A hangsúly szerintem a "még"-en van jelen pillanatban, de erről majd később. Már az elején leszögezem neked, hogy nem feltétlenül vagyok beszélgető-baráti vagy éppen ellenséges viszonyban egyik istennel sem. Ha mindenáron be kell magamat skatulyáznom, akkor leginkább az ateisták irányába húzok. Bár saját magam meg tudnám iménti kijelentésemet cáfolni, hiszen egyes gondolkodó vallásosok szerint isten mindenkinek más formában jelenik meg: van akinek jóságos atyaként, mások számára pedig a sorsként. Én személy szerint hiszek a sorsszerűségben. Akkor vallásos lennék? Még mindig nem hiszem, mivel a sorsszerűséget a tudományos bizonyításban és az evolúcióban próbálom megtalálni. Szóval leszögeztem a leszögezni valót, nagyjából megismerted az álláspontomat. Ezt azért meséltem el, mert így talán elhiszed számomra, hogy perspektívába tudom helyezni a vallásos kérdést és kívüli szemlélőként tudok néhány gondolatot megosztani veled, amit nem feltétlenül vettél még észre, raktál össze magadban....

Az ateizmus nevében még nem gyilkoltak...

2015-ben a keresztény világot súlyos támadás érte az ISIS és egyéb szent háborút hírdető csoportosulás miatt. A jóléti társadalmak elkényelmesedett keresztényei valószínűleg nem tudják felfogni ezt a szentségtörést, nem értik miért váltak célponttá. Jó ideje szállóige lett (akár a politikában is) az "én jókeresztény vagyok, nem érzek dühöt" féle önigézés. Ha ebből indulok ki, akkor valóban ártatlan és ártalmatlan világot támadtak meg indokolatlanul. De tényleg indokolatlanul? Halvány emlékeim szerint volt egyszer egy keresztes háború féle népírtás az ellenkező irányba. Valószínűleg ugyanazt érezték anno a muszlimok mint amit ma a keresztények éreznek. Ráadásul a köztes időben eltelt sok évtized alatt a keresztény világ folyamatosan megpróbálta befolyásolni és meghódítani a térséget, csak éppen nem isten nevében. 

Viccesen megszoktam jegyezni, hogy én az optimális haszonban hiszek. Ha ezt a demagóg hablatyot ráhelyezem a témára, akkor fel kell tennem neked a kérdést, hogy ez valóban istenről szól vagy pedig a hatalomról és pénzről? Amennyiben a második jut eszedbe, akkor érdemes tovább olvasnod. Az első válasz esetén elnézésedet kérem, hogy raboltam az idődet, de azonnal lépjél ki időoptimalizálás miatt.

Ha megnézem a világtörténelmet, akkor az igazán nagy háborúk mindig valamelyik isten neve alatt folytak. Nekem úgy tűnik, hogy az átlagos ember szeretne hinni valami felsőbbrendű lényben=teremtőben=főnökben, akinek tovább lehet küldeni a minket ért sérelmet, problémát. Ráadásul ez egyfajta megnyugvásként szolgál azoknak az embereknek a lelkének, akik amúgy nem mernek/akarnak/tudnak szembenézni a saját problémájukkal/életükkel. Sokkal könnyebb továbbküldeni és indokolni, mint szembenézni és cselekedni. Nekem úgy tűnik, hogy az átlagos ember ezen a téren megvezethető és sebezhető. Ezt a mentális sebezhetőséget a hatalomra törő emberek megtanulták befolyásolni, átalakítani egy ideológiává és ezzel érdekeltté tenni a másikat a cselekvésre. Nekem úgy tűnik, hogy isten a legnagyobb motivátor, a legnagyobb ösztönző erő. Más magyarázatot nem találok abban, amikor egymás életterét nem sértő vadidegen békés emberek elkezdik egymás gyilkolászni a számukra aktuális mindenható nevében. 

Az ateizmus nevében azért nem gyilkoltak még, mert ezek a hatalomra törő szociópaták még nem találták ki, hogy lehet ezt a réteget értelmetlen cselekvésre buzdítani. Ugyanis az ateistának nincsen a szó hagyományos értelmében istene/főnöke, akinek a nevében cselekdeni kell. Őket általában az adott társadalmi norma indítja be és mozgatja. Jelenleg a társadalmi rend a béke. A békés társadalomban pedig nincsen szükség az értelmetlen gyilkolászásra. Ők akkor mozdulnak, ha valaki megtámadja őket és meg kell védeni magukat vagy pedig nyíltan támadnak, mert meg akarnak szerezni valamit. Ez nem azt jelenti, hogy egy ateista nem veszi magára a vallásos csuhát, ha érdeke kívánja, és ezzel embereket tud maga mellé állítani. Nagyon érdekelne, hogy a világ vallásos vezetőinek hány százaléka ateista valójában...

Ha nem lenne vallás, akkor nem lenne háború?

Ha szívemre teszem a kezem, akkor nagyon beleállok a témába és meg fogok sok embert sérteni. Szerintem a vallás a világ legtartósabb és legnagyobb üzleti vállalkozása, ami eredetileg az emberek társadalomba rendezése és a társadalmi iránymutatások miatt jöhetett létre. Számomra egyértelmű, hogy egy vallás nélküli világban is lennének háborúk, hiszen az ember természetének a része a része, hiába próbáljuk tudatosan elnyomni a profi sporttal (ami egyfajta agresszív versengésként jelenik meg emberek, csapatok, városok, országok között). Viszont az is egyértelmű, hogy egy sokkal tisztább világban élnénk, ahol a hataloméhes emberek nem tudnak isteni ideológiák mögé elbújva embereket ösztönözni az értelmetlen gyilkolászásra a saját nevükben. Ugyanis a gyilkolászás (legyen az muszlim, zsidó, keresztény, ...stb) nem isten nevében történik, hanem az adott vezető nevében. Ezek a vezetők elbújnak és motiválnak. Egy vallás nélküli világban ritkábban fordulna elő, hogy egy farmer muszlim felrobbantja magát Európa szívében, mert az istene ezt parancoslta neki. Az más kérdés, hogy a főnök/vezér azt parancsolta, és megteszi. De teszem fel a kérdést, hogy Magyarországon hányan harcolnának Orbán Viktor nevében isten nélkül? És ez a tézis a világ minden részére igaz véleményem szerint. 

A kifli mindenhol kifli

Kívülről nekem ez a vallásos kérdés egy morbid sportszurkolói klubnak tűnik. Elgondolkoztál már azon, hogy a kifli mindenhol kifli? Lehet, hogy Párizsban máshogy hívják és máshogy eszik, mint Budapesten vagy Tokióban, de mégiscsak ugyanaz az alapja. Szerinted nem lenne nevetséges azért meggyilkolni egymást, mert a franciák camambert-el eszik a kiflit, a magyarok pedig kolbásszal, míg a japánok valamilyen hallal? Azért pislognál, ha a japán kifli nevében öngyilkos merényletet követnének el Budapesten. Valószínűleg azt mondanád, hogy ez mekkora baromág, hiszen neked tök mindegy, hogy máshol hogyan eszik a kiflit. Te így szereted, ő úgy szereti és kész. Nem zavarjátok egymás köreit. 

Visszatérve a sportos hasonlathoz. A foci mindenhol foci, mégis ölre mennek a Barcelona és a Real szurkolói. Megpróbálják egymást győzni, hogy márpedig az ő csapatok a jobb, a másik pedig semmit nem ér. Mindig ugyanezt a kört futják. Sok hasonlóság van eközött és a vallás nevében elkövetett háborúk között. Mindenáron meggyőzni a másikat, hogy az övé a jobb. Arról pedig senki nem akar tudomást venni, hogy minden vallás alapja gyakorlatilag ugyanaz. Ugyanazt mondja a Biblia, mint a Korán vagy más vallás nagykönyve a legfontosabb kérdésekről. Ezek a kérdések pedig az életet és egymás szeretete és védelme. Ezekre az alapokra húzta fel mindegyik a saját mondanivalóját, amit már régóta félreértelmeznek. 

Már csak idő kérdése

Tévedés ne essék. Az ateisták nem jobbak, mint a többiek. Idő kérdése, hogy az ateizmus nevében elkezdjenek az emberek "vallási csoportokba" rendeződni, majd saját kiteljesedésük érdekében háborúba kezdjenek és beszálljanak a nagy nemzetközi "kifli háborúba". Ugyanis az ateizmus fegyvere a tudományok és tények. Minél több mindent fedezünk fel, annál inkább elterjed ez a nézőpont, annál többeknek lesz terhes az "isten nevében" féle háborúk. Látszólag egyértelmű, hogy eljut az ateista nézőpont arra a szintre, amikor megelégelni a más vallások miatti rettegést és megpróbál az ateizmus nevében leszámolni velük. Ezzel eljönne a világbéke? Egyértelműen nem! Ugyanazt csinálnák, mint a többi vallás, csak itt az isten neve: evolúció. És nem árulok el nagy titkot, hogy ez megint a hatalomról és pénzről szólna.

Összességében teljesen mindegy, hogy miben hiszünk. Amíg az embereknek elég indok az öldöklésre a világ bármelyik pontján a hit, addig nem lesz béke. De szerintem ez egy hatalmas kamu, és a hit az átlagos emberek megfoghatatlan magyarázata, amivel megelégszenek.

Senki sem a másik istene miatt fog meghalni és halt meg eddig, hanem az erőforrások és hatalom miatti végeláthatatlan háborúk miatt. A természetes erőforrások kimerülőben. A nyersanyag a végső hatalom szinonímája. Pontosan ezért provokálják a nemzetek a háborút. 

Egy percig gondolj bele, hogy az átlagos ember ugyanazt akarja-e, mint amit állítólag az istene parancsol? 

A világháború számomra "legkedvesebb" története, amikor hónapokig lőtték egymást az ellenfelek a frontvonalon, majd karácsonykor tűzszünetet kötöttek és békében voltak egymás mellett, egyes hírek szerint volt, aki együtt kocsmázott. Majd másnap felsőbb utasításra megint ellenségekké váltak! Hogy miért? Mert valaki azt mondta, hogy utálnod kell azt, akit amúgy nem utáltál. Miért kedves ez a sztori számomra? Mert megmutatja, hogy az emberek alapvetően nyíltan állnak egymáshoz, és megpróbálnak lehetőség szerint összefogni. Másrészről megmutatkozik az, amiről eddig is beszéltem:

Valami hatalomániás szociópata problémája miatt öldöklik egymást az emberek értelmetlenül. Hány háború robbant ki a középkorban amiatt, mert a királynak egy másik király beszólt és problémájuk akadt? 

Most őszintén:

Kit érdekel? Mert engem ugyan nem. Ha két embernek baja vanegymással, akkor oldja meg, de ne küldjön ezreket a halálba maga helyett.