Kezdődik a nyár, kezdődik a diákmunkások szezonja. Lassan izzanak az esti fények az ezüstparton, előkészületben azok a nyári történetek, amikkel majd jót lehet "házalni" a "azok a nyári napok" megemlékezésekben. Ha diák vagy akkor még csak sejted, ha már túlmentél ezen, akkor pontosan tudod, hogy miről beszélek. A cikknek van egy becsapós címe, amire százféleképpen lehet asszociálni. Most akkor tényleg le akarlak beszélni téged arról, hogy dolgozz a nyáron buli helyett/mellett? Azért ne dolgozz, mert vannak becsapós helyek? Egyáltalán mit jelent diákmunkásnak lenni? Mit fog jelenteni a TE életedben az, ha elolvasod ezt a cikket? Hát remélem, hogy meghatározó lesz, elgondolkodtat és előre mutat a saját életedben!
Dolgozz, de legyél több
Gyakran találkozok és beszélek olyan fiatalokkal, akik éppen a felsőoktatásba menekültek a felnőtté válás elől. Baromi kényelmes a "Mama-Hotel" vendégszeretetét élvezni mindenféle felelősség nélkül. Ha nincs pénz, akkor is van buli, mivel sokan az ingyen szállás-koszt mellé még zsebpénzt is kapnak (tanulmányi fizetés). A jellemző mentalitás szerint élnek a legtöbben: "most (költekezz) élj, hiszen ma vagy fiatal. Később már nem lesz erre lehetőséged".
Ijesztő szemléletmódot próbálnak a "felnőttek" a "gyerekre" tukmálni. Megpróbálják elhitetni velük, hogy ők még "babák", akik önállóan képtelenek bármire is. Erről jutott eszembe egy felvételi beszélgetés, amikor gyakornokot kerestünk aktív egyetemi jogviszonnyal. Bejött a srác az anyukájával (szinte kézenfogva). Nagyon meglepődtem a helyzeten, hogy egy 21 éves egyetemista srácot még az anyukája kísérget és befolyásol ilyen szinten. Máskor pedig szem és fültanúja voltam annak, amikor egy huszon éves lány helyett a mama intézkedett a bankban, amikor első folyószámláját szerette volna megnyitni. Szörnyű volt látni, ahogyan elnyomják a szülők a saját gyerekeiket és semmilyen szinten nem az önálló életre nevelik őket, hanem meghagyják a "baba" állapotban.
Aztán csodálkozunk, hogy tonnaszámra kerülnek ki a friss diplomás "mamlaszok", akik önállóan még a cipőjüket sem tudják bekötni, de papírjuk van arról, hogy ők mondják meg a másiknak a feladatot...
Én azt szoktam mondani, hogy "ma vagy fiatal, ma még többször annyit tudsz dolgozni, hiszen gyorsabban regenerálódsz. Rugalmasabb vagy és tanulékonyabb. Ma több esélyed van az életedet megalapozni, mintha harminc évesen kezdenél neki".
Valószínűleg azért nem mondják el a fiataloknak az idő értékét, mivel a felnőttek sem értik igazán. Így pedig nagyvonalúan csalják el egy egyetemistától az idejét. Tényleg van időd gazdasági szakosként a mekiben hambit készíteni? Egészségügyesként tényleg a Metropol újság osztása a legfontosabb számodra? A Tesco polcszervíz a te nyári munkád, ha növényekkel akarsz "felnőttként" foglalkozni?
Rengeteg megválaszolatlan kérdés merül fel bennem minden alkalommal, amikor látom, hogy a legtöbb diákmunkás egyszerűen rossz helyen van, és még csak nem is tud róla. A saját gyerekemet lebeszélném arról, hogy a nyári munkát egy eszköznek tekintse, amivel a pillanatnyi megélhetését és jó órabért szerezhet meg. Sokkal többről kellene, hogy szóljon a nyári munka, mint egy kipiplandó és túlélendő feladat. És most ne értsél félre! Semmi bajom a mekis melóval. Inkább azzal van a bajom, hogy azért mész oda, mert ott "jó" az órabér vagy....
Egy ismerősöm vendéglátósnak tanult a főiskolán (és most lediplomázott: Ezúttal is gratula!). De az iskola alatt is folyamatosan kereste a lehetőségeket. Simán megtehette volna, hogy több pénzért elmegy valamilyen tipikus diákmunkás területre, ahol kevesebb a felelősség és a szívás. Helyette azt mondta, hogy ő mindenáron vendéglátósként akar dolgozni egy menő szállodában. Őt ez érdekli. Emiatt addig küzdött, amíg felvették az egyik pösti szálloda legallantasabb munkájára. Többet dolgozott, lényegesen kevesebb pénzért. Hogy miért?
Most röhöghetsz rajta egy jót, hogy mekkora balek. Én tisztelem, mert feltudta mérni a lehetőségeit és vágyait. Nem elégedett meg egy alibi munkával. Az ő célja egyértelműen a szakmai kapcsolatok kialakítása és a szakmai tapasztalatgyűjtés volt. Igaz, hogy évekig szívott, de ma már diploma után pontosan emiatt a tapasztalat miatt megkapta azt a munkát, amiben kiteljesedhet, fejlődhet és amivel feljebb kerülhet. Na erre mondom azt, hogy végre valaki, aki komolyan vette a saját idejét.
Valamiért két részre bontották az életünket. Azt elmondta már valaki neked, vagy te a saját gyerekednek, hogy az élet nem ér véget 20-25 éves korban? Szóltak már neked, hogy 27 évesként ugyanúgy elfogsz járni a haverokkal, mint most? A kérdés inkább csak az, hogy 27 évesként milyen lehetőséget teremtettél meg magadnak! Képzeled el, hogy 30 év felett az emberek még nem a halálra készülnek! Van egy kedves ismerősöm, aki 65 múlt és együtt járunk focizni. Nagyon pörög az öreg. Mellette jár minden héten squasholni, vitorlázni és még ki tudja mi mindent csinálni! 65 éves múlt és teljesebb!!!! életet él, mint a legtöbb huszonéves, akinek abból áll a "buli", hogy 8 előtt a következő hétbe issza magát és lefőtt a kávé.
El tudod képzelni azt, hogy amikor megszerezted a gépészmérnök diplomádat, akkor az első két-három évben gépészmérnöki diplomával a zsebedben semmi közöd nem lesz a területhez, és helyette a Tesco-ban pakolod az árut? Előfordulhat, de reális célja az életednek? Egy ilyen helyzetben mit néznél? Az órabért vagy a szakmaiságot? Azért tanultál ennyit, hogy azt csináld amit állítólag szeretsz, nem? Képzeld el, hogy semilyen valódi törés nincsen az életedben. Tehát amikor számodra közegidegen diákmunkára mész, akkor tulajdonképpen nem az életedet éled és készíted elő a jövődet, hanem elpazarolsz heteket, hónapokat, éveket a nagy semmire.
Ritkán hallani, hogy azért vettek fel valakit a Samsunghoz, mert az önéletrajzában meglátták a Burger Kinget!
A tudatosság a legnagyobb fegyvered. Minél tudatosabban méred fel saját lehetőségeidet és éled életed, annál könnyebben fognak az eredmények jönni. De még ez sem jelenti azt, hogy sikeres leszel. Azt viszont biztosan jelenti, hogy a tudatosságod határozza meg a jövődet, az életutadat és az irányt, amerre elindulsz.
Hányszor hallani a friss diplomások panaszát a munkaerőpiacról, amelyik diplomát, és minimum 2-3 év szakmai tapasztalatot vár el a jelentkezőtől? Értetlenül állnak a fiatalok a dolog előtt, hiszen nekik senki nem mondta,hogy a diploma egy dolog, de a diploma alatti "inasévek a szakmában" egy másik elengedhetetlen kompetense az építkezésnek.
Ne érts félre
Nem azt akarom mondani, hogy akkor kerüld el a diákszövetségeket és ne vállalj "terveidbe" bele nem illő munkát. Ugyanis a lehetőségek egy másik fontos halmaz. Könnyű leírnom ezeket a dolgokat, de közben sokaknak nincsen lehetősége akár még "szakmai lótifutinak" sem elmenni. Viszont, ha a lehetőséged és/vagy a család anyagi háttere megvan, akkor válasz tudatosan és ne menj a csorda után. Ne fogadd el a Burger King-et, mert minden haverod is ott helyezkedik el. Viszont mindenféleképpen próbálj meg legalább a nyáron dolgozni (bár szerintem legalább részmunkaidőben illene a tanévben is), hiszen kevesebb nem leszel tőle. Ami viszont lesz: tapasztalat és egy kis pénz.
Én így tettem
Érdekelt mindig is a gazdaság és a pénzügy. Első éves gazdasági szakosként kaptam lehetőséget, hogy elhelyezkedjek pénzügyi területen. Hangosan azért nem hangoztattam, de akár ingyen is dolgoztam volna az első hónapokban, hiszen megláttam a lehetőséget. Számomra felbecsülhetetlen lehetőség volt az a munkahely, hiszen nagyon komoly tapasztalatokat és ismertségeket szerezhettem meg, amik később "jól jöttek". Itt a kulcsmomentum az volt, hogy már a legelején így áltam hozzá a dolgozhoz, és nem a markom tartottam, nem a pillanatnyi életemet próbáltam kimaxolni. Tudtam, hogy ez a terület érdekel, ezt tanulom, ebben akarok sikeres lenni. Így viszont egy kérdés meg kellett válaszolnom:
" Tanulni jöttem ide diákként vagy pénzt keresni?"
Te melyiket választanád?
