Érdemes a jövő társadalmi tudatformáló eszközeként vizionálni a Facebookot (jelenleg), illetve a jövő közösségi kommunikációs csatornáit, melyek (egyelőre) mindenfajta cenzúra nélküli véleménycserére alkalmasak, és betöltik azt a szerepet, amelyiket az elmúlt 30 évben a híradó és a tévé. A jövőben a legnagyobb hatást egyértelműen ezeken a közösségi pontokon lehet elérnie mindenkinek. Viszont ez a „szörnyeteg” teljesen kontrollálhatatlan, emiatt szinte lehetetlen kiszámolni a hatásait. A „közönség” is sokkal igényesebb ezen a platformon, alapvető jellemzőjük a kételkedés és az érdektelenség. Ezeket a gátak kellene áttörni.

Az elmúlt években a legnagyobb problémát egyértelműen a hitelesek – és közülük is a devizahitelesek – okozták a gazdaság számára. Rengeteg ember veszítette el a lakását, még több sodródott a teljes és kilátástalan, végleges eladósodás szélére, sőt ennél is több ember számára megterhelő a jelentősen megemelkedett törlesztőrészletek nyögése. A kormány – több-kevesebb sikerrel – számos intézkedéssel próbálkozott. Mára egyértelművé vált, hogy a piac nem igazán szereti a kormány erőteljes beavatkozását és a pénzügyi szektorra hárított terheket. Elképzelhető, hogy egy kevésbé unortodox piaci öngyógyító mechanizmusra kellene váltania a kormánynak, ha valóban a megoldás a cél.

Egy nagyon komoly témát szeretnék érinteni, amely a mindennapjainkban rejlik, és sokkal komolyabb annál, hogy politikai szakzsargonként funkcionáljon, és összevissza dobálózzunk vele. A rasszizmusról lesz most szó, és már az szomorú, hogy a téma 2013 modern világában is aktuális. Többek között gazdasági vonzata is  rendkívül jelentős, hiszen attól az országtól, vállalkozástól, vezetőtől, amelyiket/akit rasszizmussal vádolnak, elállnak az üzleti partnerek, ezáltal elesik az üzletektől, és erkölcsileg olyan mély gödörbe kerül, ahonnan elképesztően nehéz kilábalnia. Ez akkor is megtörténik, amikor mondvacsinált okokkal keveredik valaki a rasszizmus olvasztótégelyébe. 

Elérkezett az idő, hogy több év személyes tapasztalatát összegyűjtve és rendszerezve lerántsam a leplet az ügyfelekről, személyiségükről, és bemutassam a főbb típusokat sablondumájukkal és gondolkodásmódjukkal együtt. Te melyik típusba tartozol? Magadra ismertél? A kifogások mindig ugyanazok. Az elmúlt években eltemettünk már a felkeresett ügyfelek által 26.231 anyukát, 100.134 háziállatot, és körülbelül annyi ember veszítette el munkáját, illetve adta el házát 1 héten belül, mint Európa teljes lakossága! (Ez a cikk egy paródia, így nem célja, hogy bárkit is megsértsen, a típusok jellemzőit felnagyítottam.)

(A képen Kocsis Máté látható)

„Vannak még olyan fiatalok, akik meg tudják védeni magukat és a nemzetet, és szépen csendben dolgoznak a háttérben a jövőjükért – jelentette ki Kocsis Máté, a Fidesz kommunikációs igazgatója Balatonfüreden. – Kétféle fiatal létezik ma Magyarországon, az egyik csoport – amelyikben jóval kevesebben vannak – az, melynek a tagjai állandóan balhéznak, törvénytelenkednek, kiabálnak és a kamerák kereszttüzére vágynak mindenféle figyelemfelhívó és erőszakos akcióval. A másik csoport pedig az, melynek képviselőivel ma találkoztam” – állapította meg Kocsis Máté a Fidelitas rendezvényén.

Van egy ország Európában, ahol  az élet nem olyan, amilyennek látszik, ahol mindenki mást mond, mint amit gondol, mást csinál, mint amit mond, és mást szeretne, mint amit csinál. A színészek országa ez. Vannak itt politikai színészek, társadalmi színészek, banki színészek, drámaiak és erőszakosak. De talán a legnagyobb színészek ezek közül is azok, akik....  „Hatalmat adok a kezedbe, és megmondom ki vagy” (Importközmondás Kínából)

A Belügyminisztérium tavaszi hóviharról szóló hivatalos jelentése alátámasztja Pintér Sándor belügyminiszter szavait, miszerint minden tökéletesen működött 2013. 03. 14–16. között. Akik a hó fogságában ragadtak, azok magukra vessenek, hiszen köztudott volt az extrém időjárás eljövetele legalább annyira, mint ahogy Fehér Gandalf A Gyűrűk Urában érkezik pontban Észak felől. A kommunikáció a jelentés szerint olyan magas színvonalat képviselt, hogy azt még Japán is megirigyelhette volna. Én már csak azt nem értem, hogy Pintér bevette a gyógyszerét aznap reggel, vagy én nem vettem be. Mert valaki hallucinál!

Az alábbi levél létjogosultságát egy gazdasággal foglalkozó oldalon a Magyarországot teljes egészében érintő jövőkép indokolja, és ez talán a legtöbb fiatalt és nem fiatalt foglalkoztatja. Valószínűleg sokunkban megfogalmazódott már egy miért igen? és egy miért nem? elképzelés az esetleges külföldre való költözéssel kapcsolatban. Most legyen szó arról, hogy egy mai huszonéves szempontjából milyen perspektívát jelent a magyarországi jövő, és miért fordulhat meg egyáltalán a fejében az emigráció.

Tisztelt Sándor Bácsi!

Őszinte nyíltsággal fordulok Önhöz, hiszen munkásságát nagyra tartom! Személyes véleményem volt az elmúlt évtizedben, hogy nem kell ide Matthäus meg Koeman, meg akárki, hiszen van nekünk egy világviszonylatban is rendkívüli jó edzőnk, mesterünk és mentorunk. Számomra Ön a legjobb magyar edző, akit még a Dunaferr kispadjáról ismerhettem. Azt a csapatot sikerült olyan rendkívüli (és azóta is utánozhatatlan) módon összeállítania, hogy minimális költségvetése ellenére későbbi magyar válogatott játékosok sorát vonultatta fel. Játékuk élvezhető volt. Akkor még általános iskolába jártam, és emlékszem, hogy a folyóson mindig cikizve rám szóltak: „Na mi van, Dunaferr?”.

Engedjétek meg, hogy egy 2006-os TED-előadásról szóljak, mert azt gondolom, hogy témája a mai napig aktuális. Ken Robinson olyan minőségi és élvezhető keretbe foglalta komoly mondandóját, amit csakis a legnagyobbak tudnak. Ez az előadás (alul megtalálható a linkje) volt rám eddig a legnagyobb hatással. Nem szeretném K. Robinson babérjait learatni és az élményt elrontani azzal, hogy leírom, amit a végén meg is nézhettek. Inkább a gondolataimat osztom meg veletek a témával kapcsolatban, és hogy mi járt a fejemben, miközben figyeltem Robinsont.