..., de spoiler mentesen valjuk be egymást közt, hogy nem lett. Olvastam egy érdekes szubjektív cikket, amiben a szerző a saját véleményét és meglátásait írta le a témában kapcsolatban. Sok gondolattal egyet értettem. A cikk mondanivalóján felbuzdulva döntöttem úgy, hogy megírom a saját szubjektív sztorimat a magyarországi kisvállalkozásokkal kapcsolatban. Nem akarok álszent lenni, ezért sokakkal ellentétben megpróbálom nem belekeverni a mindenki által hiányolt vállalkozói kultúrát. Hogy ennek mi az oka? Nyílván nekem is megvan a véleményem a dologról, de mégsem gondolom azt, hogy beszélhetnék róla. Egy olyan országban nőttem fel, ahol bevallottan nem alakult ki ez a kultúra! Van elképzelésem, hogy milyen az igazi vállalkozó, de mégsem állíthatom bátran, hiszen senki nem mutatta be nekem a "helyes" vállalkozói szemléletmódot. Mindenki beszél róla, de szinte senki nem tapasztalja... És közben generációk múlnak el maguk potenciáljával, hiszen Magyarországon mindenki (generáció) lehetett volna vállalkozó...

Első nekifutásra...

Pár éve hallottam egy előadáson egy nagyon frappáns bevezetőt. Azt mondta ez az előadó, hogy a számainkkal mutatkozunk be. Így hát engedjétek meg nekem azt a luxust, hogy a témával patent dolgaimat elmondjam nektek! 2008 óta vagyok vállalkozó! Először egyéni vállalkozóként tevékenykedtem, majd megalapítottam a kft-t. Az elmúlt években több, mint 1.000 ügyfelem volt (vállalkozók és alkalmazottak egyaránt). Ezalatt elfogyasztottam 4 könyvelőt, 3 navost. Szerintem a cég eredményei messze elmaradnak a potenciáltol, viszont jelenlegi könyvelőm szerint a cégek azon ritkábbik részébe tartozunk, amik stabilan évről évre növekednek és fejlődnek (már ez is ritka!). Ha engem kérdezel, akkor pozitívan tekintek a jövő elé, nem okolom a környezetet és a kultúra hiányát, kizárólag magamnak "köszönhetem", hogy még nem léptünk be abba a kategóriába, amihez szeretném, ha tartozna a cég...

Lassan harminc leszek, számtalan végzettséggel és iskola közeli élménnyel a hátam mögött. Elböfögök angolul és németül. Voltam diákként focibíró (na az egy külön sztorit érdemelne... megyei osztályokban vezetni meccset....), dolgoztam nyáron egy komoly integrált rendszereket előállító nemzetközi vállalatnak mindenesként. De igazából ez mind csak tapasztalatgyűjtés volt, ami megerősített abban, hogy vállalkoznom kell. Így első "normális" munkám a vállalkozásom megalapításával kezdődött. Nem akarok álszenteskedni nektek! 6 hétnél tovább nem voltam alkalmazott, így nem feltétlenül a saját alkalmazotti tapasztalatomból fogok építkezni! Ellenben több, mint 1.000 alkalmazotti munkaviszonyban levő  ügyfelem van, így az ő tapasztalataikról akarok nektek majd beszélni egy picit.

Magyarország egy kellemes város

Nem akarok nagyon beszólni, de ha reálisak akarunk lenni, akkor belátjuk, hogy Magyarország lélekszámában nem nagyobb, mint egy komolyabb metropolis! Persze nézőpont kérdése, de akár még egy kellemes városként is funkcionálhatnánk. De nem tesszük! Mint, ahogyan vállalkozni sem akar igazából "senki". Mondják, a magyarok nagyon furmányos nép. A furmányosságot pedig gyakran összekeverjük az okoskodással,, törvényszegéssel, és a vállalkozásokkal. Összefésülve a képet láthatjuk, hogy aki vállalkozó, az bizony furmányos és okoskodó. A negatív kialakult kép ellen küzdenek ugyan a becsületes vállalkozók, de mivel a társadalom (véleményalkotók) jelentős részét alkalmazottak adják, ezért ez egy olyan vita, amit soha nem nyerhetnek meg. 

Hogy miért alakult ki ez a kép? Szerintem a kultúránk alapja volt az elmúlt évszázadban a szenvedés és kiszolgáltatottság érzete. Mélyen a társadalom magjában el van hintve, hogy függeni mástól (alkalmazott) a tuti és biztos. Ellenben kockázatot vállalni egyenlő lesz a kudarccal. És mivel a magyar nép már annyit szenvedett, ezért egy újabb kudarc még család szinten sem fér bele. Nagyon leegyszerűsítve: a magyarok félnek a kudarctól, mivel ezt kódolták beléjük. Vágynak arra, hogy mindig valaki más mondja meg a teendőket és ez a valaki más nyújtson anyagi biztonságot. Persze alkalmazottnak neki nem elítélendő vagy rossz dolog. Inkább az a probléma (tapasztalataim szerint), hogy gyakran azok nem vállalkoznak, akiknek kéne, és azok vállalkoznak, akiknek nem kéne! És ez a morbid ellentét a kultúrális és környezeti felfogásból adódik. Nem mindenki születik vezető típusnak, mint ahogyan nem mindenki képes teremteni és építeni dolgokat. Az indiai kultúrában is több szintre osztják az embereket tulajdonság szerint. Vannak a szolga lelkűek (ez nem az a SZOLGA, amilyen értelemben te ismered), a tanítók és a harcosok. A társadalomban megvan mindenkinek a helye. Ezt sose felejtsd el! A probléma akkor kezdődik, amikor a társadalmi pozícionálás nem tehetség, hanem elvárás alapján történik. Ilyenkor jönnek a fals emberek, akiknek nem ott van a helyük, ahol éppen vannak. Te ismersz ilyen embereket?

A környezet, amitől félned kell

Beszéltem már a kockázatvállalásról és arról, hogy a magyarok általában nem tudják magukat felvállalni sem. Persze mint mindennek, ennek is megvan az oka. Egyik ilyen oknak lehet tekinteni azt a társadalom-, oktatás-, és gazdaságpolitikát, amelyik évtizedek óta erőszakkal formálja a magyarok kultúrális természetét és a világhoz való viszonyát. Nyomatékosításként pedig megkínálnak minket mindenféle vállalkozás megnehezítő eszközzel, ami a legtöbbek kedvét már először elveszi a dologtól. De aki véletlenül belevágna mindennek a tudatába, azt is 80-90%-ban a rendszer az első 3 évben bedarálja. Magyarul a honatyák évtizedek óta megalkották a tökéletes vállalkozó gyilkos rendszert, amelyik nem szelektálja az arra érdemeseket, hanem elpusztítja a teljes felhozatalt.

De még ezt a rendszert is két részre bontanám:

1. Egyrészről elmondhatjuk, hogy senki nem tanítja meg neked professzionális módon használni a rendszert

2. Másrészről pedig a rendszer nem hajlandó idomulni hozzád. 

1.  Bennem már számtalanszor megfogalmazódott a magyar oktatási rendszer érdemtelensége, értelmetlensége. Már iskolás koromban sem tudtam értelmezni az oktatás felépítését, miszerint az általános iskolában is, majd a középiskolában is megakarják nekünk "ugyanazt" a történelmet tanítani. Mindezt saját és ismerőseim tapasztalatai szerint nem véleményformáló, tanító jelleggel, hanem hangosolvasás szerű ténymegállapításokkal (amikről időnként kiderül, hogy mégsem úgy volt). Senki nem magyarázta el (nekünk legalábbis), hogy a történelemben nem az évszámok a legfontosabbak, nem az a lényeg, hogy megtanulj 1000 számodra semmit nem mondó számot. A lényeg az, hogy össze tudj kötni eseményeket, meg tud találni az ok-okozatot és tanulj a múlt történéseiből. Ez csak egy tantárgy a sok közül, amiknek jelenlegi formájában semmi értelme nincsen szerintem. 

Bár tudom, hogy most sokan anyáztok, hiszen felfoghatatlan és szentségtörés, amit az imént írtam. Hiszen az oktatás színvonalát a lexiális tudás megléte és minősége adja. Nem az a lényeg, hogy eseményeket tudjál (akár 200 éves távolságokból is) összekötni, hanem a minél több évszám megtanulása.

De én ezt gondolom, ez van.

Viszont arról szó sem esik a taníttatás során, hogy mit is jelent az adórendszer, a gazdaság, a pénz és egyéb fontos dolgok. Senki nem magyarázza el, hogy miért kell vállalkozóként a helyi Önkormányzatnak kommuláris adót fizetni, vagy egyáltalán a "közterhek", miért nem teher és miért inkább fontos kötelezettség, mondhatni vállalkozás formáló lehetőség? De hogyan is taníthatnák meg ezeket nekünk rendszer szinten, mikor maguk a "tanítók" sem értik igazán? Hogyan tanítson olyan ember pénzügyi kultúrát, aki civilben mégjobban el van adósodva, mint a szüleid? Ha belegondolunk, akkor jelenleg képtelenség lenne összehozni a kellő mennyiségű szakoktatót az iskolarendszerbe! Két lehetőség van, mindekettő távolinak tűnik: 

1. A tanárképzőn komolyan veszik a bizonyos szakokon ezt az opciót és ennek a kultúrának a kiépítését.

2. Már az általános iskolában is külsős szakembereket kérnek fel a tanításra.

Ha őszinték akarunk lenni, akkor egyik megoldás sem volt érdeke a politikának és a gazdaságkultúrának az elmúlt évtizedekben. A legkönnyebben úgy lehet dönteni az emberek feje felett, ha még a megfelelő kérdéseket sem képesek az emberek melátni, megfogalmazni...

2. Másrészről a rendszer úgy van megalkotva, mint egy habzó szájú pitbull. Senki nem kíváncsi arra, hogy te (mint vállalkozó), mit szeretnél és mennyire vagy becsületes. Te kizárólag egy statisztikai számsor vagy, akinek az előre meghatározott kommersz tartalmú rulbikákat kell kipipálnod, teljesítened. Ha nem teljesíted, akkor elbuksz. Senkit nem érdekel az indok. Ha meg is hallgat a hatóság, akkor is csak vállalt vonogatva közlik, hogy nem tehetnek semmit. Hiszen a rendszer nem engedi.

Történt velem, velünk pár évvel ezelőtt, hogy a könyvelőnk eltűnt minden céges papírral (de előtte azért a zsetont beszedte), ráadásul az adott évi adóbevallást egyáltalán nem küldte be. Szóval se számla, se adóbevallás. Igazából NAV bírsággal egybekötött felszólítás során jöttünk rá erre a dologra. Kaptunk egy komoly bírságot, és ott álltunk semmi nélkül. Próbáltunk egyeztetni a hatósággal, ahol időközben kiderült, hogy ez a könyvelő más cégekkel is ugyanezt megcsinálta (több csődbe is ment). Kérdeztük, hogy akkor a NAV nem indít hatóságilag egy eljárást az emberünk ellen? Megmondták nekünk pacekba, hogy őket ez nem érdekli, csak az, hogy az adott cég fizessen.

Két dolog történt ezután:

A NAV akkora hátralékot és fizetendőt állapított meg, hogy a céges számlán levő minden pénzt inkasszálták (már másnapra sem volt pénzünk) és ez a könyvelő megúszta a bulit. 

Tudjátok nekem ez a történetem, amit mindig felhozok, amikor a rendszert bíráljuk és a vállalkozás nehézségeiről beszélünk. Nem a magas és számtalan adó vagy a bonyolult adminisztráció a legdúrvább kis vállalkozóként, hanem a tény, hogy senki nem foglalkozik veled, kizárólag a pénzeddel. A rendszer egy ilyen nyílvánvaló törvénysértésnél sem segít a kisvállalkozónak, hanem még ők is egy jó nagyot belerúgnak. A lényeg, hogy kapják meg a pénzt. Csak ez számít. És ha ezen túltettük magunkat, akkor lehet beszélni arról az abnormális adminisztrációs teherről, amivel agyonszabályozzák a dolgokat. Mindezt kizárólag azért, hogy mégtöbb pénzt tudjanak begyűjteni. Senki nem kíváncsi arra, ha a vállalkozó tudatlanságból, bénázásból vagy véletlenül hibázik. Egyből jön a bírság, az ügyviteli díj, az értesítés díja, a díjnemfizetés felára és egyéb olyan finomságok, amik mind ellened és nem melletted vannak. 

Félreértés ne essék! Nem arról akarok itt picsogni, hogy szegény vállalkozónak fizetni kell. Egyértelmű, hogy a közös teherviselésben mindenkinek részt (kellene) kell vennie. Viszont amíg több másik országban hagyják a kicsiket lélegezni, addig a nálunk a kicsik pont a hatóság miatt mennek a legnagyobb arányban csődbe! Szóval itt még nem is beszélünk ügyfelekről, piacról, gazdaságról. Sokan el sem jutnak a valódi működés kezdetéig, hiszen pár hét, hónap után a hatóság valamilyen TÖRVÉNYES ürüggyel bevisz egy gyomrost, amiből a legtöbben nem tudnak/nem akarnak már felállni. Valószínűleg még nem jutottunk el odáig, hogy belássa a döntéshozó:

Ha a kicsit csődbe viszed, akkor soha nem lesz belőle nagy. Ez olyan, mintha minden este lakomázni szeretnél, de nem várod meg, amíg a csibéből "kacsa" lesz. 

Mentalitásbeli hiányosság?

Ha magamból akarok kiindulni, akkor igaz rám:

Gazdaságban és nem gazdagságban gondolkodok. 

Hogy ez mit jelent? A pénz számomra másodlagos, mondhatni egy eszköz. Azt tudom, hogy a minőségi és jó munkámnak automatikus hozadéka lesz a pénz. Ez így volt, ez így lesz. Nem azért vállalkoztam, mert milliomos akartam lenni. Azért vállalkoztam, mert számomra ez az életforma volt a normális opció (családban senki nem vállalkozó...) a maga veszélyeivel és előnyeivel. Volt egy víziom, találtam hozzá egy piacot és megalkottam ezért a vállalkozást minimális indulótőkével (20-30 ezer forint). 

(Magyarázat: a legtöbb vállalkozáshoz komoly indulótőke kell. Szeretnék majd ingatlanvállalkozást és éttermet is alapítani, viszont ehhez már komoly indulótőke kell. Így kerestem olyan opciót, ami gyakorlatilag az akkori számlámon levő 20-30 ezer forinttal is elindítható volt. Akkoriban az EV kiváltása 15 ezernél állt meg, a maradék pénz pedig egy havi telószámlámra volt elég. Magyarul ennyi időm volt ahhoz, hogy ügyfeleket szerezzek, akiknek az üzleti megállapodásából tudok elindulni. Ez egy kockázat.)

A legtöbb embert, akit ismerek a pénz világa mozgat. Egy tollat nem hajlandóak arrébb tenni (költői túlzás), ha nincsenek megfizetve. Nem hajlandóak kockáztatni, kizárólag a komfortzónájukban élnek. Több vállalkozó ismerősöm a pénz miatt alapított vállalkozást. Nem azért, mert volt egy víziója, egy vágya vagy egy elképzelése. Ők sok pénzt akartak és ehhez megkeresték a legoptimálisabb megoldást. Ezek közül a cégek közül 70% 3 év alatt kifutott, míg a többiek nagy része is inkább lélektelen pénzgyártósor, mint igazi vállalkozás. 

Mit kéne?

Egyetlen modern gazdaság sem életképes az erős KKV (kis és középvállalkozások) szektor nélkül. Magyarországon a  KKV szektor foglalkoztatja az emberek 80%-át, viszont a hazai GDP 20%-ával. A multik 20%-ot foglalkoztatnak a GDP 80%-áért... Ezt kellene arányaiban lerombolni és fordítani a szisztémán. 

Nem azt mondom, hogy mindenki legyen válalkozó. Bár ha belegondolsz, akkor ma is mindenki vállalkozó. Az alkalmazott a munkaerejét értékesíti. Ugyanúgy bármikor kirughatják, ugyanúgy felelősséggel tartozik, maximum a marketing feladatokat spórolja meg magának és "cégének". Cserébe viszont a profitból szinte semmit nem kap. 150 ezer a pénz, ha minden szar (és akkor hamarosan munkahelyvesztés a vége) és akkor is, ha közben az ember tudásával megtermelt a cégnek 100 millió forintot!

Viszont az Államnak biztosítania kellene a lehetőséget. Csökkenteni az adminisztrációt, megváltoztatni a szemléletet. A rendszernek nem pénzpumpaként kellene működnie, hanem a kicsiket segítenie kéne bűntetés nélkül, hogy megtanuljanak vállalkozónak lenni. Aztán, ha már nagyobbak lesznek, akkor lehet bírságolni... De amíg a kisvállalkozó idejánek 70%-át a számlagyűjtés, papírozás, törvényi megfelelés teszi ki, addig tényleg csak a bolondok vagy a legbátrabbak fognak vállalkozni. Ez pedig nem hiszem, hogy jó dolog.