Az origon megjelent ma egy cikk a magyarországi albérletárak emelkedésével kapcsolatban. Innen megtudhatjuk, hogy például Debrecenben a havi átlagjövedelem 68%-át kell albérletre fordítani. Ez valami hihetetlenül magas arány. Sajnos az ország keresettebb részein hasonlóan nyomasztó a helyzet. Így kénytelen vagyok én is elővenni az örök dilemmát: saját lakás vagy albérlet? Számos megmondó oldalon találkoztam ezzel a kérdéssel. Általában az albérlet pártiak a rugalmasság-olcsóság érvrendszerrel próbálnak meggyőzni. De valóban rugalmasabb és olcsóbb az albérlet a mai magyar viszonyokhoz igazítva? Át lehet ültetni más kultúrkörök ideológiáját (lásd: USA, ahol szinte minden városlakó albérletben lakik) hazánkba? És mi köze van mindehez  Thomas Piketty francia közgazdásznak, aki megírta a Tőke a 21. században című sikerkönyvét?

Nyelvtannácik gyülekezzetek! Ha az index szerkesztősége kimerte változatlan címmel tenni a bejegyzést az oldalukra, akkor néhány önjelölt a magyar tradícionális helyesírásőrzök kerekasztalától szerintem most kapott agyzsibbadást. Már látom, ahogyan habzó szájjal gépelik a mindenféle cukiságot, ami személyemet és magyartalanságomat illeti. A kedvencem, amikor a nyelvtannáci annyira megsértődik, hogy egy nyelvtanilag "hejtelen" cím olvasása után nem hajlandó végigmenni a cikken, hanem egyből a kommentablak kezd el írogatni, miközben fingja nincsen, hogy miről van szó. Én meg baromira élvezem. Élvezem, hiszen annyira aranyos, ahogyan néhányan úgy érzik, hogy ha nem olvassák végig a cikket, és ezt még a képembe is vágják, akkor majd eret fogok vágni és beiratkozok általános iskolába. A legjobb az egészben, hogy a bloggal kapcsolatos visszajelzések között az egyik leggyakoribb, hogy mennyi önjelölt barom mászkál a neten, akinek a "hejtelenül" a legfontosabb, és akivel nem lehetne közölni, hogy itt a világvége, ha azt nem nyelvtanilag korrekt módon tennénk.

Még ezekben a percekben is az Andrássy-Bajcsy kereszt környékén parkol kanyarodósávban az a fasztalicska, aki miatt írom a cikket. Természetesen DT rendszámmal veri a csalánt. Ha ugyanezt a manővert én csinálom, akkor nagyon sok dezsővel díjjazzák a mutatványomat. Történt ugyanis, hogy éppen követem ezt a manót a lekanyarodó sávban (igyekeztem volna a Bajcsy Zsilinszki útra Budapesten rákanyarodni), és hirtelen megáll. Mivel fél órája keresek a környéken parkolóhelyet és ráadásul nagy a forgalom, azt hittem hogy lámpát kaptunk megint...

Akkor fussunk neki megint, mert úgy látszik az elmúlt hónapokban semmi nem változott meg a "pereld a bankod" féle hozzáállások során. Nyugodtan állj bele a téged ért valós/vélt igazságtalanságokba és lehetőség szerint álljál ki magadért. Nem ezzel van a probléma, hanem az egész helyzetet körülvevő közeggel, hibás cselekvésekkel és hamis hitegetésekkel. Az valami hihetetlenül abszurd, hogy valaki nem hajlandó fizetni a szerződésben foglalt havi törlesztőrészletét azért, mert dr. ügyvéd úr azt mondja, hogy ez hülyeség. És mi van ha nem? Az ügyvédek legalább akkora zsiványok, mint a pénzügyi tanácsadók, ha nem rosszabbak. Ülök a székemnél és szinte napi szinten hív valamelyik ügyfelem, hogy képzeljem el mi történt...

A hangsúly szerintem a "még"-en van jelen pillanatban, de erről majd később. Már az elején leszögezem neked, hogy nem feltétlenül vagyok beszélgető-baráti vagy éppen ellenséges viszonyban egyik istennel sem. Ha mindenáron be kell magamat skatulyáznom, akkor leginkább az ateisták irányába húzok. Bár saját magam meg tudnám iménti kijelentésemet cáfolni, hiszen egyes gondolkodó vallásosok szerint isten mindenkinek más formában jelenik meg: van akinek jóságos atyaként, mások számára pedig a sorsként. Én személy szerint hiszek a sorsszerűségben. Akkor vallásos lennék? Még mindig nem hiszem, mivel a sorsszerűséget a tudományos bizonyításban és az evolúcióban próbálom megtalálni. Szóval leszögeztem a leszögezni valót, nagyjából megismerted az álláspontomat. Ezt azért meséltem el, mert így talán elhiszed számomra, hogy perspektívába tudom helyezni a vallásos kérdést és kívüli szemlélőként tudok néhány gondolatot megosztani veled, amit nem feltétlenül vettél még észre, raktál össze magadban....

Tegnap előtt lezajlott az Év Fiatal Vezetője díjátadó 2015 a Coaching Team Kft gondozásában. Kereken 50 vezetői pozícióban dolgozó (a jelöltek jelentős része jellemzően top200-as vállalkozásból) 35 éven aluli "fiatal" jelentkezett a megmérettetésre. Az én értelmezésemben ennek a kezdeményezésnek a legfontosabb miértje a magyar Fiatal Vezetők továbbfejlesztése, létjogosultságuknak a sulykolása. Jellemzően az útóbbi években vált igazán divattá, hogy felelős, top leader/manager pozícióba helyeznek 35 éven aluliakat is. Évtizedeken keresztül a vállalatszervezés tematikájának a része volt az években mérhető tapasztalat és életkor. Ennek megfelelően a vállalati kultúra mentor programokat jellemzően a 35+ feletti korosztály számára tett elérhetővé, megfeledkezve a fiatal titánokról. A kezdeményezés kevésbé szólt a jelennek, inkább a jövő fiatal vezetői számára próbált meg egy járható utat bemutatni: Járjon a fiatal vezetőknek coach program.

Fejvakargatós jóreggelt kívánok mindenkineki. Érthetetlenül állok a helyzet előtt, és szerintem ti is hamarosan a fejeteket fogjátok vakargatni. Tegnap éjszaka barangolgatok a neten és valahol megpillantom a 888.hu hivatkozást, mint a Habony-birodalom halálcsillaga. Én azt hittem, hogy ez valami poén akar lenni, és egyébként szó sincs ilyen sajtóorgánumról. Duplacsavarintos poén volt a történetben, ugyanis beütve a címet elnavigálódtam erre az oldalra, ami megpróbálja magát komolyan venni. Látszólag egy korrekt hírportál nak tűnik nekem. Bárcsak ne olvastam volna bele, bárcsak...

A napokban futottam bele egy régi-új találmányba az egyik honlapon, aminek elterjedése számos kérdést vet fel. Történt ugyanis hogy valamit kerestem a webáruházban és gondoltam, megkérdezem erről az online chat ügyfélszolgálatot. Nekem nagyon bejött ez az újítás, főleg amikor biztosítást akartam egy nem partner cégnél érdeklődni és "személyesen" tudtam valakivel beszélgetni. Hihetetlenül megkönnyítette az életem, hogy az amúgy agyonbonyolított honlapon nem kellett órákat keresgetnem a kívánt tartalmat. Egyből megkaptam a választ a kérdésemre. Szóval pár napja gondoltam egyet és felkerestem egy webáruházat, ahol meg akartam nézni, milyen árfolyamon mozog a spéci nyomtatómba a patron. Lelkesedésemben úgy éreztem, hogy célravezetőbb és gyorsabb lesz chat-en keresztül megkérdezni az ügyfélszolgáltatot, és itt ért a meglepetés:

Tegnap voltam a budaörsi Tesco áruházban és egy olyan ártrükköző dologra lettem  figyelmes, amiről mindenféleképpen meg kell emlékeznünk. Már célegyenesben a karácsony, és ilyenkor az emberek sokkal költekezőbb hangulatban vannak. A pénztárca akkor nyílik igazán, amikor egy kihagyhatatlan akcióval találkozunk! Pláne ha az akció egy pofátlanul magas összegből ad 40-50-60%-os kedvezményt. Ilyenkor elborul az elme, gyorsan be a vásárlókosárba és elégedetten irány a kassza. Megvolt a napi fogásunk! De mi van akkor, ha a boltok visszaélnek ezzel és direkt megpróbálnak félrevezetni minket a mindenféle árazási technikával? Te mindig utána nézel, hogy az általad kiválasztott akciózott termék valóóban akcióban van e?

Párizsban sajnálatos és talán elkerülhetetlen események következtek be. Ha perspektívá akarjuk helyezni a történéseket, akkor mindenkinek számára egyértelművé válhat egy folyamat, kezdete és közepe. Pontosan be tudjuk határolni a lehetőségeinket és a következményeket. Bármennyire is rácsodálkozott a világ erre a katasztrófára, igazából a nyugati civilizáció egója sérült. Szörnyű ezt leírnom, de nem a Párizsban meghalt ártatlanok száma volt önmagában döbbenetes (ugyanis a világ számos pontján ezekben a percekben is többen halnak meg terrorizmus vagy diktatúra miatt), hanem a terror helyszíne. A nyugati világ szereti magát sebezhetetlennek tekinteni, határait átjátszhatatlannak.