Pénzügyi értelemben véve nagyon izgalmas időszak előtt állunk. Már jó pár éve lecsengett a hitelláz, amit követett a törvényszerű visszaesés (gazdasági válság) és a nem feltétlenül ennyire drasztikusan törvényszerű bizalmatlansági válság a bankszektor irányába. Most mi következik? Azt már tudjuk, hogy a kormány nyílt kampányban hirdetett háborút a bankszektor ellen. Azt is tudjuk, hogy a kormány megvásárolta az MKB-t és egy minimum 60%-ban magyar tulajdonú bankszektorról vízionál. Tudjuk azt is, hogy a kormány szerint a jövőben 4-5 banknak kell maradnia a versenyszektorban, amiből az OTP és MKB helye tutinak tűnik. Tudjuk, hogy a Citi bank most húzott el, az AXA már évek óta passzív aktív és már olyan információk láttak napvilágot, miszerint az állami tulajdonú Posta Zrt. bevásárolja magát (49%-ban) az FHB bankba. Mit fog hozni a jövő, mire van ténylegesen szüksége az országnak? Hány bankot vizionálunk mi?

Egy nagyon kedves ismerősömmel történt meg az eset, aminek valóságtartalmát a cikk végén található levelezés bizonyítja az Aegon biztosító és az ügyfél között. Az ügyfél (hívjuk Évának) az Aegonnál vált évek óta szerződésben lakásbiztosítással, amire indokolatlanul sokat fizetett. Ráadásul a szerződést tartalmazott olyan pontokat, amiket ugyan kifizet, de rá nem érvényesek. Ez csak a biztosító bulija volt, Évának felesleges pénzkidobás éveken keresztül. Bevett biztosítói gyakorlat, hogy az ügyfélnek kell felül vizsálgnia a szerződését és annak valóságtartalmát. Ezzel vannak ugyan etikai gondok, de mindenki ismeri a játékszabályokat.

Bizonyára a szürke hétköznapokban sokatokban megfogalmazódott már kismilliószor a döbbenet, hogy a 21-ik században, amikor a technológia forradalomnak hála már mindenki zsebében egy fejlett komputer motoszkál, hogyan lehetséges az, hogy bizonyos milliárdos forgalmú szolgáltatót képtelenek megfelelni az alap elvárásainknak, mint például kártyás fizetés. A Magyar Posta a leggyönyörűbb ebből a szempontból, hiszen nálunk megvan az informatikai háttere a kártyás leolvasásnak. Viszont a kártyás vásárlás nálunk nem játszik, helyette viszont a lényegesen drágább kártyás kp felvétel mappába és árfolyamába kerül minden, amit postán kártyával próbálsz intézni. A sárga csekk a menő, van még kérdés?

Budaörs meghagyta a profiknak a Pál utcai fiúzást, az életérzést, amikor valamelyik csapatba beállsz és dobálod a szart a jobbos/balos szomszédodra, cimborádra. Helyette még csak nem is egy folyamat kezdődött el város életében, hanem folytatódott. A lakosság hozta a papírformát és nem hagyta magát a rezsicsökkentésbe becsomagolt jedi trükkökkel befolyásolni. Tudjátok a tegnapi napot bezáróan a választási időszak nem a Fideszről vagy a 100%-os arányban minden választókerületben győzedelmeskedő Budörs Fejlődéséért Egyesületről szólt, hanem valóban az emberekről. De miért is?

Szeretjük azt hinni, hogy Magyarország, a magyar nép teljesen kiszolgáltatva tengette napjait az elmúlt két és fél évtizedben, ahol a pénzéhes banditák a kapitalizmus leple alatt betörtek az alföldi síkságunkra. Valóban igazi aranybányát lelt ezek az öltönyös pingvinnek öltözött bűnbanda? De ennek most vége van? Megérkezett a sheriff a városba, aki végleg felszámolja az emberek végletekig kizsigerelését, az indokolatlan hitelezést, a gazdaság ortodox pörgetését, az öltönyös lét minden velejáróját? Magyar pénzt a magyar embereknek!

Vagy talán sosem volt? Valóban érdekes összevetés arról tárgyalni, hogy most van vagy nincs. Külföldi utjaim során beszélgettem már németekkel, olaszokkal, görögökkel, osztrákokkal, franciákkal, és mindegyikük első gondolata a magyarokkal kapcsolatban, hogy mi mennyire hatalmas partyarcok vagyunk. Egy nemzet, aki igazán tud bulizni, miért ne lehetne humoros? Persze teljesen mások a mindennapok, mint a különleges események (utazás, koncert...stb) során felvett szimpimaszk. Elég ha végigmész bármelyik villamoson. Tapasztalod az áradó pesszimizmust, a megfáradt, meggyötört lelkeket. Ez egy olyan közeg lesz, ahol eszedbe sem jut elmosolyodni. Talán ez lehetne a magyar humortalanság forrása? Innen ered minden, a hétköznapi sivárságból?

Biztos vagyok benne, hogy a mostani írásom a szokásosnál is komolyabb ellentéteket, indulatokat válthat ki, hiszen egy olyan sokszor, sokak által lerágott csontot veszek elő, ami a mai napig valamilyen szinten mindenki életében benne van. Kifejezetten a saját véleményemet fogom most ezzel az MLM témával kapcsolatban leírni, amit nem kötelező továbbra sem elfogadnod, ellenkezhetsz vele, csak arra kérlek, ne menj el mellette szó nélkül. A multi level marketing modellje véleményem szerint a jelen és a jövő egyik legmeghatározóbb értékesítési modellje, kereskedelmi tevékenysége. Na bumm! Itt van egy állítás, ami alapján abba is hagyhatnád az olvasást, mert szerinted biztosan mélyen be fogok nyalni a rendszernek. Tegyél egy próbát, és folytasd!

Mai napon 10:00-kor tartottak sajtótájékoztatót a Külügyminisztériumban Magyarország legújabb gazdasági sikeréről, amit a Honeywell Fortune100-as amerikai topvállalattal sikerült létrehozni. Az ilyenkor szokásos mézes-mázos kőrbe nyalakodásokat kizárva érdemes a sorok mögé pillantani. Itt most 10 millió eurós beruházásról van szó, ami úgy lett beállítva, mintha legalább 300 millió euró vándorolna az országba. Nem szabad telhetetlennek lenni, de azért nevezzük nevén a leányzót. Működik a "sportdiplomácia", amikor az eredményeket kell bemutatni.

Orbán Viktor miniszterelnök Székesfehérváron,  a Jüllich Glas Holding Zrt. 30 éves jubileumi ünnepségén és központi irodaházának avatóján beharangozta azt a gazdaságfejlesztési programot, amilyenre hasonló szerinte nem történt még az országban. 5 millió új munkahely jöhet létre, ha hiszünk benne és kőkeményen dolgozunk érte. Nagy szavak egy nagy embertől, de mégis mennyi a realitás ebben? Egyáltalán szüksége van az országnak 5 millió új munkahelyre, amikor 10 millióan alig vagyunk?

Megannyi állásbörzére való invitálás után végre rászántam az időm, energiám egy vizitre. Imádnivaló hölgy kollégáim mellé lecsüccsenve próbáltam beolvadni a környezetbe, felvenni a ritmust és a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből. Hát utólag azt kell megállapítanom, hogy bajban a haza. Ahhoz képest, hogy nekem van munkám, a cégem kínál álláslehetőséget az álláskeresőknek, úgy éreztem magam, mint a friss hús a piacon, amit megbámulnak, megtapogatnak, és aminek el kell magát adnia. Hát van tapasztalat bőven, meg is mondom, mit ne csinálj ilyen helyzetben. Mondjuk, csinálhatod is, mert fel fogod dobni a napomat!