A mai napon egy nagyon kedves családtagom ballagott el általános iskolájából Budapesten (Gazdagrét). Felkészültünk az ilyenkor szokásos napsütésre, gyereksírásra, semmitmondó sablonisztikus előadásokra- műkönnyekre és a halotti torra emlékeztető elmúlás érzését keltő hangulatra. Amit viszont kaptunk az valami olyan mostanáig számomra teljesen felfoghatatlan eseménysorozat, amit soha az életben nem hittem volna el, ha nem a saját szemmel látom, saját fülemmel hallom. Elöljáróban annyit, hogy a politika beférkőzött az oktatás legalsóbb szintjeire is.

Esküszöm, hogy legnagyobb megrökönyödésemmel szembe menve vállalom, hogy a valaha volt legjobb igazgatói nyitásnak voltam tanúja, amikor egy puzsérosan ( "Mi ez az anyahomorító förtelem, amit táncnak mertek feltűntetni? Annyira tisztelitek a ritmust, hogy messziről elkerülitek! Taps a tanároknak, akik nem süllyednek a föld alá, amikor egy ilyenhez adták a nevüket, de felelősséget már nem vállalnak.) harmattalan és zabolázatlan tini horda tengett lengett a nézők előtt valamiféle táncot és hangulatot imitálva. Az igazgató bevallotta, hogy ezek a fiatalok iskolájának kölkei, kicsit sárgák, kicsit savanyúak, de legalább az övék. Nagy Taps. 

Mielőtt az igazgató elkezdte volna érdemi beszédét, gyorsan színpadra hívta kerületük egyik fideszes képviselőjét, akinek valami halaszthatatlan mondanivalója van, de egyben nagyon siet is. Naivan gondoltam, hogy a ballagókról lesz szó. Helyettük viszont megszólította a jövő igazi szavazó palántáit, az elsősöket, akiket előbb megdicsért (spoilerezve az eredményeket, amiket csak következő héten szabadna megtudniuk), majd a szülő sereg színe előtt kilóra megvett megtanítva a gyerekeket a politikára és a protekcionizmusra. Azon nyomban mindenkinek felajánlott egy fagyi kupont, amit a közeli fagyizóban 2 gombóc árfolyamon válthattak be aznap. A gyerekek természetesen megszeppenve édességre éhezve örültek a vélt dicsőségnek, miközben néhány szülő csak bambult mereven maga elé (már akik értették mi folyik itten). A baj nem a fagyival van. Azt gondolom, hogy a gesztus az tök jó, de engem úgy háborított fel az eset, hogy nem is volt ott sem rokonom, se gyerekem. Az ilyen gesztusokat szimpátia hajhászás nélkül fű alatt kellene négyszemközt intézni. A korrekt az lett volna, ha a politikus bemegy az osztályterembe és a kicsiknek átadja megérdemelt jutalmukat anélkül, hogy előtte hosszan taglalnák ki a tököm ez az ember, és miért kell rá szavazni. Most bizony teljesen más a leányzó fekvése. Pláne, ha tudjuk, hogy ez egy ballagás volt, nem pedig évzáró. Nyolcadikosokról kellett volna szólnia, nem pedig a kicsikről.

Miközben azon vaciláltam, hogy kimegyek az iskola mögé hányni egy jót, jött az igazgató, aki meghúzta a váratlant. Sikerült egy politikai szatírává változtatnia eme gyönyörű napot. De nézzük sorjában. Tulajdonképpen az események sorozatában gyakorlatilag mindenkiről esett szó csak a ballagókról nem. Innen azért kezdtem gyanakodni arra, hogy titokban a ballagásból egy elcseszett évzárót csináltak. Az igazgató egy 20 perces blokkban a kormányt éltette, a rezsicsökkentést, a Bozsik programot. Már vártam honnan jönnek a narancs lufik, esetleg Orbán leereszkedik egy helikopterről, ne adj isten Captain Hungary jelenik meg, aki bejelenti, legyőztük a minket szüntelenül ostromozó külföldet.

Ha jól számoltam, akkor a sport témakörben és azon kívül a Bozsik program keretében felhúzott focipálya 6-7x, míg a Telki futballközpont 10-15x került említésre. Megtudtuk, hogy számtalan tanulmányi és sportsikert értek el a mögöttünk hagyott évben az iskola tanulói, bár azt még mindig keressük, hogy név szerint kik voltak ezek a srácok.

Igazgató beszédéből:

"Annyira jó focicsapatunk van, hogy az 1-4 osztályos korosztályban csapatunkat a Bozsik program keretében meghívták a Telkiben zajló országos bajnokságra. A negyedikesek (név szerint kik????) nagyon jól fociznak. Tapsoljuk meg őket, akik most a Bozsik program keretében Telkiben ezekben a percekben is iskolánkért küzdenek."

Teljesen elképedtem ezen a globális birkatenyészeten, ahol az egyént már gyerekkorban megpróbálják elpusztítani, tudatát beintegrálni egy nagy közösségbe. Már nem Kiss Petiről, meg Nagy Feriről beszélünk, hanem negyedikesről és nyolcadikosról. Gyűjtőnevet kapott mindenki, azok is, akik tulajdonképpen teljesítményük alapján kiemelkedtek a tömegből. Hol vannak, lesznek a "Pál utcai fiúk?". Márpedig ennek a folyamatnak, globális agymosásnak a vége nem lesz más, mint hogy eltűnnek a Nemecsekek és helyettük arctalan szűrke egerek ezrei kezdik meg életüket egy olyan világban, amit nem értek, és amit nem is szeretnék megérteni. Felháborított, hogy a teljesítményt annyival nem jutalmazza a mester, hogy nevén nevezze azokat, akik dicsőséget hoztak az iskolának.

Persze a ballagókról még mindig nem nagyon esett szó, sőt az utolsó 3 percben kívül egyáltalán nem, ami nagyon meglepő, mivel én ballagásra mentem, nem egy politikailag túlfűtött évzáróra. Szétnézve a szülők tömegén, felfedezni véltem egyfajta cinkosságot a hangulat és az igazgató mondandója ellen. Szerencsére még sokan érezték, hogy ennek a politizálásnak nem itt van a helye. Mégis mindenki tapsolt és udvarias volt. Úgy éreztem magam, mint a Harry Potterben érezhették magukat a varázslók, akik a Mágiaügyi Minisztériumban tartózkodtak, miközben megjelent Voldemort és a varázsló Gestapo. Sőt, az igazgatóról sem a sugárzó narancsot éreztem, hanem egyfajta megfélemlített ember keltette kisugárzást, akinek minden meggyőződése ellenére kell olyan dolgokról beszélni, amiket ő sem tart idevalónak. 

Nem nevezem nevén az iskolát, vagy az igazgatót, hiszen ő sem tette meg ezt a tisztességet a diákokkal szemben. Hogyan is nevezhetném meg, mikor nem vagyok más, mint a Bozsik program keretében épült focipálya (ahonnan egyenes az út Telkibe) mellett álló ember, aki valamelyik sorban áll, valamelyik nyolcadikos rokona és valamiért (amit az új ízlésrendőrség nem érthet meg- lásd Médiaadó) fel vagyok háborodva. 

Már én sem merem tudni, mi bajom. Inkább kedves képviselőasszony nyalnék én is egy fagyit...