Tegnap az a megtiszteltetés ért, hogy meghívtak engem a Magyarul Balóval című műsorba CSOK-al kapcsolatos szakmai elemzésre. Itt látható az adás. A szakmai elemzés előtt egy fideszes, egy mszp-s és egy jobbikos képviselőt eresztettek össze a témával kapcsolatban. Elképedtem láttam, ahogyan szakmaiatlanságok tömkelegét zúdítják az emberekre teljes meggyőződésből. Én a "fronton" dolgozom és minden nap szembesülök emberek sorsaival, vágyaival és terveivel. Számomra nagyon rémisztő volt látni, ahogyan az életünkről döntő politikusok ebben a témában egy mezei, pénzügyileg kevésbé képzett átlagos ügyfél szintjén alkotnak véleményt. Úgy döntöttem, hogy kibontom nektek a felvetéseket és megválaszolom a megválaszolatlan kérdéseket ebből az adásból:
A mainstream kockás ingezés tulajdonképpen tompítja a mondanivalóját az egész tanár-diák lázadásnak. A szomorú, hogy talán így van egyedül esélyük, hogy egy jelképpel (kockás ing) lebutították, és könnyen felismerhetővé tették az egész ügyet. Ez ma a kockás ingesek forradalma. Egészen a következő hónapig tart, amikor majd jönnek a sárga csíkosba öltözött valakik, akiket a rendszer szintén megnyomorított. A mondandója sokkal bonyolultabb és a társadalom jövőjét-irányát meghatározó, amit sajnos a legtöbben képtelenek agyilag felfogni. Jelenleg annyira le van butítva a mondanivaló (a közvélemény befogadóképessége miatt), mintha azért akarnánk eladósodni egy jelzáloghitellel a következő húsz évre, mert kapunk ingyen pénzt...
Az emberek semmit nem hajlandóak megtanulni. Semmi olyanról nem hajlandóak tudomást venni, ami veszélyezteti a jóléti kényelmes érzetüket. Egy burokban élünk, amin belül baromi kényelmes panaszkodni, de kilépni belőle már annál elképzelhetetlenebb. Most ne az örömittas máról beszéljünk, hanem az elöttünk álló hegyről, ami hamarabb dől ránk, mint hinnénk. Most nem lesz időben olyan hatalmas eltérés, mint a két legutóbbi válság idején volt. Most nem évtizedekről, hanem évekről kell majd beszélnünk. De nem csigázlak tovább, inkább kezdjük is el...
Beszélgetek emberekkel, tagja vagyok szakmai csoportoknak, és így tovább. Bátran állítom, hogy még mindig jellemző az "urambáttya" rendszer és rendszerezés. "A Béla a legjobb a szakterületén. Azért a legjobb, mert ismerem. Azért ismerem, mert a legjobb. "- tetszik érteni? Nagyjából ezzel az okfejtéssel leírtam a teljes mondanivalómat a helyzetről. Persze ezen semmi meglepő nincsen, hiszen még nem futott ki egyetlen igazi 21. századi modern magyar generáció sem, akik nyugati (amerikai film) mintára megtanulták jobban elismerni és felismerni a tudást és zsigerből elutasítani az "urambáttya" féle hatalmas öngólokat.
Kinyílt Pandora szelencéje azzal, hogy megvalósíthatóvá vált a saját lakás, nagyobb lakás, szebb lakás képe az átlag ember számára. Az átlag embernek NINCS 1 vagy 3 millió forintja a kezében, talán életében nem volt soha ennyije egy összegben. Jött a CSOK és a mindenféle lazítással (megelőlegezés, CSOK 10+10...stb) ezek az emberek egyik percről a másikra úgy érezhették, hogy végre megfordult a szerencséjük és tovább léphetnek az életben, kiléphetnek a mindennapi rutinból-szürke hétköznapokból. Sajnos ennek hatalmas pofáraesés lesz a vége!
Na most jól a képünkbe kaptuk a CSOK részletes szabályozást! 1 órája jelent meg a
Nagyjából lecsengett az ilyenkor szokásos, menetrendszerű hüledezés a leadott honatyai vagyonnyilatkozatokkal kapcsolatban. Az egész rendszer létjogosultsága megkérdőjelezhető, de ideológiailag sem indokolható. Önbevallásról és becsületről beszélünk, miközben a vállalkozói szektorban elképzelhetetlen lenne egy ilyen rendszer kiépítése. Ha kontextusba helyezzük a két helyzetet, akkor felmerül bennünk a kérdés, hogy a parlamenti emberek mitől mások, mint bármelyik vállalkozó? Ők jobb emberek? Becsületesebbek? Ez nem szimpla fröcsögés, hanem társadalmi megállapítás. Azt gondolom látatlanban, hogy nem szabadna különbséget tenni a jövedelembevallás és más esetében sem. Mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkoztathatóak (és mégsem).
December óta vakarom a fejem a CSOK 2016-al kapcsolatban. Már akkor megírtam a blogon egy cikksorozat keretében, miért kezelem a teljes ügyet kétségekkel és bizalmatlansággal. Sajnos az élet engem igazolt. Persze még szó nincsen a hosszútávú hatásokról, vagy arról, hogy a magyar költségvetést mennyire terheli le a következő 25 évben ez az intézkedés. Ma még csak a rossz dolgokat tapasztaltuk meg a CSOK 2016-al kapcsolatban és picit betekintést nyertünk a jogalkotói mechanizmusban. Mostanában könnyen dobálóznak a 10 millióval (10MCSOK, 10M támogatott hitel, 10M kompenzációs összeg az elküldött közdolgozóknak...stb). Pista kitalál valamit, Géza megírja, és Jani bejelenti. Nem gondolom, hogy ennél bonyolultabban működnének a dolgok, ugyanis szakmaiságnak látszólag a közelében nincsenek ezek az intézkedések. Máskülönben nem azt érzékelnénk, amiről beszélni szeretnék:
UBER-el kapcsolatos cikkemmel kapcsolatban keresett meg teljesen normális hangnemben egy, a neve elhallgatását kérő taxis cég vezetője, aki szerette volna a másik oldalt is bemutatni. Beszélgetésünk során olyan részletekre derült fény, amik miatt érdemes mindenkinek elolvasni egy rögtönzött interjú tartalmát, hiszen mint tudjuk, semmi sem fekete és fehér. Inkább szürke, de baromi szürke. Nem akarok igazságot tenni, viszont nem szeretem az igazságtalanságot. Mindkét felet meg kell hallgatni és az információk ismeretében állást foglalni. Lássuk:
Két órája jelent meg az Origon egy