Naponta frissülő tartalommal, ami gondolkodásra késztet

IFL Gazdaság

A munkáltató miért teszi ezt az álláskeresőkkel?

2013. március 09. - Szarvas Norbert

HR-Strategy.gif

Elkészült a cikksorozat második része, melyben folytatjuk a tényfeltárást arról, hogy az álláskeresők mivel szembesülnek, mit gondolnak, és a HR-eseknek mire kellene odafigyelniük.

Az első részt ott hagytuk abba, hogy előfordulhat néhány kivételes eset, amikor a munkáltató képviselője olyannyira felkelti az érdeklődésünket a munka iránt, hogy időpontot adunk a felvételi beszélgetéshez, és elmegyünk. Legalábbis ezt gondoljuk abban a percben, amikor letettük a telefont.

 

Az interjú előkészületei


Nagyon fontos a munkakeresői lét lélektanát megismernünk. Alapból onnan indulunk, hogy lehetetlen munkát találni, és mindenhol át akarnak verni, ingyen dolgoztatni. Ezt érezzük, hiszen ezt sulykolja belénk a média, az internet és a haverok. Bár hozzáteszem: ennek oka egyszerű, hiszen „a jó hír nem hír, rossz hírrel lehet eladnunk magunkat”. Gondolj saját életedre! A haverokkal folytatott beszélgetéseknek hány százalékában esik szó IGAZÁN jó dolgokról, és milyen arányban a panaszkodás? A tudatalattid az évek folyamán akaratlanul is felvette ezt az attitűdöt, és szinte belső kényszerként állítja hozzáállásod a negatív irányba.

Az a baj (nincs baj, csak megoldandó feladat!), hogy alig akad munkalehetőség, és oda is biztosan a „csókosokat” veszik fel. A másik nagy probléma az előző részben említett MLM-cégek, ahol ugyebár nem akarunk dolgozni, mert az nem fix, viszont a csapból is ők folynak. Már félve megyünk el egy interjúra, hiszen 10-ből 9-nél beléjük botlunk. Ezért is kongatja meg tudatalattink a vészharangot, miután eltelt 5 mámoros perc a telefonbeszélgetés óta. Ennyi idő kell ugyanis az agyunknak ahhoz, hogy az információkat feldolgozva  a kellő mennyiségű kételkedő receptort beindítsa szervezetünkben. El is kezdenek ömleni a kérdések.

– Miről is beszéltünk? Milyen munka ez? Hova kell mennem? Komoly cég vagy kamu az egész? Mennyi a fizetés? Vajon korrektek? Mit  kell majd csinálnom?

A leglogikusabb lépés: ha a telefonból megtudtuk a cég nevét vagy a címet, ahova mennünk kell, „megguglizzuk”, és szerencsés esetben kidobja a céget, innentől – a szabad információáramlásnak hála – mindent megtudhatunk. Ez az a pont, ahol igazából eldől, hogy megjelenünk-e az interjún.

Tegyük fel, hogy nem szimpatikus a cég, ezért inkább nem mennénk el. Tapasztalataim szerint ebben az esetben 10-ből 7 ember nem hívja fel a céget, és SMS-t/e-mailt sem küld, hogy lemondja a találkozót. Emiatt a HR-es, aki időt szakított ránk, csak az adott időpontban szembesül visszautasításunkkal. Ez így rendben van, hiszen soha többet nem érintkezünk ezzel a céggel, tehát semmi következménye nincs az ilyen udvariatlan viselkedésnek...

...gondolhatod most te is. Én azonban leírok neked egy megfigyelést.

Szinte minden álláskereső panaszkodik a munkáltatók udvariatlanságára, hogy nem jeleznek vissza, vagy bizonyos pontokban nem olyanok, mint azt elvárnád. Azt gondolom, hogy ez egy adok-kapok játék, és bizony ahogy az előbb te is megtetted, hogy nem szóltál, úgy még sok tíz- és százezer ember sem teszi. Emiatt pedig a munkáltatónak is elmehet a kedve sok dologtól, és válhat negatívvá, szkeptikussá, mint ahogy történt veled is. Gondolj bele: ha mindenki korrektül jelezne a munkáltatónak, akkor a munkáltató is nyitottabb lenne a visszajelzések küldésére. „Mi ástuk magunknak, csakis mi temethetjük be a gödröt.”

Az út, megérkezik, benyomás


Elérkezett a várva várt reményteli pillanat, amikor sorsunk a legjobbra fordulhat, és végre újból adófizető tagjai lehetünk a társadalomnak. Mivel csalódottságunk okán már alapvetően nem várunk sokat, csak munkát akarunk, ezért egy minimális fogadtatással is megelégszünk.

Fontos szempont a helyszín, ahol majd dolgoznunk kell. Nekünk, munkanélkülieknek nagyon meg kell fognunk minden pénzt, és bizony egy messze lévő munkahely = sok utazási költség (kivéve ha a munkáltató nem kompenzál). Ráadásul rengeteg idő, amit nem szeretnénk erre használni. Mi 8 órát akarunk dolgozni, és nem 8 (+ 3 utazásra) órát, amit senki nem fizet meg. Szerencsénkre a munkahely félórás utazással kényelmesen elérhető, ezért kezdő lelkesedéssel érünk az épület elé.

Nagyon lényeges a munkakörnyezet, hiszen már mindenki tudja, hogy jól kell érezni magad ott, ahol dolgozol. Első pofonként érhet  egy romos irodaház. De sebaj, hiszen belül biztosan jobb/szebb lesz. Hangulatunk most kicsit esik, lelkesedésünk megcsappan. Megérkezünk az irodába, ahová behívtak. Mi úgy működünk, hogy nagyon fontos az első benyomás. Van bizonyos elvárásunk az irodai környezetben dolgozókkal szemben. Ha például lezser ruhában jön köszönteni a hölgy/úr, az eléggé kiábrándító, hiszen nem így kellene kinéznie. (Csak zárójelben teszem hozzá, hogy ugyanezt gondolják rólad is, tehát figyelj oda a megjelenésedre!)

Miközben utazunk a tömegközlekedéssel, arcon vág a magyar rögvaló: egy árva mosolyt nem láttunk az egész úton. Ezzel szemben főleg életunt, öngyilkossági szándékuk utolsó fázisába lépett emberekkel találkoztunk abban a fél órában. Tudat alatt a legfontosabb szempont a munkahelyválasztásnál az alapfeltételeken kívül, hogy pozitív környezetbe érkezzünk, amely lehetőség szerint kizökkent a mindennapi rutinból. Ha „faarccal” fogadnak, kedvesség és mosoly nélkül, az elbizonytalanít, ami miatt nem tudjuk megmutatni valós tudásunkat. De legyünk őszinték! Ilyen környezetben akarjuk egyáltalán?

Mivel biztosan megvárakoztatnak, ez idő alatt alaposan szemügyre vesszük a helyiséget. Szerintem sok cég hajlamos elfelejteni ennek  fontosságát. Nem gondolnak bele, hogy az a szoba, ahová az ügyfeleket, a felvételiseket ültetik, indirekt módon magát a vállalatot és annak gondolkodását, stílusát mutatja be. Igazából mi, felvételizők a luxust keressük. Megtanultuk szüleinktől, hogy a vállalatok hatalmasak az emberekhez képest, és olyan eszközökkel rendelkeznek, amilyenekkel egy átlagember szinte soha. Minket egy LED tévé is ámulatba ejthet, hiszen ha egy cégnek futja erre, akkor ott biztosan jól megy a szekér. Mi pedig sikeres céghez akarunk csatlakozni. Ha jól érezzük magunkat várakozás közben, ráadásul a cég gazdagságát mutató eszközökkel vagyunk körülvéve, minket is elkap az az érzés, hogy ide akarunk tartozni. Amennyiben ennek ellentéte fogad, akkor a felvételi beszélgetés (ha egyáltalán megvárjuk) már csak formalitás, és inkább szól a kíváncsiságunknak/félelemünknek, semmint annak a meggyőződésnek, hogy itt akarunk dolgozni. Meghallgatjuk ugyan, de magunkban már eldöntöttük: ha nem muszáj, akkor felejtős ez a lehetőség. 

Mi, munkakeresők válogatunk. Nagyon komoly válogatási elveink vannak, talán komolyabbak is, mint egy HR-esnek. (Annak ellenére, hogy úton-útfélen hangoztatjuk: bármit elvállalunk, csak legyen megfizetve. Ezt azért tesszük, mert társadalmi elvárás. Megköveznének, ha nyíltan felvállalnánk igényeinket és véleményünket, miszerint bárhol nem akarunk dolgozni, és konkrétabb elképzeléseink vannak. Félünk (és szerintem jogosan), hiszen az emberek többsége elítélne, hogy persze itt sír a pénz miatt, kölcsönökből él, de büdös neki a munka. Tudod, mi a vicc az egészben? Amikor volt állásod (vagy amikor már lesz), akkor te is így fogsz a másikról vélekedni. Hajlamosak vagyunk elfelejteni azt a népi bölcsességet, miszerint egyszer fenn, másszor lenn.

És egyszer csak a várakozást megtöri a hölgy, aki szólít. Érezzük, hogy most fel kell állni és menni kell. Ha menni kell, akkor menni kell...

                                                              (Folytatása következik)

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Első rész:      

Mit várunk a munkáltatótól, amikor állásinterjúra megyünk?

 

  ►►►►

Gyerekmegtakarításról szeretnél többet megtudni? Klikk

✰ ingyenesen letölthetsz egy hasznos pénzügyi eszközt:  Klikk

Segítsek neked vagy kérdésed van pénzügyekben? Akkor írj:

✰✰ szarvas.norbert@iflgroup.hu vagy

✰✰ www.iflgroup.hu 

Itt találsz meg minket, ahol további "csak itt megjelenő" egyedi tartalmakat is olvashatsz

 

Jelen weboldal teljes tartalma és az innen elérhető valamennyi dokumentum tájékoztató jellegű és nem teljeskörű, szövege a közzététel napján hatályos jogszabályokon és egyéb tájékoztatásokon alapul, nem minősül biztosítási termék vagy pénzügyi szolgáltatás kiválasztására irányuló, illetve jogi- vagy adótanácsadásnak, sem egyoldalú kötelezettségvállalásnak (ajánlattételnek). Kérjük, hogy a termékek vagy szolgáltatások összehasonlítása és kiválasztása során, továbbá a szerződéskötésre irányuló dokumentumok aláírását megelőzően körültekintően tájékozódjon a választott termék vagy szolgáltatás aktuális, részletes feltételeit illetően. A fentiek figyelmen kívül hagyásából eredő, illetve az esetleges jövőbeli jogszabályi- illetve üzleti környezetben bekövetkező változásokért való felelősséget a jogszabályok által lehetővé tett legteljesebb mértékben kizárjuk.  

 

Ez a cikk 2013. március 10. napján frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://iflgazdasag.blog.hu/api/trackback/id/tr495123950

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

_Epikurosz_ 2013.04.12. 11:54:06

Az tudod úgy kezdődik, hogy az ember elmegy élete első interjújára. Ahol valahogy bánnak vele, amiből talán a felét érti, hogy miért. Aztán utánanéz. Aztán felismeri a különböző trükköket. És a következő alkalmakkor már felkészülve, stratégiával megy oda. Aztán a HR-esek nyavalyognak, hogy nekik céltudatos, önmagukat ismerő emberek kellenek. Csakhogy ezek az emberek mér a HR-eseket is ismerik. Megnézik, mik az interjúztatási trendek, milyen hülyeségek vannak épp most. Megnézik, milyen a piac, és felmérik a HR-es cég stratégiáját kb. az első öt percben, de persze még utána is elemeznek és értékelik a benyomásaikat, ellenőrzik, vajon igazuk volt-e. Megtanulnak színészkedni, és közben eldöntik, hogy az állás az információk alapján kellhet-e, beleértve a HR-es által sugárzott vállalati kultúrát is. Te meg naiv vagy.
süti beállítások módosítása