2013-ban pontosan azt kaptuk, amire számítani lehetett. Egy hatalmas kabaré volt az egész év politikai és gazdasági szempontból, ami számos esetben hozott megbotránkozást, csakúgy mint egy mosolyt. Kétségtelen, hogy az Orbán-kormány kezében tartja a hatalmat, nélküle semmi sem történhet ebben az országban. Idén többek között láthattuk, ahogyan a kormány betör a telekommunikációs piacra, láthattuk Matolcsy új arcát és szembesülhettük a nemzeti dohányleszoktatással. Hajtás után 2013 madártávlatból innen és túl:

Megpróbálom a sokak által demagógiának tartott érvrendszeremet elhagyni, aminek a lényege, hogy a pénzt stadionok helyett el lehetne költeni egészségügyre, oktatásra és egyéb fontosabbnak gondolt dolgokra. Nem is kell demagógnak lennem, hiszen a kormány megteszi ezt helyettem is. Nyílt titok, hogy az Orbán kormány kiemelt stratégiai jelentőségű programja a magyar sport, aminek támogatásáért gyakorlatilag bármit hajlandóak feláldozni. Ezt eddig is tudtuk, nem örültünk neki, de el kellett fogadni. Legújabban, ami újfent kiverheti a biztosítékot, az a támogatások értelmetlennek tűnő felosztása: 

Gyerekkorom kedvenc ünnepe a karácsony volt. Ezt a jó szokást a mai napig megtartottam (bár egy jó kis Szent Patrik napnak nehezen tudok nemet mondani), bár a régi "karácsonyi hangulatot" egyre nehezebben tudom magamban felidézni. Azt gondolom, hogy valamiért egyre kevésbé hangsúlyos a karácsony, és sokkal fajsúlyosabb a karácsonyt körülvevő kötelezően előírt hype.  Bár ahogy kinézek az ablakon, és látom, hogy idén sem lesz fehér karácsony, szánkózós délutánok, hógolyós esték, évről évre egyre inkább kénytelen vagyok elfogadni, hogy valami elmúlt és helyét az októberben startoló shoppingolást veszi át. 

Rogán Antal szerény számításaim szerint mostanra biztosan elvégezte a nemzeti Jedi OKJ akkreditált képzést, rögtön a Roxfordban töltött tanulmányai után. A Rezesková ügy utóélete a bizonyítéka a Jedik erejének és annak, hogy hiába vásárolta fel az egészet a Disney, ők még mindig elképesztően erősek. Szavaik sugallatán még a legtökösebb bíróság is azonnal összerezzen, döntését a szokásokkal ellentétben azonnal megváltoztatja. Ezek után az már csak újgyakorlatnak tűnik, ha egy Jedi teljes uralma alá vonta a demokratikus törvénykezést és képes azzal fenyegetni úgy, mintha csak rajta múlna a döntés. Tulajdonképpen rajta múlik.

Mostanában ritkaságszámba megy, ha a kormány teljesíti ígéretét valamilyen ügyben. Ezért csalt könnyeket a szemembe, amikor ígéretükhöz híven megemelték a tavaly már jelentősen megnövekedett minimálbért. Aztán a könnyezés nagyon hamar átváltott sírássá, hiszen ez az ígéret nem az a tipikus karácsonyi jótét ígéret, ami vitán felül mindenkinek jót tesz. Jelentem elfolytak a könnyeim, így gazdasági szemüvegem felvéve próbálom értékelni ezt a lépést. 

Facebookon, LinkedIn-en és mindenhol máshol folyamatosan kapjuk az impulzust arról, hogy legyünk erősek, kitartóak, optimisták, megállíthatatlanok. De soha senki nem részletezi, hogy ez az erő születési joga egyeseknek vagy pedig előteremthető? Ha előteremthető, akkor hogyan? A Forbes ( The 13 Things They Aviod) összegyűjtött 12 pontot a hogyanról! Olvasd figyelmesen és kívánom, tudd hasznosítani!

2013.12.01-től lehet benyújtani a nyilatkozatokat személyesen vagy internet bankon keresztül a bankjainkban, amennyiben februártól igénybe akarjuk venni a havi 2 alkalom/max. 150e forintos rezsicsökkentésünket. Köszönjük szépen állam bácsi, mert mától minden sokkal jobb lesz. Magyarország jobban teljesít! Gyakorlatilag ez a törvény mindenkinek havi 1000-2000 forint körüli összeget jelenthet a malacperselybe. Meg ahogyan Móricka azt elképzelte.

A magyar foci több évtizedes mélyzuhanásban van, miközben már a belső érintetteken kívül senkinek nem okoz örömet, gazdaságilag pedig állami támogatástól függetlenedve életre képtelen lenne. Valóságos hidegháború bontakozódott ki az elmúlt években, ahol az edzők és a foci "szakemberei" védik saját királyságukat, a szurkolók pedig támadják azt (nyilvánvaló okok miatt). Miközben próbálják belénk sulykolni, hogy minden rendben van és jó úton haladunk (pláne az állami milliárdokból), addig sokan (köztük én is) érzik, hogy semmi sincsen rendben és szemléletváltás nélkül nem is lesz.

Pawel Kuczynski modern társadalomról és az életről alkotott véleményét nem rejti véka alá. A mester a humoros szarkazmus eszközét használja, hogy a nézőt megfogja az első pillanattól kezdve, majd pár másodperc után jön a hidegzuhany és a szomorú valóság, a képek valódi mondanivalója. Igen erős hatással bírtak egyes alkotásai ránk, reméljük titeket is legalább úgy elgondolkodtatnak majd.

Az üzleti világon kívül álló emberek (szinten minden alkalmazott, hétköznapi ember) szerint mindig van az a pénz, amiért már érdemes eladni a cégünket, felfedezésünket. Pontosan emiatt ugyanezek az emberek nem képesek megérteni, hogy egy 23 éves fiatalember miként képes nemet mondani egy 3 milliárd dolláros gigaajánlatnak, ami egy életre megoldaná minden anyagi problémáját. A választ akkor kaphatjuk meg, ha megértjük a különbséget az átlagos ember és a sikeres között.