Igazán vérpezsdítő téma, amit bármilyen társaságban érdemes betolni az éterbe, ha csökken az érdeklődés, kevésbé pezseg az a bizonyos "buborék". Hirtelen mindenki felpezsdült és a társaságban szinte azonnal megnyílik a front két oldala. A Piros sarokban a notórius illemtanosok, míg a kék sarokban a vadhajtásos kapitalisták helyezkednek el. Röpködnek is az "észérvek" minden irányból, miközben a kezdeti lazán hozzászólok hangulatból macskaügyességgel vágják át magukat a passzív agresszív stílusba. Évtizedes probléma, amiből igazi konzenzusra képtelenség jutni, mivel mindenki tudja a saját igazát. Most tényleg bunkó, aki nem akar borravalót adni? Tényleg nárcisztikus magamutogató kamuarisztrokrata sznob, aki úgy viselkedik, mintha megtehenté? 

The Origin

A borravaló eredete írásos elbeszélések alapján egészen 1509-ig nyúlhat vissza, amikor egy német kézműves "ivópénzt" (trinkgeld) kért az egyik vásárlójától. Egy másik fennmaradt legenda szerint a trinkgeld létjogosultsága, hogy a felszolgálóknak is járt mindig egy pohárkával a vendég kontójára. Akárhány történetet néztem meg, mindig egy mitizálás köré épül a borravaló legendája. Az szinte bizonyos, hogy a faluk helyi kultúrházából (kocsma) indult világhódító útjára a ma ismert borravalózás. Fontos megjegyezi a mai tudásunk és felfogásunk tekintetében, hogy az előző évszázadokban még nem volt megalázó dolgozni, felszolgálni, kiszolgálni. Nem egyfajta kompenzáció volt a borravaló, hanem egy igazán emberi cselekedett, aminek burkolt célja volt. Ez a cél pedig egyértelműen a "buli" és a "hangulatfokozás". Azért kaptak a pincérek "trinkgeld"-et, hogy ők is jobb hangulatba kerüljenek, együtt pörögjenek a bulival. Az sem volt hátrány ha a jellemzően női felszolgálók a megfelelő állapotba kerültek egy könnyed kettyintés reményében.

A Piros sarokban: Illemtanosok!

"Borravalót illik adni"

Az illemtanosok feketeöves szájkaratéja szerint borravalót illik adni (szinte már kötelező), mivel bizonyos szolgáltatói szakmák a modern kori rabszolgatartás reinkarnációi. A modern rabszolgatartó pedig ostor helyett pénzt vág szerencsétlen elnyomotthoz. A trinkgeld mértéke pedig az eleresztett mosolyok számával exponenciális arányban növekszik. Ennek demagógiájára egy sokat mosolygó pincér 2-3x több borravalót fog az illemtanosoktól bezsebelni, mint bunkó társa (de azért a bunkó is kap, mert így illik). 

Saját személyes tapasztalataim szerint az alcsaonyabb/átlagosabb jövedelmű emberek sokkal gyakrabban adnak borravalót, mint pénzesebb társaik. Valamilyen oknál fogva úgy érzik, hogy a borravalót mellőzése esetén kinéznék őket a helyről, kevesebbet érnének, mint gazdagabb társaik. Mivel ezt nem meri a legtöbb ember saját magának elismerni, ezért létrehoznak egy általánosan elfogadott téveszmét, amivel tökéletesen alátámasztják saját irracionalitásukat. Legfőbb önigazolás pedig az ókori rabszolgaságig vezethető vissza, hiszen a mai szolgáltatókat ezzel azonosítják. A szolgáltatók pedig örömmel belebújnak ebbe a szerepbe, hiszen emiatt lesz borravaló minden esetben.

A Kék vadkapitalista hajtás

Leánykori nevükön a csoport tagjait szokás bunkó parasztoknak nevezni. Ők vannak kevesebben, akik a pénzt nem dobálják ki az ablakon, borravalót megfontoltan osztogatnak. Persze felmerülhet a vérmesebb olvasóban a kérdés, hogy mitől bunkó paraszt az, aki megvásárol egy szolgáltatást /terméket, amiért kifizeti a megszabott árat, adót és esetenként akár a szállítási díjat/ szervíz díjat, de ezen felül már nem hajlandó áldozni további súlyos pénzeket? Ők azok, akik nem ájulnak el egy szép mosolytól, egy kis kedvességtől, hiszen ez egy normális világban az alap szinonímájának kellene, hogy legyen.

Mitől rabszolga, a pincér vagy a futár, aki szabad akaratából választotta ezt a munkát? Miért kell elájulni, ha a futár elhozza a kaját a lakásomra vagy a pincér kihozza, amit rendeltem? Sokan úgy állítják be ezeket a folyamatokat, mintha valami plusz dolog lenne a futártól futárkodni, a pincértől pincérkedni. De ha ez a plusz, akkor mi az alap? Plusz az, ha kedves velünk? Ha nem lenne kedves, akkor visszamennél legközelebb? Ha pedig senki nem járna vissza, és csődbe megy a szolgáltató, akkor miből fog pénzt keresni az alanyunk? 

Török Gabriella protokollszakértő szerint mi csináltunk ebből rossz száj ízt, elterjedt ugyanis az a vélekedés, hogy borravalót illik adni, csak azt nem teszi hozzá senki, hogy milyen esetekben. „Pici koruktól azt látják már a gyerekek is, hogy mindig adunk valamit, a gyerekek is kapnak jutalmat, ha jók. Miért? A jó az alapállapot. Ha csak plusz szolgáltatásért adnánk plusz pénzt, jobban éreznénk magunkat.”

Magánvélemény

Azt gondolom, hogy nem szabadna meglepődni azon, ha valaki kedves hozzánk. Mert ennyi erőlvel lehetne a helyközi járatokon a buszsofőrnek is adni borravalót, aki ránk mosolyog, a bölcsödei gondozónak, aki kedves a gyerekünkel vagy a Tesco pénztárosnak, aki kedvességgel húzza le a dolgainkat a szalagról. Hány embert ismersz, aki adott borravalót egy bankosnak, aki igazából estig a hitelével szórakozott, hogy még időben átfusson a rendszeren (munkaideje 6-g tart, de 8-kor még a hitel papírjait dolgozza fel)? Az talán nem megalázó a közmegállapodás szerint? Vagyis vannak egyenlők és egyenlőbbek a borravalóosztásban? Mi különbözteti meg a bölcsödei gondozónőt (akik mindig is a bérlista legalján helyezkedtek el. Jelenleg is netto 100e forintos alatti átlagbérrel, viszont napi 8-10 óra kőkemény gyerekfelügyelettel és komoly felelősséggel) a sráctól, aki tegnap óta pizzafutár, kihozza a pizzát és még köszönni is tud? Kinek jár ez a borravaló és kinek nem? Nyíltan kimondom, hogy nem az a bunkó, aki nem ad minden helyzetben borravalót, hanem az aki minden esetben ad a társadalom által elvárt szolgáltatásoknál (ez általában az étel-italhoz köthető dolog), de nem jutalmazza a gyermekének a nevelőjét, tanítóját, vagy más a társadalom szempontjából rendkívül fontos de alulfizetett dolgozókat.

Ha pedig jobban a dolgok mögé nézünk, akkor észreveszed, hogy már annyira deflálódott a borravalózás értéke, hogy már akkor elájulunk, ha a szolgáltató képes a munkakönyvben rögzített feladatát NB1 szinten lehozni. Mintha az alap nem a kedvesség és normális munkavégzés lenne, hanem a hóhányás és bunkóság. Pedig a szolgáltatóipar egyik jellemzője pontosan a kedvesség és mosolygás, amit zabálnak a vásárlók. A defláció hatása pedig egyértelműen a minőség romlásához vezetett. Bizonyos szakmák képviselői rájöttek arra, hogy a borravalót silányabb munkára is ugyanúgy begyűjthetik ügyes trükkökkel (mint pl.: ddig kotorászok a pénztárcában, amíg a páciens nem unja meg és hagyja rám a visszajárót). De ebben pont az illemtanosok a hibásak, akik elméletben a jobb minőségért is akarnak borravalót adni, de közben a borravalóval együtt is kevesebbet kapnak több esetben, mint ha a borravalót nem ingyen és alanyi jogon osztogatnák, hanem plusz, hozzáadott értéknövelő cselekményért cserébe. 

A minőséget megkövetelni és nem megfizetni kell

Sztorik

Hoztam nektek két sztorit a saját életemből, amivel lehet, hogy találkoztatok, de minimum értelmet nyer a mondanivalóm.

1.

Két éve történt az eset velem. Este 9 körül rendeltem pizzát az egyik NETes pincér oldalon. Kihozta nekem a futár a pizzát. Én a pontos összeget bekészítettem magamnak. Az egész esemény eposzi hosszúságúra nyúlt (nem nyúlt), amikor a futár becsöngetett, én kimentem a rácshoz, odaadtam neki a pénzt, ő nekem a pizzát és elköszöntem tőle. (1 min 23s)

Először meglepődtem, hogy a futár a barátságos elköszönésem hatására sem köszön vissza. Ezután hallom, hogy a lift felé haladva mondja éppenhogy halhatóan, hogy a k---va anyád és becsapja a lift ajtaját. Nem értettem, miért kellett volna neki adnom borravalót, hiszen a szállítás díját kifizettem. Az étel díját kifizettem, ő pedig a munkáját végezte. Több ismerősöm van, aki ilyenkor az 1.200 forintos pizzára a kiszállítási díjon felül odaad 2-300 forintot, mert ez így illik. Azért teszik ezt, mert olyan rendes a futártól, hogy kihozta a kaját. Én meg pislogok, mint hülyegyerek a Lego bolt előtt, hogy akkor most mi van. Miért ilyen rendkívüli dolog ez? Én azt hittem, hogy a futár dolga a futárkodás. Ez olyan, mintha plusz dolog lenne az orvostól, hogy gyógyít. (Bár aláírom, hogy ebben a fos magyar egészségügyben egyre inkább ritkaságnak számít.)

2.

Karácsonyi bevásárlásunkat a Tesco online felületén végeztük el abban a reményben, hogy végre ne nekem kelljen cipkedeni, hanem más, akit megfizetünk ezért. A szállító kihozta a rendelésünket, négyszer mászta meg kisebb-nagyobb tartalmú rekeszekkel a 3 emeletet. Fizettünk 32 ezer forintot, mire a párom (illemszakos a lelkem) úgy érezte, hogy szegény embernek adni kell 1.000 forint borravalót. Hát amikor ezt láttam, akkor lábon kihordtam két infarktust. Bevallom férfiasan, hogy kifakadtam. Nem értettem, hogy ekkora borravaló miért jár. Párom magyarázata, hogy szegény mennyit melózott, többször kellett fordulnia, mennyire megeröltető volt neki. Azonnal hangsúlyoztam, hogy a legsúlyosabb tétel egy 6 darabos ásványvíz rekesz volt. Bezzeg akkor nem sajnálkozott, amikor másodmagammal ugyanezeken a lépcsőkön szenvedtük fel a 100 kilós hűtőt és a komplett bútorzatot fél óra alatt. Mi nem kaptunk borravalót az asszonytól, de a futárnak jár, akinek egyébként munkaköri kötelezettsége. Csak remléni merem, hogy nem csak én érzem ezt a dolgot túlzásnak.

Kalkulátor

Abban szerintem minden egyetért, hogy 100-200 forint nem egy világmegváltó összeg. Talán ezért is vagyunk hajlandóak olyan könnyen lemondani borravaló gyanánt. Pedig érdemes lenne kiszámolni egy évre vetítve, hogy mit jelent a borravalózás. Én most a saját és párom életét próbálom kiszámolni 2014-ből, persze felszínesen, de a lehető legpontosabban.

Kávéházak:

Havonta legalább egy 10x fejenként elmegyünk kávézóban. Átlagosan 100 forint borravaló/kopf. = 2.000x12= 24.000,-

Étterem:

Havonta átlag 5x vagyunk valamilyen étteremben. Átlagosan 300 forint borravaló. = 1.500x12= 18.000,-

Ételrendelés:

Havonta átlag 5x rendelünk, aminél fejenként 100,- a trinkgeld= 1.000x12=12.000,-

Most más borravalós alkalmi sztorikba nem állnék bele, de ha kiszámolom, akkor ebből a három tételből is összejön éves szinten 54.000,- forint!!!!!!!! És ezért nem mindig kapunk hiperszuper szolgáltatást, csak egyszerűen fizetünk a szolgáltatásért és megkapjuk a szolgáltatást. Botrány a köbön. 

Tetszik a performance? Ez Like: