Van egy ország Európában, ahol  az élet nem olyan, amilyennek látszik, ahol mindenki mást mond, mint amit gondol, mást csinál, mint amit mond, és mást szeretne, mint amit csinál. A színészek országa ez. Vannak itt politikai színészek, társadalmi színészek, banki színészek, drámaiak és erőszakosak. De talán a legnagyobb színészek ezek közül is azok, akik....  „Hatalmat adok a kezedbe, és megmondom ki vagy” (Importközmondás Kínából)

Ez az ország legfőképpen önmagával határos, minden más ország pedig hálát adhat a sorsnak, ha megszólíthatja. Az országnak ugyan van egy társadalmi szerződése egy nagyobb országcsoportosulásban, de ez pont annyit ér, mint az adott szava. Az ország vezetőinek kedvenc sportja a napraforgósdi, hiszen ezek az urak mindig a felkelő nap országaira irányítják figyelmüket, miközben kötelezettségeik az ellenkező irányba mutatnak. 

Van egy ország, ahol a jelen értéktelennek tartott fiataljainak jövőjéről döntenek a jövővel egyáltalán nem foglalkozó, a jelent nyomatékosító öregek. Ahol az kerül hatalomra, aki az öregeknek kedvez, és emiatt feláldozza a jövőt. A jövőt, ami legalább annyira fontos mint a jelen, hiszen a jövőben nem az ellenségek élnek majd, hanem a gyerekeik, az unokáik és az ükunokáik. Ahol a hatalom elárverezi az értékeket, hogy megfeleljen a többségben lévőknek. Ez a színészek országa, ahol mindenki a jövőről beszél, ahol a politikus legfontosabb célja a gazdag jövő, ahol a nyugdíjas legfőbb célja az unokái élete, ahol minden mondat a jövőbe mutat, és ahol mindent tett vasmacskaként rögzíti a jelent 10–20–50–100 évre önmagához.

Ez az ország a színészek országa, hiszen ha megnézem a fiatalokat, akkor még nagyobb színészek vannak köztük, mint az időseknél. Ez az az ország, ahol a fiatalok a jövő céljaiért küzdenek, mindenki hazát és otthont épít a szavaival, az adófizetők száma mégis drasztikusan zuhan, miközben a feketegazdaság szereplői aranykorukat élik. Ahol a jövő valójában már nem akar a jövőről gondoskodni, ahol nem érdekli a kutyát sem a nyugdíj, ahol mindenki vagy ma gazdagszik meg vagy soha, ahol senki sem akar dolgozni, de ahol mindenki pénzt akar keresni, ahol nem akar a kutya sem fejlődni, ahol a kutya a legokosabb. Itt találhatók a legnagyobb színészek, akiknek a jövő pontosan annyit ér, mint a jelen, akik a jövő tévképzeteibe menekülnek, és a jelennel csak a háborúskodás szintjén foglalkoznak. Az ország, ahol mindenki mindent ingyen akar, ahol cserébe semmit nem adnának, ahol divat hidakat lezárni, tüntetni, dúlni-fúlni, ahol nem divat teljesíteni, gondolkodni és cselekedni.

Ez az ország a színészek országa, a manipulátorok hazája, ahol nem azok küzdenek egymással, akiknek kéne. Ahol testvér a testvérrel, a barát a baráttal csap össze a végsőkig. Ahol az érdekek nem léteznek tovább, hiszen senki nem képes meglátni a valós érdekeket, ahol a munkáltatók és a munkavállalók vérre menő csatát vívnak, ahol mindenki jól képzett drámai statiszta, ahol a nézőközönségben ülnek azok, akik a felelősek, ahol a „kenyeret és cirkuszt a népnek” elv működik, ahol mindig ki kell valaki, aki éppen a közutálat tárgya, ahol senki sem azt mondja, amit gondol, ahol a munkavállaló a munkáltatót okolja a pénztelenségéért, ahol a munkáltató a munkavállalót okolja a pénztelenségéért. Ez az ország pontosan a színészek országa, ahol semmi sem az, aminek látszik, és ahol semmi sem lesz az, aminek valaha látszódnia kellene.

Ez az ország a színészek országa, ahol mindenki csak úgy tesz, mintha tudná, mintha érdekelné. Ahol a nagy egyenlőség leple alatt a legnagyobb egyenlőtlenségek tobzódnak, ahol az elvárás igazságosan mindenki számára ugyanaz, ahol mindenki a természetet okolja a személyiségéből, a képességeiből fakadó igazságtalanságokért, ahol a konfekció az úr, ahol kinézik az egyedit, ahol a képzés megöli a kreativitást, ahol az emberek utálják a kreatívokat, az egyedieket, miközben azt mondják, hogy szeretik őket. Ahol mindenki pontosan addig akarja a másik sikerét, ameddig az nem homályosítja el a saját érdemeit, ahol mindenki divatos akar lenni és divatos szakmában dolgozni, ahol a lovászfiú, a kézműves, a művész, a zeneszerző és a focista is bankár lesz, ahol nem lehet megélni abból, amit valóban szeretnénk csinálni. Ez az ország az álszentek országa, ahol kinézik a kétkezi munkásembert, ahol rablónak tartják az öltönyöst, ahol öngyilkosság becsületesnek lenni, ahol képtelenség könyöklés nélkül haladni előre. Ez az az ország, ahol a színházat maguknak építették az emberek, a saját műsorukat vitték színpadra, és ahol hiába unja már mindenki az előadást, mégsem hajlandó senki új történet után nézni, hiszen akkor már egyedi lenne, kreatív, és azt a többiek nem néznék jó szemmel.

Ez az ország a színészek országa, ahol a szólásszabadság köpenyét felvéve lehet szabadon szólni, de csak addig, amíg az nem sérti a hatalmat. Ahol annak van igaza, akinek jobbak a haverjai, akinek több a pénze, aki magasabb széken ül. Ahol már nem lehet szabadon kritizálni, hiszen egyből beperlik az embert, ahol mindenki ellenőriz mindenkit, ahol a kritikát képtelenek elfogadni, megszívlelni, ahol senki sem áll ki a másikért, ahol mindenki felháborodik a szólásszabadság elleni lépéseken, mégsem tesz ellen semmit. Ez a színészek országa, ahol jogodban áll szabadon nyalni a másik fenekét.

Ez az ország az ellentétek országa, ahol mindenki imádja a focit, ahol nem tudunk focizni, ahol fizetik az egészségügyet, ahol nincsen egészségügy, ahol dolgoznak az emberek, ahol napról napra élnek az emberek, ahol mindenki siet, ahol mindenki mindig ráér, ahol vannak újságírók, ahol nincsenek szabad gondolatok, ahol vannak politikai pártok, ahol nincs meg a politikai választás lehetősége, ahol nincs pénzügyi kultúra, ahol mindenkinek van hitele, ahol mindenki panaszkodik, ahol mindenkinek több van, mint amennyit megkeresett, ahol az emberek többsége eladósodott, ahol 100 cm-es LED tévé lóg a falakon, ahol a történelmet 2x4 évben tanítják, ahol a történelem mindennap ismétli önmagát, ahol az emberek állandóan ünnepelnek valamit, ahol semmi ok sincs az ünneplésre, ahol az emberek panaszkodnak a fizetésük miatt, ahol senki nem hajlandó dolgozni péntek délután kettőtől hétfő délelőtt tízig, ahol az okost bolondnak, a bolondot okosnak tartják, ahol annak van igaza, akinek nincs igaza, ahol ha a külföld nem azt mondja, amit hallani akarnak, akkor hazudik, ahol ha a külföld azt mondja, amit akarnak, akkor igaza van, ahol mindenki mindenkivel kedves, de senki nem segít a másiknak, ahol az aktuális hatalom rombolta le a diktatúra falait, ahol a hatalommal szemben álló fiatalok szóról szóra azt mondják és akarják, mint amit a hatalom tagjai 25 évvel ezelőtt, ahol a bírósági eljárások és a jog a hazugoknak, a tolvajoknak kedvez, ahol nem éri meg rendőrségre menni, mert az jár pórul, aki becsületes, ahol úgy tartják: gazdasági csoda van alakulóban, ahol a külföld szerint összeomlik az ország, ahol csak azért élsz, hogy meghalj, ahol az idő végtelen, a hatalom pedig halhatatlan.

Ez egy olyan ország, ahol nincsen pénze az államnak iskolákra, fűtésre, ahol már a gyerekek is éheznek, ahol van több tízmilliárd forint focistadionokra, ahol tíz centi hó esetén összeomlik a katasztrófaelhárítás, ahol az emberek életéről nem szakemberek döntenek, hanem hozzá nem értő haverok, ahol mindenki okosabb a másiknál, ahol mindenki jobb színész a másiknál, ahol mindenki szegényebb a másiknál, ahol mindenki jobban tudja a másiknál, ahol mindenki a másikban találja meg a hibát, ahol mindenki reménykedik a fényes jövőben, ahol mindenki elutasítja a jelent, ahol mindenki elutasította a jelent 20 évvel ezelőtt, és ahol mindenki reménykedett a fényes jövőben 20 évvel ezelőtt!

  ►►►►

Gyerekmegtakarításról szeretnél többet megtudni? Klikk

✰ ingyenesen letölthetsz egy hasznos pénzügyi eszközt:  Klikk

Segítsek neked vagy kérdésed van pénzügyekben? Akkor írj:

✰✰ szarvas.norbert@iflgroup.hu vagy

✰✰ www.iflgroup.hu 

Itt találsz meg minket, ahol további "csak itt megjelenő" egyedi tartalmakat is olvashatsz