Éppen most zajlik Mark Zuckerberg kongresszusi meghallgatása a Facebook botrány kapcsán, és bizony sokasodnak a pro és kontra érvek. Az már most látszik, hogy a ténylegesen megoldásnak szánt cselekvési terv megint bürokratikus felelősségátruházásra lesz elég, ami nem kezeli a problémát. Most változott meg a Facebook üzleti szabályzata, amiben többek között leírják, hogy
“A cookie-knak vagy más adatoknak a végfelhasználó eszközén történő tárolására és hozzáférhetőségére vonatkozóan beleegyező nyilatkozatot előíró jogszabályi környezetben (így többek között az Európai Unióban is) Önnek ellenőrizhető módon biztosítania kell, hogy a végfelhasználó a szükséges jóváhagyást megadja, mielőtt Ön a Facebook üzleti eszközei segítségével engedélyezi a Facebook számára cookie-k és egyéb adatok tárolását, illetve elérését a végfelhasználó eszközén.”- Közösségi kalandozások
Ez azt jelenti, hogy többek között minden weboldalba épülő FB megoldásra (like gomb, megosztás gomb, page plugin...stb) vonatkozik a "hozzájárulás megszerzésének a kötelme". Ez önmagában egy őrült lépés, hiszen az olvasó azért nyomja meg a like gombot vagy osztja meg a cikket, mert az önszántából értékesnek találta. Vagyis az önszántunkból elvégzett cselekvéshez is engedélyt kell adnunk magunk számára, amit majd az adott oldal dokumentál le...
Magánvélemény
-Zuckerberg úr, elmondaná nekünk, melyik hotelben szállt meg előző este? - kérdezi Dick Durbin szenátor
- ööö....ööööö.....hm...nem.- válaszolta Zuckerberg
- Elmondaná nekünk, kikkel váltott üzenetet ezen a héten?- érkezik az újabb kérdés
- Szenátor úr , nem, azt hiszem nem szeretném ezt nyilvánosan megtenni.
- Pontosan erről van szó. A személyes adatokhoz való jogról, ennek a határairól, és arról, mennyit adnak el ebből annak nevében, hogy "világszerte összekapcsolják az embereket".
Talán nem véletlen, hogy ez a beszélgetés az Y generáció egyik történelmi személyisége és egy 60+-os úr között zajlik. Valójában generációk, még inkább évszázadok ütköznek egymással. Durbin szenátor és a többi ellenző nézőpontja igaz és indokolható. Ők abból indulnak ki, hogy az egyén magánélete az egyénre tartozik, és ezt mindenáron védeni kell. Ők még emlékeznek a Facebook előtti évtizedekre, amikor ugyanúgy elvolt az emberiség, mint most.
De a kérdés nem az, hogy mit akarnak az idősebb generációk, hanem az, hogy mire vágyik az Y-tól fiatalabb generációk, azaz a digitális bennszülöttek. Ugyanis arról vitatkozni, hogy magánszféra a közösségi platformokon, pontosan ugyanannyira idejétmúlt, mint megkérdőjelezni a GPS-t, ami rögzíti a felhasználó pozícióját, hogy meg tudja egyáltalán határozni azt. Persze, régen térképpel is jól megvoltunk, de ez már egy másik világ.
Abban a szerencsétlen élethelyzetben vagyunk, hogy a virtuális valóság korába még beleestek azok a köztes generációk, akik már meg sem próbálnak haladni a korral, mert nem értik. És beleestek azok a generációk, akik megtanulták az internetet. És ők együttesen próbálnak dönteni arról, hogy mi lesz a jó a digitális bennszülött generációnak, akik ebbe születtek bele, akik számára ez a természetes létforma.
Mert a Facebook generáció önkéntesen és örömmel vállalja, hogy kiteregeti az életét. Hogy megosztja az életét, a gondolatait. Számukra a legfontosabb a kapcsolat, összeköttetés a teljes világgal. Semmit nem akarnak elrejteni, és konkrét céljuk, hogy 1-1 gondolatukat vagy képüket minél többet lássák, kommenteljék, lájkolják, osszák.
Ez a valódi konfliktus, amit sajnos a mostani döntéshozó generáció nem képes megérteni. Mert valójában nem tudtak visszaélni ezekkel az adatokkal, hiszen ezek a generációk vágynak rá, hogy felhasználják az adataikat. Hiszen hogyan kaphatnánk "névre szóló" reklámokat, megkereséseket és információkat, ha nem ismeri az algoritmus a szokásainkat?
Ez egy sokkal nyíltabb korszak, ahol az emberek kontaktálni akarnak egymással és globális közösséget építeni. Ugyanakkor valós félelem a kollektív tudat kialakulása, ami azt jelenti, hogy megszűnik az egyén, az egyéni gondolat és az egyéni felelősségvállalás. Helyét pedig átveszi a kollektíva, a kollektív gondolat és a kollektív felelősségvállalás, ami egyfajta felelősséghárítássá fajulhat (soha senki nem hibás semmiért).
Ugyanakkor a kollektíva kialakulását nem azzal fogjuk megakadályozni, hogy bürokratikus felelősségvállalással plusz egy kellemetlenséget (jelölni való szöveget) helyeztetünk fel x billió oldalra, reménykedve, hogy majd jól megtanulják. Egyébként is kinek és mit kell megtanulnia? Ha azzal van bajunk, hogy a Facebook eladja az adatainkat, akkor nem az lenne a normális megoldás, hogy egyedül a Facebooknak kell felelősséget vállalnia és szigorú belső policyt létrehoznia az adatkezeléssel kapcsolatban?
Miért az a válasz a bürokratikus rendszernek, hogy akkor majd a felhasználókkal fizettetik meg a kárukra elkövetett sérelmeket? Hogy majd úgy védik meg az adataikat, hogy olyan nyilatkozatokkal akadályozzák a szabad böngészést, amit az emberek 99,9999999%-a eddig sem olvasott el, ezután sem fog?
Ráadásul böngészni célorientáltan böngészünk. Egyértelmű, hogy a titkos adataidat ne írd ki internetre, minden mással pedig kezdjenek, amit akarnak. A célorientáltság pedig azt jelenti,hogy engem egy oldalon nem a nyilatkozat érdekel, hanem a tartalom. Éppen ezért továbbra is a lehető leggyorsabban "megszabadulok" a nyilatkozattól, mert az csak időt emészt fel, de értéket nem ad.
ÚGYIS ENGEDÉLYEZNI FOGOM, hiszen csak így érhetek célt.
Erről jut eszembe egy annyira tipikus helyzet, amikor a 62 éves férfi az étterem előtt erőteljes jobbra-balra nézéssel, kezébe elrejtve (olyan titkos ügynökösen) adja oda az ételt rá eső árát, mert reszket, hogy valaki meglátja. Mert akkor biztosan történik valami durva dolog.
A 30 éves srác pedig csak pislog, hogy mi történik itt, hiszen úgy gondolja, hogy a kutyát nem érdekli ez. Oda lehet adni természetesen, nyugodtan, nem rejtegetve is azt a pénzt.
Tehát a magánvéleményem az egész GDPR és mindenféle adatkezelési változásról, hogy teljesen felesleges és káros. Túltolták a biciklit és még mindig a hardvert keresik, miközben a világ felköltözött a felhőbe. Kővel dobálják a tankot. Mert a fiatal generációkat nem mindenféle nyilatkozattal lehet segíteni, hanem keretrendszerek létrehozásával, amit olyan cégeknek, mint a Facebook be kell tartania!
Meg kell érteni, hogy az X és azelőtti generáció maga szerette felépíteni a játszóteret. Az Y generáció meg szeretné tervezni a játszóteret. A Z és Alpha generáció pedig szeretne egy játszóteret, amiben majd ők eldöntik, hogyan fognak játszani a kerítésen belül.
Bónusz cikk: Hogyan keressük meg a pénzt a 21. században?
►►►►
Segítsek neked vagy kérdésed van pénzügyekben? Akkor írj:
✰✰ szarvas.norbert@iflgroup.hu vagy
✰✰ www.iflgroup.hu
Itt találsz meg minket, ahol további "csak itt megjelenő" egyedi tartalmakat is olvashatsz
Jelen weboldal teljes tartalma és az innen elérhető valamennyi dokumentum tájékoztató jellegű és nem teljeskörű, szövege a közzététel napján hatályos jogszabályokon és egyéb tájékoztatásokon alapul, nem minősül biztosítási termék vagy pénzügyi szolgáltatás kiválasztására irányuló, illetve jogi- vagy adótanácsadásnak, sem egyoldalú kötelezettségvállalásnak (ajánlattételnek). Kérjük, hogy a termékek vagy szolgáltatások összehasonlítása és kiválasztása során, továbbá a szerződéskötésre irányuló dokumentumok aláírását megelőzően körültekintően tájékozódjon a választott termék vagy szolgáltatás aktuális, részletes feltételeit illetően. A fentiek figyelmen kívül hagyásából eredő, illetve az esetleges jövőbeli jogszabályi- illetve üzleti környezetben bekövetkező változásokért való felelősséget a jogszabályok által lehetővé tett legteljesebb mértékben kizárjuk.
Ez a cikk 2018. április. 12. napján frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.