Néztem a tévében, ahogy újfent aktivizálták magukat azok az aktivisták, akik a hajléktalanok jogaiért küzdenek, akik nem akarják elfogadni, hogy Budapesten a közterületekről kitiltják az oda nem való elemeket. Jogot akarnak olyanoknak, akik nagyrészt lemondtak a jogaikról. Emberségesnek emberséges cselekedett értük küzdeni, csak éppen a többi emberrel szemben embertelen, hogy meg akarják akasztani a közterületekről való kitiltást, Budapest rendbetételét. Néhány gondolat:

Tüntetők szállták meg a budapesti városházát, hogy megzavarják a közgyűlést. Azt akarták elérni, hogy a képviselők ne szavazzanak arról a javaslatról, amely szerint egyes közterületekről kitiltanák a hajléktalanokat. A tüntetés miatt nem is kezdődött el időben a szavazás.

Budapesten dolgozom és közlekedem a nap 12 órájában.

Fantasztikus, hogy a vásárlóerő paritásban arányosított európai szinthez képest drága (legdrágább?) budapesti tömegközlekedési bérletet megvásárolva kénytelen vagyok megfulladni a buszon/villamoson, mert egy hajléktalan felszáll és elviselhetetlen a bűz. Kénytelen vagyok beletörődni, hogy a buszon nem lehet leülni, mert sokszor odahugyoznak a hajléktalanok, de minimum leülnek és bepiszkolják az üléseket. Fantasztikus, hogy ezekre a baktériumtenyészetekre kellene leültetnem a gyereket, átadnom a helyet a várandós kismamának és aggastyánnak egyaránt. 

Fantasztikus, hogy a parkokba nem tudok lemenni sétálni, gyereket levinni játszani úgy, hogy ne esnénk át hajléktalanok csoportjain. Kénytelenek vagyunk végignézni, ahogy emberek életvitelszerűen használják parkjainkat, játszótereinket. A probléma a fertőzések terjesztése. Nem tudunk teljes biztonsággal és undor nélkül bármilyen fővárosi padra leülni. Nem lehet békésen aluljárókban közlekedni, hiszen mostanra az aluljárok jelentős részét belakták a hajléktalanok. 

Teljesen megértem az aktivistákat, hiszen a hajléktalanok is emberek, ráadásul bármikor történhet az életünkben olyan fordulat, aminek következtében mi magunk is kénytelenek lennénk ezt az életvitelt elkezdeni. Ugyanakkor az aktivisták, védnökök és mindenki, aki küzdeni akar a hajléktalanokért megpróbálhatná megérteni a másik oldalt is. Meg kellene érteni, hogy attól mert emberek, még mindig büdösek, piszkosak és elviselhetetlenek. A megoldás nem azért küzdeni, hogy a hajléktalanok tovább rongálhassák Budapestet, a tömegközlekedést, az utcákat. A megoldás az lenne, ha lehetőséget biztosítanának ezen embertársak társadalomba való visszaintegrálódásához.

A probléma az, amit nehezen akarunk beismerni, hogy a hajléktalanok jelentős része egyáltalán nem akar "normális" életet élni. Ő továbbra is hajléktalan akar lenni, ezt az életvitelt akarja folytatni. Erről már számtalan interjú készült hajléktalannal, aki elismerte, hogy nem szívesen menne már el dolgozni, épülne vissza a társadalomba. De ez mindenkire általánosítható? Nem.

Pontosan ezért nehéz olyan rendeletet hozni, ami mindenki számára elfogadható lehet. Ebben az esetben viszont a demokrácia alapigazságából kiindulva minden esetben a többség érdekét kell nézni. A többség érdeke pedig egy tisztább, egészségesebb és biztonságosabb Budapest. Másrészről nem árt felidézni, hogy vidéki városok szervezetten és titokban hoztak/hoznak fel Budapestre hajléktalanokat, ezzel megszabadulva saját kötelezettségüktől. Budapestnek nem csak a Budapesten hajléktalanodott emberekre kell megoldást találnia, hanem több vidéki térségből érkező hajléktalan helyzetére is, amihez nincsen megfelelő anyagi kapacitás.

Budapest kerületei a saját hajléktalanjaikat képesek lennének elszállásolni és visszavezetni őket a társadalomba a perifériáról. De ugyanezek a kerületek képtelenek országos problémát megoldani, míg mások az utaztatással költséget csökkentenek. A főváros mostani döntése, ami 14 kerületben kizárja a közterületekről a hajléktalanokat, olyan ki nem mondott társadalmi érdekek alapján született meg, ami gátat szabhat a vidékről érkező hordáknak, ami tisztábbá és élhetőbbé teheti a fővárost az ottaniak számára, és ami egyértelműen szűkíti a hajléktalanok életterét, ezáltal visszalökdösve őket a társadalomba.

Mostanáig hajléktalannak lenni sokak számára a tökéletes szabadságot jelentette. Budapest pedig a tökéletes játszótér, ahol kedvükre élhettek nomád módon. Egy ilyen szabad rendszer nem védi meg sem a lakosokat sem azokat a hajléktalanokat, akik nem saját döntésük miatt kénytelenek így élni, akik hajlandóak lennének dolgozni és új életet kezdeni. Amint az élettér szűkítve van, biztosak lehetünk abban, hogy csökkenni fog a budapesti hajléktalanok száma az elkövetkező években. Ez a szám addig fog csökkenni, amíg a kerületek saját hatáskörben képesek lesznek ellátni bajba jutott társainkat (hajléktalanok), és sikeresebben tudják felvenni a harcot ezzel az életformával, sikeresebben tudják az embereket megsegíteni.

Minden vágyad, hogy kijavíthass? Eljött a te időd!

Amennyiben helyesírási hibát vagy elütést észlelsz, akkor kommentbe írd le a megoldást és bekerülsz a cikkbe! 

 

Például:

Cikkben: Amenyiben helyesírási...

KisPista komment: Nem amenyiben hanem amennyiben

Javítás: Amennyiben (j. KisPista) helyesírási...