Nyelvtannácik gyülekezzetek! Ha az index szerkesztősége kimerte változatlan címmel tenni a bejegyzést az oldalukra, akkor néhány önjelölt a magyar tradícionális helyesírásőrzök kerekasztalától szerintem most kapott agyzsibbadást. Már látom, ahogyan habzó szájjal gépelik a mindenféle cukiságot, ami személyemet és magyartalanságomat illeti. A kedvencem, amikor a nyelvtannáci annyira megsértődik, hogy egy nyelvtanilag "hejtelen" cím olvasása után nem hajlandó végigmenni a cikken, hanem egyből a kommentablak kezd el írogatni, miközben fingja nincsen, hogy miről van szó. Én meg baromira élvezem. Élvezem, hiszen annyira aranyos, ahogyan néhányan úgy érzik, hogy ha nem olvassák végig a cikket, és ezt még a képembe is vágják, akkor majd eret fogok vágni és beiratkozok általános iskolába. A legjobb az egészben, hogy a bloggal kapcsolatos visszajelzések között az egyik leggyakoribb, hogy mennyi önjelölt barom mászkál a neten, akinek a "hejtelenül" a legfontosabb, és akivel nem lehetne közölni, hogy itt a világvége, ha azt nem nyelvtanilag korrekt módon tennénk.
Azért vannak szerintem sokkal fontosabb dolgok az életben, minthogy bárki elüt egy cikkben néhány karaktert, vagy ne adj isten ly helyett j-t ír. Szerintem olvasni és informálódni a modern társadalmi berendezkedésünk alapja. Hihetetlen információs igényünk van. Érdeklődünk a világ iránt. Olvasni jó dolog. Remélem senki nem azért kezd el egy blogot, origot, könyvet vagy szórólapot elolvasni, hogy saját egóját hegyezve megnézze a helyesírási hibák számát. Remélem, de tudom: naív vagyok.
A legtöbb nyelvtannáci szerintem végtelenül elkeseredett és reménytelen életet él. Valószínűleg az élete nem minden területén képes teljesíteni, talán még gyakorta meg is alázzák vagy egyszerűen nem a legjobb az adott dologban. Ezt a fajta frusztráltságot pontosan a nyelvtannácizmussal próbálják egyesek kompenzálni (mások meg más dolgokkal). Ez az a terület, ahol mentális és lelki kielégülésként éri az amúgy frusztrált és elnyomott egyént, hogy na végre valami, amiben ő kerekedik felül, amit ő tud jobban és amiben valakit végre le tud alázni. Ezeknek az embereknek teljesen mindegy a cikk mondanivalója vagy tartalma. Az egész játék középpontjában a kötözködés és a hibák megtalálása áll. Ha megvan a hiba, akkor jól önigazolják magukat: "Azért nem olvasom tovább, mert bántja a szemem a sok hiba". A valóság viszont sokkal drámaibb: vagy teljesen érdektelen számára a cikk (nem érdeklődési kör) vagy agyilag képtelen felfogni a leírtakat, így azokhoz érdemben nem tudna hozzá szólni.
Én tudok önkritikát gyakorolni (ami tapasztalataim szerint nem a nyelvtannácik személyiségjegye) és bevallom, hogy se időm, se lehetőségem, se tudásom a hagyományos magyar nyelvnek megfelelni. Valójában nem is törekszem rá. Ennek oka, hogy a blogot leginkább "szóbel közlésnek írásbeli csatornákon"-nak szánom. Vagyis, amit gondolok, azt írom le azonnal. Mintha beszélgetnék veletek. Elkap az ihlett (illetve a szükséges információkat is megszereztem) és írom. Nem akarok irodalmi magasságokba érni. Ráadásul hiszek abban, hogy az ellenőrizetlen internet és a felgyorsult világ hozománya a hagyományos értelemben vett nyelvtani szabályzat teljes átalakulása.
Hadd mutassam be, mire gondolok:
A szavak összemosódnak és leegyszerűsödnek. Remélem logikus lesz számodra is, hogy a helyesírás szabályzat nem előre, hanem visszamenőlegesen "dolgozik". Vagyis a kialakult és megváltozott nyelvtani eszközöket foglalja írásba. Nem ismerek olyan embert, aki az éppen aktuális helyesírás szabályzat miatt fogja és újratanulja a magyar nyelvet. Ez a szabályzat különben sem előre definiál, hanem utólagosan magyaráz és oktat. Az élő nyelv folyamatosan fejlődik. Nem vagyok egy irodalmár, de jó érzéssel tölt el, ha legyárthatok saját szavakat és jelentéseket, amik talán elterjednek.
Amit tegnap helyesnek gondoltál, az ma már a saját elméleted szerint vérlázítóan ciki...
A legújabb magyar szabályzatban ilyen változások történtek:
- a tulajdonnevek toldalékolása: a magyar tulajdonneveket immár nem szükséges egyszerűsíteni, tehát: Bernadett-tel, Ivett-tel, Mariann-nal, Bükk-kel. (oktatas.hu)
Ez tipikusan egy olyan helyzet, amit az elmúlt három évben többször megkaptam a nyelvtannáciktól. Valamiért én mindig "rosszul" írtam ezeket a ragozásokat és nem Mariannal vagy Mariann-al írtam, hanem Mariann-nal. Nekem így volt egyszerűbb és az értelmezésen amúgy sem változtatott. Aztán csodák csodájára most éppen ez a helyes. Ugyanazt jelenti basszus, de most ez a divat. Akkor a nyelvtannáci a hülye, aki még nem update-elte a tudását?
Másik példa a rövid-hosszú esete:
Bizonyos esetekben különféle okokból sor került egyes szavak írásának megváltoztatására. Néhány jellemző ok:
- a szó ejtésének megváltozása (például: árboc > árbóc, bedekker > bédekker, biennale > biennálé, bura > búra, immúnis > immunis, reverzíbilis > reverzibilis, rühvel > rühvel v. rühhel, samanizmus > sámánizmus, sarlatanizmus > sarlatánizmus, satanizmus > sátánizmus) (oktatas.hu)
Megint egy jellemző "hiba". A magyar nyelv egy rendkívül izgalmas, és variálható eszköztár. Viszont fejlődik. Én bevallom, hogy éveken keresztül (szerintem Magyarország 90%-ával együtt) rosszul írtam bizonyos szavakat, mint pl: búra. És akkor most mi történt? Semmi, hiszen röviden vagy hosszan írva, de egyértelmű a jelentése. Most miért kellett évekig ezen izmozni akár itt kommentekbe is egyeseknek? Srácok az a szar helyzet állt elő, hogy végül néhány szóban nekem lett igazam:) Más szavakban pedig még nektek van igazatok.
Aztán itt van néhány másik eset is:
- az egybeírást a jelentésváltozás indokolja (például: nagyra törő > nagyratörő ['nagyravágyó'], tenyérbe mászó > tenyérbemászó ['pimasz, ellenszenves'])
- a szaknyelvben másként írják a szót (például: első fokú ítélet > elsőfokú ítélet, fekete doboz > feketedoboz [pl. repülőgépen], házinyúl > házi nyúl, paraolimpia > paralimpia, szabad vers > szabadvers, vegyes úszás > vegyesúszás [sportág])
- a szó írása ellentmond a (korábban már rögzített) szabályoknak (például: élethalálharc > élet-halál harc, napéjegyenlőség > nap-éj egyenlőség, örökkön-örökké > örökkön örökké, sete-suta > setesuta, szaltó mortále > salto mortale)
És megint ismétlem saját magamat. Nem szakad ránk az ég, ha például egy cikkben rosszul írják a szavakat. Érted a jelentését? Akkor a többivel ne foglalkozz. A helyesírás már régen nem az igényesség mértékegysége.
Jobban jársz, ha:
nem helyesen olvasol, hanem értelmesen
nem helyesen gondolkozol, hanem értelmesen
nem helyesen írsz, hanem értelmesen
Másrészről viszont fontosak ezek a szabályok, hiszen egy keretrendszert fogalmaznak meg számunkra, amit egységesen használva leszünk képesek egy nyelvet beszélni, egy nyelven gondolkodni, egy nyelven olvasni és írni. Ezzel nincsen semmi gond. A helyesírás fontos és hasznos rendszer. Viszont tényleg el kéne felejteni azt a fajta perfekcionizmust, ami körülveszi.
Megértem a miértjét, hiszen már óvodában is csak ezt hallod mindenkitől, hogy mindent helyesen kell mondanod, csinálnod, gondolnod és tenned. Amikor a kisiskolás hazamegy és az anyjának nincsen semmi valódi kérdeznivalója-mondanivalója a gyerekhez, akkor szokták feltenni a "hányas lett a dolgozatod vagy helyesen csináltad ezt azt" féle kérdéseket. Azért kell végtelenül tökéletesnek lenni, mert gyerekkortól tinédzserkorig ez a felnőtt-gyerek/tinédzser kommunikációjának a hivatalos mértékegysége!
Nagyon ritka, amikor a felnőtt beszéli a gyerek nyelvét. Mivel szeretne érdeklődni, ezért kénytelen előhozakodni ezzel a mértékegységgel:
Jó tanuló vagy?= minél jobb jegyed van, annál jobb tanuló vagy az általános felfogás szerint, holott a jegynek szinte semmi köze nincsen a válaszhoz. Lehet valaki jó tanuló anélkül, hogy kitünő lenne. Ezt a felnőtt életben elért sikerek alátámasztják, ahol gyakran a hagyományos értelemben vett jó tanulok kevésbé képesek teljesíteni az életben, mint a "rossz" tanulók.
Hanyas vagy x tantárgyból?= megint a mértékegység. Egyszerűen a legtöbb ember nem tudja megkérdezni a gyerektől azt, amit szeretne. Nem az a lényeg, hogy hanyas vagy valamiből, hanem az, hogy miért szereted az adott tantárgyat. Miért érdeklődsz iránta. Mit látsz benne? Érted a különbséget?
A kérdéseket napestig sorolhatnám és a vége mindig ugyanaz a mértékegység lesz. Mivel ebben nőttünk fel, ezért egyértelmű, hogy felnőttként is ez a fajta "tökéletességtudat" és mértékegységesítés jellemzi a lényünket (van akit jobban van akit kevésbé).
Sokgenerációs félreértés, hogy a tökéletes nyelvtan miatt kellett a nyelvtant tökéletesen megtanulni, amit aztn később mástól is el lehet várni. Az iskolában nyelvtan kódnéven futott az a projekt, ami megtanított arra, hogy tudd a nyelvet kódolni és dekódolni írásban. Ennyi az egész.
Amit én tanultam szabályok, azoknak már csak a 80% érvényes ma is. Amiket akkor bemagoltattak velünk kivételek, azoknak jelentős része ma már egyszerűen nem létezik.
A nyelvtannáci ma azért tudja felfogni (remélem), amit írok és megtalálni benne a hibát, mert az iskolában megtanították a dekódolásra. Viszont sajnos az oktatási rendszer már régóta nem megy tovább, és a dekódolás után nem tanít meg az értelmezésre. Ezért akadnak fenn sokan az első rostán (helyesírás), mivel egy "szarvashiba" annyira leköti a figyelmét és bosszúságot okoz, hogy közben elsiklik a lényeg felett.
Én csak annyit tudok mindenkinek ajánlani, hogy gondolkodjon. Nem helyesírást ellenőrizni mész fel az indexre, a helytelenség egyszerűen nem lehet egy témánál vitaalap. Nem is kell megemlíteni. Azt már inkább mondhatod, hogy nem tudod értelmezni a cikket, mert szerinted annyira összevissza van. Erre maximum annyit mondanék, hogy olvasd el a Kafka- A per cimű könyvét vagy olvass régi irodalmat és ugyanúgy nem fogod érteni. Attól mert nem érted vagy túl bonyolult számodra a szöveg, az nem azt jelenti, hogy az író a rossz. Jelentheti azt is, hogy nem egy tartományban "beszéltek".
Te azért kezdesz el valamit olvasni, mert megfogott a címe vagy olvastál egy jó ajánlást. Akkor pedig ehhez tartsd magad szerintem...
peace