A napokban már (!) kézhez is kapták az idén frissen és sikeresen érettségizők aka választásra immár hivatalosan is jogosult (18 évesek) kisfelnőttek Orbán Viktor „személyes” üdvözlőlevelét és egy-egy könyvet ajándékba, melyet önszántából egyikük sem vett volna meg, és a puszta birtoklása tényétől átszellemülten senki sem fog elolvasni! Akkor meg minek? Basszus, Viktor! Ha már mindenáron meg akarod ezeket a srácokat vásárolni, akkor a pénzt okosabban is elkölthetted volna! Mindenkinek küldesz egy spanglit, és kész. Annak lenne értelme, ennek nincs.
Györffy György történész István király és műve című munkáját küldte el valószínűleg minden magyar és az idén érettségizőnek a miniszterelnök úr, biztosan nem saját pénzből. Félreértés ne essék, én most nem a történész úr munkáját akarom bántani, hanem ismerve a mai fiatalság valós igényét és kultúrszomját, biztosan állítom, hogy a kutyát nem fogja érdekelni ez a könyv ebben a korosztályban. Mondhatjuk úgy is, hogy örülnek végre, ha megszabadulhatnak a történelemórák feszültségétől és a számukra semmitmondó történelmi fordulatoktól. Persze beleláthatunk azonnal egy kis politikát. Lehet, hogy O. V. szentül hisz abban, hogy mindenki elolvassa a könyvet, és egy csapásra elkezdi István királyként tisztelni őt magát? Ezzel legitimálná a legújabb potenciális szavazók körében az elmúlt évek munkáját?
Nem az én tisztem megállapítani a dolgokat. Álljunk csak meg! Ez egy megmondóblog, én pedig egy megmondóember vagyok! Hogy a fenébe nem az én tisztem lenne most jól megmondani?
Anyukám anno megtanított arra, hogyha nincsen valamire pénzem, akkor azt nem veszem meg. Ezek után milyen jogon von meg az emberektől az Orbán vezette Fidesz akár csak egyetlen forintot is megszorítás gazdasági átalakítás címszóval, milyen felhatalmazás birtokában meri azt mondani az összeomlott egészségügynek, hogy nincs pénz, amikor ilyen mérhetetlen faszságokra képes újfent 200 millió forint körüli összeget elkölteni? És most komolyan! Tényleg ez a legjobb módszere arra, hogy lekenyerezze a srácokat, és minimális szimpátiát csaljon ki belőlük? Szerinte ennyire hülyék a mai érettségizettek, hogy képtelenek pont magasról letojni ezt az egészet, egy jót mosolyogni meglepettségükben, a könyvet pedig a szekrény mélyére vágni?
2013 Magyarországa NEM 1989 Magyarországa, de még csak nem is 1956 Magyarországa! Hogy ezt miért mondom? A mai fiatalságot nem lehet egy könyvvel lekenyerezni több ok miatt sem, melynek a legfontosabbika az internet és ezzel párhuzamosan a fiatalok totális érdektelensége a könyvek iránt. Ráadásul manapság ezek a dolgok kimerítik a bagatell tételeket, és amíg 1989-ben nagy dolognak tűnhetett (ismerve az akkori viszonyokat) bármilyen könyvhöz ingyen hozzájutni, és pontosan emiatt jól is esett mindenkinek, addig a maiak magasról tesznek erre, hiszen a kereslet-kínálat törvénye kicsit átíródott mostanában 20 éve.
Most a legkomolyabban mondom, hogyha már mindenféleképpen figyelemfelkeltést akarunk, hírverést és még szimpátiát is, akkor jobb megoldás lett volna a könyvek árából mindenkinek egy-egy spanglit elküldeni. Annak legalább lenne értelme, azt legalább használnák az érettségizettek, az legalább nem fölösleges pénzkidobás. Ha meg pénzkidobás, akkor felmerül a kérdés, hogy valóban van e az államnak ennyi pénze fölöslegesen? Valóban ez a legjobb módja Orbán Viktor feltűnési mániájának újabb fejezetére? Valóban ez volt a legjobb ötletük a politikai szaktanácsadóknak? Manapság már politikailag értéktelen tett segíteni az éhező gyerekeken, haldokló gyerekeket megmenteni (akiknek a családja nem rendelkezik a szükséges pénzzel a megmentő műtétre). Abból a 200 millió forintból pontosan hány életet lehetett volna megmenteni, de legalább ideig-óráig jobbá tenni? A jobb alatt meg nem azt értem, amit lehet rajta érteni. Az éhező gyereknek a jobb annyit jelent, hogy pár napig normális és átlagos meleg ételt ehet, sőt még a végén egy szelet csokit is kap. Ez a „jobb” élet, amit a magyar állam képtelen megteremteni, és látszólag nem is akar. Látszólag fontosabb néhány önelégült, elkényeztetett – és ennek végtelen számú multiplikációja – kisfelnőttnek adni valamit, ami semmire nem jó, amitől nem lesz jobb semmi, ami nem viszi előre a dolgokat, amin egy jót röhögnek, de semmi több. Értékelem persze a miniszterelnök törekvését, hogy mosolyt szeretne látni a gyerekeken. De nem mindegy, hogy a mosoly azért van, mert nem értik a könyvet, és kiröhögik, vagy azért van, mert végre valaki ad enni, végre valaki gondoskodik róluk, és mert ideig óráig biztonságban érezhetik magukat.
Azoknak a fizetett trolloknak és politikustársaiknak, akik a kommentbe egyből beírnák, hogy a „200 millió forint ezen a szinten nem pénz”, üzenem:
Évek óta ez a duma megy, hogy mi nem pénz. Csak ez a sok nem pénz 200 millió forint egyszer milliárddá válik, és mostanában lassan 1000 milliárddá. Másfelől pedig 200 millióból inkább mentsenek meg 100 (!) gyereket, pláne ha az én pénzem is benne van, semmint egy önelégült politikus megalomán akcióját kelljen belőle finanszíroznom, aminek semmi értelme, és amit senki nem fog semmire sem használni.
Ha meg ilyen akciókat akar, akkor fizesse zsebből azokat!