Kijöttek a friss számok az önkéntes nyugdíjkasszákkal kapcsolatban. A lényeg, hogy jelenleg 1,077 millió tagjuk van. A cégek befizetett vagyona 9,54 milliárd forintot, míg az egyéni befizetések 12.84 milliárd forintot tesznek ki. Ugyan még a 2014-es "sikerév" hozamairól beszélnek a szakértők, amikor majdnem minden kétszámjegyű növekedést jelentett, viszont érdemes belekukkantani a 2015-ös évbe, amikor egyrészt a növekedést lassulni látszik, másrészt a jegybanki alapkamat csúcsmélysége nyomokat hagy (akár hosszú távon) a hozamokon. És aztán ott van még egy nagyon fontos kérdés! Az Önkéntes nyugdíjpénztárból valaha vissza fogsz kapni pénzt vagy előbb halsz meg?

A napokban publikáltam a blogon egy erősen megosztó írást (klikk), ahol felmerült komment ketrecben egy komoly ellentét. A lényege az egésznek annyi volt, hogy én (és még jó néhányan) kifogásoljuk, hogy önkéntes szerveződések a saját pénzüket a migráns kérdésre költik, miközben ma Magyarország sok tízezer gyermek él mélyszegénységben, akiknek akár 1.000 forint is sokat jelentene. A társadalomnak mindig választani kell, hiába demagógia. Most is minden segíteni akarónak választania kell, hogy a szűkös anyagi forrásait mire fordítja. A cikk miatt felkeresett engem Torma Zsuzsanna, akitől érdekes dolgokat tudtam meg. Készítettem vele egy interjút, kérlek olvassátok el, hiszen sok minden alátámasztja tényekkel azt, amiről valóban szó van. 

Torma Zsuzsanna (Édenkert tábor) Gazdasági Rádió műsorában osztott meg egy nagyonérdekes gondolatot a szegénységgel kapcsolatban, amiről mindenféleképpen kellene beszélnünk. "Van egy új réteg Magyarországon...néma éhezők...akik a devizahitelek kapcsán...családok mentek szét. Ők az új szegények." Nagyon izgalmas gondolat, amibe belegondolva sajnos nagyon sok igazságot találhatunk. Szakértők arról beszélnek, ha ma Magyarországon napi szinten 40.000 éhező gyermek van. Ugyanakkor ezek a számok a jéghegy csúcsát sem tükrözik, hiszen nem számolják bele azokat a gyerekeket, akik nem folyamatosan éheznek (időszakosan), illetve azokat a családokat, akik valahogyan még fenntartják magukat, csendben tűrnek, viszont egyre több dolgot kell a gyerektől megvonni. Az utóbbi csoport az "új szegények" csoportja, akiket a devizahitel válsága és a kilátástalan munkanélküliség "hozta" létre.

"Az állampolgárság nem politikai temrék"-mandiner blog. Nágó Zsuzsanna román-magyar kettős állampolgár nem ért egyet a magyar kormány menekültügyi intézkedéseivel, ezért lemond az amúgy "fidesztől ajándékba kapott" magyar állampolgárságáról, és mostantól kizárólag a románra koncentrál. Ezzel kifejezi, hogy a román kormány intézkedéseivel tud azonosulni, de a magyaréval nem. Amúgy innem már küldeném az éteri üzit a hölgynek: Magyarországon sok magyar nem ért egyet a kormány legtöbb intézkedésével- mint például azzal, hogy a kettős állampolgárságot saját kegyes ajándékukként állította be a Fidesz szavazatszerzés céljából-, mégis jóban-rosszban, hatalmas szarban is megmaradunk magyarnak lenni, mivel a magyar állampolgárság nem egy ruha, amit levetünk, ha már kényelmetlen, hanem a lényünk része, az identitásunk, a  világban elfoglalt helyünk jelképe. 

Olvastam tegnap a híradást, miszerint a matolcsyzmus fellegvárának számító jegybank az elmúlt években a magyarok számára felfoghatatlan bérkiigazításokba, bérfejlesztésekbe kezdett. A PSZAF beolvasztásával kétszeresére duzzadt az emberanyag (1275-re), a számukra kiadott bér pedig háromszorosára (1,1milliárd BRUTTÓ!!) Jól látod, bruttó! Ugyanis a mainstream média már megint belefutott önmaga iróniájába, hiszen háborognak, puffognak, és úgy állítják be a 900 ezret, mint havi netto, holott ebből még lejön az adó. Nyílván a netto átlag 5-600 ezres fizetés közpénzből még mindig kiveri a biztosítékot a fejekben, de legalább reálisabban, mint a média híresztelésére. Amúgy meg mi a baj?

Kőkeményen belefogok állni a témába, ugyanis olyan mértékű értékítélet romlás történik, ami mellett már nem lehet szó nélkül elmenni. A nívó zuhan, egyesek értékítélete pedig a Mariana-árok legmélyebb fenekét súrolja alulról és orral... Olvasom a cikket, miszerint önkéntes szentfazekok saját zsebből példát mutatnak a suttyó magyaroknak és segítik a migránsok betelepülését az Únióba. "„Saját pénzünkből és szabad időnkben tesszük mindezt. Nem külföldről támogatott bábszervezet vagyunk, ahogy egyesek állítják, hanem az ország azon része, ami elfordul a gyűlöletkeltéstől” – mondta  a szervezet szóvivője, Zsohár Zsuzsanna". Akkor most mondjunk ki egy STOP-ot, és nem a migránsoknak...

Általában az emberek utólag okosak, utólag tudják, hogy mit kellett volna tenni, de előre az ismeretlnbe nem mernek cselekedni. Valószínűleg így vagyunk a nyugdíjjal kapcsolatban is annak ellenére, hogy egyre több ember fogja fel ennek a sürgösségét és jelentőségét. A legtöbben még mindig abban reménykednek, hogy megmarad az a nyugdíjrendszer (állami nyugdíj), aminek struktúrális instabilitását mit sem jelez jobban, minthogy a lényegesen gazdagabb Németországban is csődött mondott az állami nyugdíj (ma már lecsökkentették a nyugdíjat: férfi: 1040 euro, nő 700 euro körül kap átlagban). Németországban is egyre jelentősebb kérdés a rendszer felszámolása és a privatizálás. Magyarországon is csak idő kérdése, mikor válik a nyugdíjfolyósító fizetésképtelenné és a parlament mikortól szavazza meg az alapnyugdíjat (100-150 euro- 30-40e forint).

Számos lekicsinyítő és becsmérlő megnyílvánulás után elérkezettnek éreztem, hogy egy más perspektívába helyezzem a független pénzügyi tanácsadókról szóló történetet. Fikázni a legkönnyebb, mert a tízmillió csalódottak országában még nagyon utángondolni sem kell. Elég ha leírjuk egy mondacsinált Madár Pál úr (kódname: palimadár) borzasztó tapasztalatait elferdítve, kiszinezve, 200 évnyi magyar kissebbségi komplexust belecsempészve és máris mindenki like-olni fogja a sztorit. A fikázók és álakadémista-áldokumentarista stílusban támadók kifogásolják, hogy ebben a szakmában mindenki az érzelmeket támadja és féligazságokkal dobálózik. Mindezt kifogásolják annak tudatában, hogy ezekben az írásokban ugyanúgy az érzelmeket támadják féligazságokkal és demagógiával. Hogy is van akkor ez? Az biztos, hogy nem fogom felszopni ezt a területet, maximum picit helyére billentem a dolgokat. Egy ágazatról beszélek, ugyanakkor egy konkrét céget veszek nagyító alá, hogy élesebb képet kapjunk.

Több, mint 3 ezer emberrel kevesebben dolgoztak májusban a kereskedelemben, mint február végén. A kettő hónap között mi a különbség? Időközben történt egy KDNP féle vasárnapbezárós történet. Ami számomra még ennél is ijesztőbb, az a tény, miszerint a kereskedelem és a foglalkoztatottság a nyári hónapokban jobban pörög bizonyos területeken (nyári munkák), így a foglalkoztatottságnak nőnie kellett volna és nem csökkennie. Ezek a KSH adatok, amikben csak az 5 fősnél nagyobb vállalkozások szerepelnek. Az biztos, hogy aki emiatt elvesztette a munkáját, annak nem esett jól. Ezek a számok újabb alátámasztásai múltbeli félelmeimnek, amik a foglalkoztatottsággal kapcsolatosak voltak. Nem volt nehéz megjósolni, hogy munkahely megszűnések fogják övezni a vasárnapot. Mégis sok embernek nehezére esett ezt belátni és inkább felültek a kormányzati kommunikációs vonatra. És akkor most reagálok!

"Bejelentett munkaviszony"- ma már ezt is meg kell említeni az álláshírdetésben. Általánosan elfogadott felfogás, miszerint az életben már az első munkahelyünktől kezdve (akár 15 évesen) biztonsági játékot kell játszani, kockáztatni nem szabad (mert belebukhatunk) és álmodozni sem illik (egy gazdagabb ls sikeresebb életről). Az akadámista örökdiák éppen most kifutó generációkban továbbörökítették a szülők, nagyszülők passzív felfogását, ami a munkát jellemzi. Nem büdös a munka, de a munkánkért biztonságot kell vásárolni.