Kőkeményen belefogok állni a témába, ugyanis olyan mértékű értékítélet romlás történik, ami mellett már nem lehet szó nélkül elmenni. A nívó zuhan, egyesek értékítélete pedig a Mariana-árok legmélyebb fenekét súrolja alulról és orral... Olvasom a cikket, miszerint önkéntes szentfazekok saját zsebből példát mutatnak a suttyó magyaroknak és segítik a migránsok betelepülését az Únióba. "„Saját pénzünkből és szabad időnkben tesszük mindezt. Nem külföldről támogatott bábszervezet vagyunk, ahogy egyesek állítják, hanem az ország azon része, ami elfordul a gyűlöletkeltéstől” – mondta  a szervezet szóvivője, Zsohár Zsuzsanna". Akkor most mondjunk ki egy STOP-ot, és nem a migránsoknak...

Bármennyire reménykedtél abban, hogy a migránsokról fog szólni a cikk, hidd el sokkal jobb témába futottál bele.

A migráns egy külön sztori, ami kidomborítja korunk legkomolyabb társadalmi problémáit és az EU töketlenségét. Most ott vagyunk, hogy a csak Magyarországra érkező havi 20-30 ezer migránsos sztori vagy működni fog vagy nem. Vagy sikerül az integrációjuk vagy megnyomorítjuk saját társadalmunkat és készülhetünk az átalakulásra. Nem tisztem eldönteni, de azért nem árt ilyenekbe is belegondolni. Ez nem gyűlöletkeltés, csak szimplán tények. Minél hatalmasabb egy tömeg, annál nehezebb irányítani, kontrollálni és segíteni...

Nagyon örülök, amikor az emberek segítenek egymásnak. Hiszek az alapvető emberi jóságban, amit elenyésző számban szégyenítenek meg mély devianciában szenvedő emberi szennyek, akik magukat gengsztereknek és egyebeknek nevezik. Általában az ember segít a másiknak. Ha elesel az utcán, akkor biztosan lesz valaki, aki felsegít. Ha elhagyod a pénztárcád, akkor (felmérések szerint) 10-ből 9 ember megpróbálja visszajuttatni hozzád. Szóval állapodjunk meg ebben gyorsan.

De!

Én általában azon az állásponton vagyok, hogy mindenkinek segítek akár erőn felül, de nem veszélyeztetem a saját életemet, létbiztonságomat és családomat. Ha választanom kell, hogy a saját gyerekemnek adok enni vagy egy idegennek (és ez mondjuk vagy-vagy kérdés), akkor megfelezem az ételt vagy magamtól vonom el. Ez volt a szentbeszédem! Gyorsan hozzá is teszem, hogy előttem gyerek ne éhezzen, így egyértelmű a döntésem. De általában nem a gyerekemnek adok kevesebb kaját, és kezdek el felkutatni egy éhező másik gyereket. Emberi gyengeség a részemről, de legalább bevallom. 

Amikor azt hallom, hogy szentfazekok a nagy emberi jóság nevében saját pénzen kezdenek el migránsokra pénzt költeni, akkor elgondolkozom. Elgondolkozom, hiszen Magyarország egészségügyi értelemben egy nagy rakás szarkupac! 1 hete vittem el a párom kéztöréssel a Szent Jánosba éjszaka. Órákat vártunk, közben emberhez méltatlan körülmények között vártunk és figyeltük, ahogyan gyakorlatilag senki nem azt az ellátást kapja, amire befizettünk (adó...). Én pár hete elmentem a budaörsi minikórházba (rendelőbe) kifordult (talán részlegesen szallagszakadt) térddel. Az orvos kézrátétellel gyógyított, de vélhetően spórolás miatt annyira nem vette a fáradtságot, hogy elküldjön ultrahangra, amivel megtudná, hogy belül mi történt. És azt gondolom, hogy mi még a magyar egészségügy privilegizált pontjain voltunk, hiszen ennél százszor szarabb helyzetben vagyunk. Sürgősségik, ahol a gyereknek a reggelije egy filléres párizsinak csúfolt valami vajaskenyérrel. Rendelők, ahol a beteget nem veszik emberszámba. Szülőszobák, ahol a nővéreknek kell saját pénzből összegyűjteni a gyógyszerekre a rávalót, mert a narancs igazgatóúr költségcsökkentést hajt végre (leszarva a szükségleteket). Meséljek még?

A gyerekedet beviszed az állami kórházba és imádkozol, hogy legalább ott ne kapjon el semmit. Reménykedsz, hogy az étkeztetés előtt érkezz, hogy normális és ehető ételt tudj neki adni. Hiába fizetsz minden szarért (pl.: a szarnál eggyel jobb gipszért), még úgy sem kapsz egy normális szolgáltatást. Az egész egészségügy egy alibi dolog, aminek a nevében milliárdokat vesznek el a társadalomtól, majd csoportosítanak át stadionokba és egyéb hasztalan helyekre, zsebekbe. Mindenki unja a reménytelenséget. Látni az orvoson, hogy alig várja a kötelező rendelés végét, hogy mehessen végre magánrendelni és pénzt keresni. Látni a nővéren, hogy szarik a pofádba. Látni az épületen, hogy mindjárt rád fog dőlni. Ha veszel egy 1980-as beli képet és egy tegnapit ugyanarról a kórházi szobáról vagy rendelőről, akkor 80%-ban ugyanazok lesznek az emberek, a gépek, a felszerelés, a csempe, a padló (nem merném lefogadni, hogy az ágytál nem ugyanaz e).

Lehet akármit mondani, de egészségügyet úgy lehet fejleszteni, ha a politikus és képviselő nem kap alanyi jogon magánkórházat, hanem a legáltalánosabb rendelőben kötelező megjelenni probléma esetén. Nem meglepő módon, de csak ekkor tudna igazán fejlődni az egészségügy...

És akkor jönnek ezek az álszent magyar szentfazekok, akik a kis pénzükkel idegen országok embereit segítik, miközben a saját hazánkban a saját "elvtársainknak" és gyerekeinkenk sem tudunk megfelelően segíteni és megfelelő segítséget nyújtani. több tízezer, százezer gyerek él mélyszegénységben, akiknek szükségük lenne, akár napi eggyel több szelet kenyérre vagy meleg ruhára. Erre jön a magyar álszent és ezt az ételt/ruhát inkább odaadja egy közegidegen embernek, aki reményei szerint csak átutazóban van. 

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a migráns gyerekeket hagyjuk szarban. Ezzel azt akarom mondani, hogy előbb mindenkinek a saját háza táján kellene söprögetni, és mielőtt nagyon messzire tekintenénk a mélyszegénység és nyomor miatt, illene a legközelebbi kórházba elvonulni és pofán baszna a valóság. 

Ezek után hogyan tud tükörbe nézni bárki, aki egy migráns culának ad ételt, ruhát, de a saját kórházában levő gyerekeink körülményeihez tapsol?

Lehet mindenkinek segíteni? Elárulom, hogy nem fogsz tudni mindenkinek segíteni! Akkor pedig erősnek kell lenni és  dönteni. Na persze a magyar hírös vendégszeretet az pont nem erről szól. Inkább szól arról, hogy magunktól mindent elvonunk, de a vendég ne érezze rosszul magát. 

Én Zsohár Zsuzsanna a migránsok segítése szervezet szóvivőjétől kérdezném, hogy legutóbb mikor szánt időt és saját pénzt arra, hogy egy magyar kórház felnőtt vagy gyerekosztályát segítse bármilyen szinten? Ha szánt is, akkor úgy érzi, hogy minden rendben van és lehet az erőforrásokat átirányítani a migránsok helyzetére?