Egy nagyon komoly témát szeretnék érinteni, amely a mindennapjainkban rejlik, és sokkal komolyabb annál, hogy politikai szakzsargonként funkcionáljon, és összevissza dobálózzunk vele. A rasszizmusról lesz most szó, és már az szomorú, hogy a téma 2013 modern világában is aktuális. Többek között gazdasági vonzata is rendkívül jelentős, hiszen attól az országtól, vállalkozástól, vezetőtől, amelyiket/akit rasszizmussal vádolnak, elállnak az üzleti partnerek, ezáltal elesik az üzletektől, és erkölcsileg olyan mély gödörbe kerül, ahonnan elképesztően nehéz kilábalnia. Ez akkor is megtörténik, amikor mondvacsinált okokkal keveredik valaki a rasszizmus olvasztótégelyébe.
Marketingesként számomra az egyik legcsodálatraméltóbb brandet és reklámokat – éveket és korszakokat
átívelve – a United Colours of Benetton szolgáltatja, mely már a nevében is a rasszizmus elleni felfogást hordozza. Plakátjain pedig folyamatosan, évről évre fellelhetők azok a motívumok, amelyek még a legelfogultabb embereknek is egyértelműen megvilágítják, hogy bőrünk színétől, származásunktól és bármi mástól függetlenül ugyanolyan szív dobog bennünk, emberek vagyunk. Imádom ezt a márkát pontosan az üzenete miatt, amelyet, remélem, sikerül minél több emberhez eljuttatnom.
A téma napjaink Magyarországán is aktuális: a gyűlöletkeltő és a különbözőségeket a végletekig kiélező, a külsőségekben és a származásban hibát kereső és találó momentumok sokasága, mellyel a társadalom egyre erőteljesebben teszi rükvercbe saját magát. A rasszizmus miatt évszázadokon át szenvedtek a különböző etnikumok. Mára azonban divattá vált a rasszistázás, politikai geggé, mellyel híveket lehet toborozni. Ezen a ponton mindenki úgy dobálózik a rasszizmussal, mint kislány a játszótéren a piros labdával. Ha valaki felemeli a hangját a másik ellen, és az a másik éppenséggel nem ugyanolyan bőrszínű, ugyanolyan vallású, akkor máris rasszizmussal vádolják.
Amikor egy férfi az utcán meg akar téged lopni, akkor az első fontos teendőd nem az, hogy megvédd magad, hanem hogy figyeld meg a kinézetét, majd mérlegelj. Ha roma (cigány – mely mára tiltott szó lett), zsidó, fekete, ázsiai, akkor nem szabad védekezned, mert biztosra veheted, hogy a híradóban benne leszel mint rasszista, aki fehér létére egy másik etnikumra támadt. Ha fehér az illető, akkor nyugodtan védheted magad, hiszen meg akart lopni.
A nagy egyenlőség leple alatt az iskolában a tanár nem bánhat egyenlően a gyerekekkel, hiszen ha másmilyen etnikumúra rivall rá, hogy tanuljon, akkor már rasszista. Ebben az országban lassan mindenki rasszista ilyen alapon. Sajnos ez a szó már-már súlytalanná válik, miközben sokkal mélyebb történelmi tartalommal bír, ennek pedig emlékeztetnie kéne mindannyiunkat arra a sok szenvedésre, melyet ez a buta és korlátolt nézet okozott.
Ideje lenne a társadalom minden egyes tagjának odáig eljutnia, hogy mi, emberek mindannyian ugyanolyanok vagyunk. Ugyanolyan szív dobog bennünk, ugyanaz a vér éltet minket, és ugyanúgy nevetünk egy vicces dolgon. Ideje lenne kiszabadítani saját magunkat a rasszizmus rabláncából, és valóban mindenkit egyenlően kezelni mérlegelés nélkül. Az igazi rasszizmus az, amikor nem mersz valakit számon kérni a bőrszíne miatt, hiszen ezzel diszkriminálod a másikat, bántod a többieket, és pontosan az ellen cselekszel, amiért annyi ember adta életét.
Politikailag divatos a cigánybűnözéssel dobálózni! Én azt gondolom, hogy bűnözés van, nem pedig cigánybűnözés. Magyar állampolgárok követnek el bűncselekményeket, melyekért a büntetést – származásuktól és bőrszínüktől függetlenül – kellene megkapniuk.
A politikai elit minden egyes tagjának mélyen magába kell néznie és abba kell hagynia a rasszizmussal való féktelen dobálózást, hiszen amit ők csinálnak, azt veszi át a társadalom többi tagja.
Engedjétek meg, hogy saját élményemmel járuljak hozzá az egyenlőséghez! A folyamatos uszítások és a rossz tapasztalatok miatt egyre többen táplálnak negatív érzelmeket a cigányokkal szemben.
Emlékszem, 15 éves voltam, és segítettem édesapámnak egy 3 méteres gödörben a szakadó eső ellenére közüzemi lyukat fúrni egy 200 kilós „rakétával”. Ketten aligha bírtuk volna a csúszós, sáros gödörből kiemelni a rakétát. Ott nézte 10 munkás, hogy mit csinálunk. Mindegyik igazi „díszmagyar” volt (fehér bőrű), és egy cigány srác volt közöttük. Ő volt az egyetlen, aki odarohant hozzánk, és kérés nélkül segített, pedig nem lett volna feladata, semmi köze nem volt hozzánk, nem is ismert minket. A többiek jót röhögtek a szenvedésünkön és a bénázásunkon.
Ott és akkor végérvényesen megtanultam, amit az iskolában nem tanítottak meg nekem: nem a bőrszín vagy a származás határozza meg az ember jellemét. Nem szabad hagyni, hogy bárki megkérdőjelezze ezt.
Bob Marley hitte, hogy a gyűlölet és a rasszizmus gyógyítható. Szó szerint be kell oltani az embereket zenével és szeretettel. Egyszer egy béketüntetésen volt fellépése. Egy fegyveres csoport a saját házában támadt rá. Két nap múlva kiállt a színpadra, és énekelt. Valaki megkérdezte, miért. Ő ezt felelte: „Azok, akik rosszat tesznek a világban, nem vesznek ki szabadnapot. Akkor én hogy tehetném? Gyújts fényt a sötétben!”
Say no to Racism:
