"Furcsa paradoxont követnek: arról döntenek, hogy nem döntenek, a megoldásuk az,hogy nincs megoldás, hajthatatlanul sodródnak, szilárdan cseppfolyósak és a hatalom teljes birtokában tehetetlenek – mondta Winston Churchill a Chamberlain-kormányról 1930-ban. – A halogatás kora hamarosan véget ér. Helyébe a következmények kora lép” – szögezte le Churchill.

A történelemben az a jó, hogy ismétli önmagát. Újat nem lehet kitalálni, és ami változik, az csak a külcsín, életünk mézesmázos színezője, mint a technológia, a sport stb. Maga az ember képtelen arra, hogy ilyen rövid idő alatt (röpke 100 év) evolúciós mértékű változáson essen át alapvető ösztöneiben, döntéshozatalaiban. Igaz, hogy a felgyorsult világban az értékek folyamatosan változnak – azonban ha sokkal mélyebbre ásunk, egészen az ember döntéshozatalainak a miértjéig –, a válasz, amelyre lelünk mindig ugyanaz marad: a személyi érdekek kivétel nélkül felülírják a csoport érdekeit. Túlélési ösztönünk mondja ki a végső szót. Ez az ösztön felelős azokért a döntésekért, amelyeket az őseink hoztak, amikor életveszélybe kerültek, de ez az ösztön felelős azért is, amikor egyetlen döntéssel emberek tízezreinek árt valaki cserébe a személyes„túlélésért”. A 20–21. század ragadozója, amely veszélyt jelent ránk, a pénzben manifesztálódott. Ha nincs pénzed, meghalsz. Viszont ha uralod a pénzed, akkor jóllaksz. Tisztára, mint az őseink.

Számos, az üzleti életben sikeres üzletember, mint például Mark Zuckerberg (Facebook) hangoztatja véleményét, miszerint az üzlet korántsem kiszámítható mechanizmus, hanem szorosan összefügg a művészettel (az üzlet művészete) és az emberi személyiséggel. Döntéseink meghozatalában képtelenek vagyunk objektívek maradni. Ezt az objektivitást egy emberitudat-mentes környezetben, a gépek világában találhatjuk csak meg, ahol szigorúan statisztikai alapon objektivizálódnak a dolgok. Igazságtalan vagy igazságos ez a világ?

Churchill fentebb idézett mondatai azt sugallják, mintha ez az úriember az elmúlt 80 évben a világ minden tárgyalásán jelen lett volna. Számtalan tanácskozásra – főleg ahol emberek millióinak életéről döntenek – jellemző mindaz, amit a fenti mondatával közölni akar.

Senki nem szeret felelősséget vállalni a tetteiért, a következményeket pedig elintézi egy „á, ez csak szükséges rossz” legyintéssel.  Olyan világgá fejlődtünk, ahol társadalmi érdem következmények nélkül élni, ahol a társadalmi és gazdasági vezetők túlélésük és hatalmuk átörökítését (saját magukba a különböző rendszereken keresztül) abban látják, hogy beszélnek is meg nem is, döntenek is meg nem is, van felelősségük, de még sincs, és a legvégén az egészet egy bocsánattal el lehet intézni.

Azonban a társadalom sosem működött ennyire beletörődően, és az üzleti világban, a szolgáltatási szektorban eljutunk addig a pontig (már nagyon közel van), amikor az emberek túlnyomó többsége elkezdi magát többre értékelni, és igényt tartanak a minőségre. A minőség pedig olyan téma, melyben minden szektorban kiélezett verseny folyik. De akkor mivel nyerhet egy vállalat a konkurenseivel szemben?

Richard Branson, a Virgin márkanév és cégbirodalom alapítója már régen rátalált az igazi üzletre: megtalálta az üzletemberséget, melynek révén olyan szimpatikus kisugárzást adott a minőségében rendkívül jó Virgin cégeinek, hogy azok a saját piacaikon is képesek nyerni.

Példának okáért nézzünk egy megtörtént eseményt: RB Virgin Rail vonattársaságának egyik vonata 2007-ben súlyos balesetet szenvedett, melynek következtében kisodródott. RB rendelkezik üzletemberséggel, és hamar rájött, hogy a sikerekből vissza kell adni a társadalomnak. Számtalan jótékonysági kezdeményezésen felül elhatározta, hogy a Föld bioszféráját megmenti, és a környezeti terhelést csökkenti. Ez viccesen hathat annak a szájából, akinek több repülőtársasága és vonattársasága van.  De! Történetünkben nagyon lényegi elem, hogy RB a vonatait úgy terveztette meg, hogy azok a világ legbiztonságosabb vonatai legyenek: törhetetlenek, és baleset esetén legyen esély a túlélésre. Megtörtént tehát egy olyan baleset Angliában, amelyikben általában több tucat ember veszti életét. RB állhatatosságának köszönhetően azonban a több mint 100 utasból csak 25 került kórházba, és közülük is csak 11 embert tartottak bent. A szerelvények nem törtek össze, a sérülések a zuhanás következtében elkerülhetetlen fizikai erőkből eredtek.

A balesetet követően RB üzleti emberségéről tett tanúbizonyságot, amikor a helyszínre sietett, őszintén elnézést kért mindenkitől, és cége nevében vállalta a teljes felelősséget. Nem bújt ki a következmények alól.

Ez az üzleti szemlélet fog a jövőben egyre inkább felértékelődni, hiszen a verseny nagy, és a következmények felvállalása nélkül lehetetlen lesz léteznie egy vállalatnak, de egy kormánynak is. Ha pedig létezik, az biztosan társadalmi katasztrófához vezet.

Egyszer egy indiai hercegnő az édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe egy olyan bölcsességet, amelyik a szomorú napokat vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldogság időszakában pedig óvatosságra inti.

A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt. Egyetlen szót vésett bele: elmúlik.