A mainstream kockás ingezés tulajdonképpen tompítja a mondanivalóját az egész tanár-diák lázadásnak. A szomorú, hogy talán így van egyedül esélyük, hogy egy jelképpel (kockás ing) lebutították, és könnyen felismerhetővé tették az egész ügyet. Ez ma a kockás ingesek forradalma. Egészen a következő hónapig tart, amikor majd jönnek a sárga csíkosba öltözött valakik, akiket a rendszer szintén megnyomorított. A mondandója sokkal bonyolultabb és a társadalom jövőjét-irányát meghatározó, amit sajnos a legtöbben képtelenek agyilag felfogni. Jelenleg annyira le van butítva a mondanivaló (a közvélemény befogadóképessége miatt), mintha azért akarnánk eladósodni egy jelzáloghitellel a következő húsz évre, mert kapunk ingyen pénzt...

A tanárok a diákok mögé bújtak be?

Nagyon buta és színvonalon aluli érvek-ellenérvek árasztották el a politikusi szegmenst a témában. Gyomorforgató volt látni, ahogyan egyik mondatban elítélik a tanárokat, akik a gyerekeket bevonták a sztoriba, majd következő oldalon Balog nyomott egy szelfit egy sima ingbe öltözött gyerekkel és erre verte a brét. Amúgy a politika nem nagyon szokott megriadni, ha nyomorult, rászoruló embereket, esetleg gyerekeket kell bevonni a propaganda gépezetébe. Akkor miért baj, ha a gyerekek felszólalnak?

Amúgy tényleg probléma, de nem azért....

A diákok normális esetben viszonylag beszűkült világnézettel ("az én iskolám a legjobb, az én tanárom a legjobb") rendelkeznek. Ők nem feltétlenül képesek átlátni az összefüggéseket és kizárólag azokból az információkból táplálkoznak, amit otthon a szülőktől vagy a tanároktól hallanak. Ez így eléggé egysíkú dolog és nem biztos, hogy egy 16 éves gyerekhadnak kellene meghatároznia bármilyen szinten a jövő magyar oktatási irányát.

Mindezek ellenére nagyon fontos bevonni a mai diákokat a döntésbe, hiszen rendszerszinten nem, de gyakorlati szinten már tudnak visszajelzéseket adni. Ők azok, akik átélik a mindennapokat és ők azok, akiknek felbecsülhetetlen gyakorlati ötleteik lehetnek. Sajnos az elmúlt 20 év politikai eszmerendszere (és általában előtte sem) volt hajlandó észrevenni az érintetteket és bevonni őket a döntésbe. Az mindenesetre jelzésértékkel bír, hogy a növekvő követelményrendszerek és órák száma ellenére is komoly zuhanásba kezdett a fiatalok aktuális tudása nemzetközi összehasonlításban. Valami nem stimmel, és ezt a gyerekek a saját módjukon érzékelik...

De még csak a tanárok sem a legalkalmasabbak, de nem azért...

Sokat gondolkozom egy ország irányításán, és végső soron arra jutok, hogy a legjobb mentalitással sem lehet mindenki számára kedvező döntést hozni. Valaki mindig elégedetlenkedni fog, így maximum olyan irányokat lehet megszabni, amik a legnagyobb hatásfokkal működnek. Mi ez a hatásfok és merre halad a világ? A fókusz a munkaerőpiac és a használható tudás átadása, egy látásmód kialakítása. A világ egyre jobban leküzdi azokat a régi elavult rendszereket, amik szerint az ember agya egy könyvtár és információ raktározásra való. Helyette előtérbe kerültek azok a nézetek, miszerint a 21. századi technológiai fejlődések okán már a gyerekeknek nem megjegyezniük kell mindent, hanem megtanulniuk, hogy tudják a lehető leghatékonyabban alkalmazni a rendelkezésre álló eszközöket és megtanulni összetetten, rendszerben gondolkodni.

Ez komoly különbség, viszont kérdéseket vet fel, hogy az a tanári generáció, amelyik most elkockásodott, az mennyire hajlandó részt venni ebben a koncepció váltásban és mennyire akarja a közoktatást a múlt században tartani, ahol a saját tudása felértékelődik, oktatási stílusa hamis látszatként működik? A paradigmaváltásokhoz évtizedes berögződéseket kellene levetközni és továbbfejlődni. A probléma, hogy a mai "professzorok" egyszerűen képtelenek lépést tartani a rohanó világgal. Én 28 éves vagyok, viszonylag technokrata beállítottsággal és valószínűleg egy mai 16 éves srác bucira alázna a számítástechnológiában. Egyszerűen fejlődünk. Így a kérdés az, hogy mi lesz a tanárok megváltozott szerepe a gyerekek nevelésében?

Ha engem kérdezel, akkor azt gondolom, hogy soha nem volt még a NEVELÉSNEK ekkore szerepe, mint ma és a jövőben lesz. Ma már a gyerekek maguktól is rengeteget olvasnak az interneten és informálódnak. Őket nem a számítástechnikára kell megtanítani vagy hanem a látásmódjukat kell fejleszteni és az alapkészségeket (pl.: logika). A nehezítés, hogy a mai gyerekek  a rájuk zúduló információcunami miatt sokkal kevésbé képesek tartósan egy dologra koncentrálni. Ez pedig oktatási módszertanváltás igényel, hiszen egyre nehezebben tartható szerintem az interaktivitást mellőző hagyományos oktatási rendszer. Az érdeklődést fenn kell tartani, viszont a fókuszpont megváltozott.

A tanárokat mindenféleképpen be kéne vonni, hiszen évtizedes tapasztalatunk felbecsülhetetlen. Viszont nem terrorizálni kéne őket, hanem fejleszteni. Minden segítséget megadni nekik és nem agyonnyomni a papírmunkával és túlterheléssel. Abszurd, hogy a bölcsödei dolgozók és más "iparágak" szereplőivel egyetemben gyakorlatilag megalázza őket az Állam és túlélésre kényszeríti őket. 2016-ban egyszerűen nincsen ideje a tanárnak, óvónőnek, bölcsödei gondozónőnek nevelni, amikor aggódnia kell a jelentések miatt vagy éppen a befizetetlen számlák miatt. Ráadásul aki nevelni akarna, az sem tudna, hiszen ma már a jog a "nevelőt" a szülő és a gyerek alá helyezi. Ma már nem egy partnerkapcsolatról beszélünk,

hanem egy szolgakapcsolatról, ahol a szülő mondja meg, hogy a gyereket hogyan "nevelheti" a pedagógus. De ha a gyereknek ez nem tetszik, akkor a pedagógust intik meg...

A politika meg ebben akar belepofázni

És a legdúrvább, hogy a politika politikai döntéseket akar hozni és nem szakmaikat. Pont tegnap láttam a CSOK-al kapcsolatban a felelős államtitkár nyilatkozatát, aki nagyon büszkén mutatta be a februári módosítást. Szerinte minden tiszta és egyértelmű. Szerintem ez az ember életében nem látott még sem ügyfelet, sem bankárt. A probléma, hogy még ehhez hatalmas ego és butaság párosul, hiszen látszólag nem is vontak be a döntési folyamatban olyan embereket, akiknek van valamilyen fogalmuk a dologról. Valahogy így működik az oktatás átszervezése is, ami miatt háborognak az emberek. Látjuk, hogy ez így szar lesz. Látjuk, hogy nem modern felfogású szakemberek döntenek, hanem laikusok, akik saját elképzelésből tesztelgetik a rendszert és ezzel generációk életét teszik tönkre, majd elintézik egy "bocsival".

Az irány meghatározatlan, koncepciótlan és értelmezhetetlen. Évtizednyi berögzüléseket nem lehet 1 év alatt megvalósítani és az érintetteket megváltoztatni. A legtöbb tanár sokévnyi tapasztalattal bír. Nem lehet észérvek, idő és fejlesztés nélkül megváltoztatni a felfogásukat. Ez olyan, mintha Orbán Viktornak holnaptól azt kéne gondolnia, hogy nem az emberek vannak az Államért, hanem az Állam (mint szolgáltató) van az emberekért. Egyszerűen képtelenség.

A legszebb a dologban, hogy szerintem szó nincsen paradigma váltásról. Politikai haszonszerezésről van szó, amit a régi rendszer beágyazásával és megerősítésével akarnak elérni, mindezt központosítva. Hatalom és birtoklás. Ez nem a fejlődésről szól, pedig az ország érdeke pontosan ez lenne. Ezért nem dönthet sem a politika, sem a tanári kar, sem a diákok egyesülése a témáról, hiszen mindenki a saját érdekét védi. Helyette minden érintettet a maga szintjén be kéne vonni, egyeztetni akár évekig és meghatározni egy irányt. Egy irányt, ami előre mutat és nem hátrafele. Ha ez így lenne, akkor nem kéne kockásingezni, hanem mindenki tudna a saját feladatával foglalkozni.

Ha szabad élnem a saját munkámmal való párhuzammal:

Olyan zseniális a szabályozás és bürokrácia, hogy pénzügyi tancásadóként (elnézést, de 2016.01-től kockásfülü nyúlnak nevezik a munkám by törvény) annyira kell védeni az ügyfél "érdekét", hogy mindenről szó van, csak éppen a valódi érdekéről (hogyan lesz jobb neki?) nem. Nem szerződni nehéz, hanem minden papírt beszerezni és kitölteni, jegyzőkönyveket és felméréseket irogatni össze-vissza...

Így pedig nem lehet becsületesen és minőségben dolgozni, ha azon agyalsz, hogy mikor hibázol és mit hagysz ki, amiért jön a hatóság és meghurcol több havi fizetéseddel...

Jelenleg nem szívesen, de a kockásokkal vagyok

Nem hiszem, hogy a valódi változás ennek az útnak a végén van. Rossz a fókuszpont és megint elvisznek minket az "apróságok" a rendszerszintű problémától. Oktatás kódnéven a követelések most a jobb körülmények, jobb fizetések, kevesebb tananyag háromszög körül mozognak+ a központosítás eltörlése. Ezek nagyon fontos dolgok, de ezekre a válasz nem fogja megoldani a legfőbb problémát:

jelenleg a rendszeren és nem a rendszerben kell dolgoznunk.

Addig, amíg nem jön el ez a nap, én az IFL bloggal a tanárok mellett vagyok, mivel a jelenlegi helyzetben tényleg nem lehet azt a szintet sem tartani, ami jellemző volt 5-8 évvel ezelőtt a magyar oktatásban. Félreértés ne essék. Ha visszahozzuk azt a szintet, még az sem lesz siker, hiszen sehol nem leszünk a fejlett modern oktatási rendszerekhez. A szakadék egyre szélesebben. Ma még az autodidakta módon magukat továbbképző magyarok képesek érvényesülni ebben a paradigmaváltott világban. Aki ezt nem ismeri fel és kizárólag az oktatásunkból táplálkozik, azokból lesznek a Gizikék, akik kávéfőzésen túl semmire nem jók, és akiknek a munkaerő értéke ehhez mérten alacsonyabb, mint egy német hatórás segédmunkásnak a munkaerő értéke...

Ez a különbség!

Ha kérdésed van, akkor írj emailt:

szarvas.norbert@iflgroup.hu

Ha segítségre van szükséged, akkor jelentkezz:

www.iflgroup.hu

Ha követnél minket Facebookon, akkor nyomj egy: