen beismerték, hogy hibáztak. És ha beismerték, akkor mintha nem is lenne más választásunk, mint habzó szájjal kalapot emelni ezen emberi nagyságok előtt, akik ugyan loptak, csaltak, hazudtak, mégis elismerték. Ugyan az okozott kárt nem térítették meg, de legalább belátták. Előre kell nézni, nem hátra.

Szem és fültanúja voltam ennek az érzelmi analfabetizizmusnak, amikor egy pár, közös céggel komoly vitába keveredett, amikor a pár női tagja ellopta a cég pénzének a 2/3-ad részét. Normális esetben ez színtiszta bűnténynek látszódhatna, de mégsem ez lett a végkifejlete a történetnek legnagyobb meglepődésemre. A két pár szembesítve lett két beavatott külsős által, akik a színtiszta tényeket tekintve az észnek, racionalitásnak és igazságnak adtak igazat. Viszont amint a női tag (az érzelmileg sokkal intelligensebb) elkezdett beszélni, sírni és érzelmileg hatni a hallgatóságra, a végén totális sikert aratott. A beszélgetés 10 perc után már nem arról szólt, hogy a lány lopott, hanem hogy a fiú eléggé szereti e (érzelem!) ahhoz, hogy megbocsássa az esetet. Amikor a fiú nem akart visszakozni, akkor a "döntőbírák" (természetesen nők) elkezdték a fiú stílusát, érzelmi oldalát támadni.

A vége ennek az esetnek az lett, hogy a lányt nyilvánvaló bűnei ellenére hősként éltették, megdicsérték, sőt még előre is léptették a közös munkahelyükön. A fiút ellenben elmeszelték, hátrálásra kényszerítették, anyagi kárát elfelejtették és a közös munkahelyen sokkal rosszabb egzisztenciális pozícióba taszították. Én azt gondolom külsősként, hogy ennek az abszurdumnak a forrása a lány érzelmi intellektusa, ahogyan képes volt  megvezetni a döntnököket és a tárgy súlypontját áthelyezni egy teljesen irreleváns állapotba. 

Az életedet az ilyen érzelmi gócpontok tehetik tönkre, akármelyik oldalon is áll, akármilyen helyzetben. Bocsánatot kérni önmagában van hogy elég és van, hogy kevés. Akkor leszel nagyobb biztonságban, ha képe leszel a helyzetekhez megfelelően választani, mikor kell elfogadni és mikor kell követelni a jóvá tételt.

Azt láttam, hogy a könnyezés (sírás) egy hatalmas és értékes fegyver. Talán az egyén legértékesebb saját erőforrása. Így minél jobban tudod irányítani, annál sikeresebb lehetsz jelen társadalmi állapotok szerint.

erről eszembe jutott a gimnáziumi időszakom, ahol volt egy lány, aki mindig minden kedvezményt vizsgáknál a sírásával és érzelmi intellektusával ért el. Elérte (eljátszotta, hogy szégyenlős), hogy amíg mindenki másnak szóban kellett vizsgáznia, addig ő írásban vizsgázhasson le, miközben mindenki sajnálta szegényt. Azt már csak kevesen vették észre, hogy a lány semmit nem tanult, viszont volt puskája és cinikus rejtett mosollyal írta meg a szóbeli vizsgát ötösre. Veszélyes.

Te mit gondolsz?