Bevettem a "leszarom tablettát", jöhetnek a kommentek
Álláskereső elvtársam!
Teljes a képzavar, mert nem is tudom, hogy kihez intézzem keresetlen, de őszinte szavaim. A fiatalokhoz, akiknek egy jelentős része sikeresen magába szívta szüleinek a "kihaénnem" mentalitását? Vagy azokhoz az álláskereső idősebb kollegákhoz, akik nem értik, hogy miért nem tetszik egyetlen munkaadónak sem a mentalitás? Vagy a sokdiplomáshoz, aki még mindig nem jött rá a munkaerőpiac lényegére?
Szeretném tisztelettel jelezni, hogy vége a 20. századnak! Üdvözöllek a 21. század második évtizedében!
Meg fogtok kövezni, de nagyon sok közös van azokban a különböző élethelyzetben levő emberekben, akik tartósabb ideje munkát próbálnak találni.
- Lélektelen zsoldosok
- Az első két szempont a fizetés és a szabadság
- A kapitalizmust elutasítják
- A munkát szükségszerűen rossznak ítélik meg
- Nyelvtannácizmus jellemzi őket
1.
Véleményem szerint ezek az emberek nem kiteljesedni akarnak a munkában, hanem beteljesíteni a család elvárását. Mi a család elvárása? Egyértelműen (sajnos) a pénz. "Menjél fiam és keress pénzt!". A többi pedig nem számít. Hány tucat kutatást, életrajzot vagy társadalmi kísérletet mutassak neked, ami mind azt bizonyítja, hogy azok az emberek, akik elhivatottságból keresnek munkát, sokkal hamarabb tudnak elhelyezkedni, mint azok, akiknek minden mindegy, csak legyen valami? Hosszú távon nem működik az utóbbi mentalitás, mert nagyon hamar kiégsz a céltalan munkától, amit nem tudsz élvezni, amiért nem tudsz lelkesedni. Ráadásul ezt a munkáltató is észreveszi. Fásult zsoldosokat pedig senki nem alkalmaz szívesen.
2.
Pont ma olvastam a Facebook-on egy híresebb marketing cégnek az álláshírdetését. Tök menő állás, jópofa hírdetés. Ehhez képest kommentben képesek voltak bekérdezni, hogy mennyi a fizetés. Persze, hogy fontos a fizetésünk. De ki merem jelenteni, hogy a fizetés a másodlagos terméke a munkád minőségének. Ha képes vagy egy pozícióban jól teljesíteni, akkor a piac felfedez téged és biztosan megfizetnek idővel. A pénz és a szabadság nem szempont, hanem az adottsága az adott munkának. Minden cég motivált és produktív munkatársakat keres magának. Sokkal előbbre jutsz, ha nem a pénz alapján választasz, hanem a lehetőséget nézed.
Mit kell csinálnom? Élvezni fogom? Ki tudok benne teljesedni? Kihívást nyújt számomra? Lesz lehetőségem előre lépni?
3.
Nagyon sok állásbörzén voltam kiállítóként, több ezer embert felvételiztettem. Így elég komoly mintából tudok véleményt formálni. A legfontosabb közös pontok egyik a tartósan munkanélküliek körében, hogy egyszerűen képtelenek azonosulni a teljesítmény alapú kapitalizmus lényegével. Számukra sokkal megnyugtatóbb és igazságosabb egy olyan rendszer, ahol mindenki egyenlő, mindenki ugyanannyit kap és mindenkit felvesznek válogatás nélkül. Mivel elutasítják a kapitalizmust, ezért a kapitalizmus is elutasítja őket. A kapitalizmusnak nem feltétlenül a profit a lényege, de mégis az egyik építőeleme. A cégek pedig egyértelműen a profitot akarják. Ezáltal egyértelmű számomra, hogy megpróbálnak olyan embereket alkalmazni, akik motiváltak, produktívak és a profitot nem szükséges rossznak, hanem lehetőségnek tekintik.
Nem lázadozni kell. Nem sajnáltatni magad. És legfőbbképpen a következő állásinterjúdon nem kioktatni a felvételiztetőt, hogy miért egy nagy rakás sazr a kapitalizmus és mennyivel jobb volt régen.
ERRE senki nem kiváncsi. Nem is fognak alkalmazni téged... Lehet, hogy nagyon kemény vagyok, de ez a valóság.
4.
A tartósan sikertelen álláskeresők, munkanélküliek jellemzően a munkában képtelenek megtalálni az egyensúlyt és a boldogságot. A szükséges rossznak ítélik meg a helyzetet és megpróbálják a szürke hétköznapokat túlélni. Hogy miért? Mert ebbe a mentalitásban nőttünk fel. Pedig a hétköznapok nem szürkék. A munkaidő (jellemzően 8 óra) az aktív életünk (feltételezve a 8 óra alvást) 50%-át teszi ki minimum ( de ehhez vegyük hozzá az ebédszünetet illetve az utazási időt is, vagy a túlórákat). Ez annyira jelentős időmennyiség, hogy nem engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy ne próbáld meg kitölteni tartalommal és ne próbáld meg élvezni. A munkaidőt nem túlélni kell, hanem megélni. A fejekben át kell állítani a fogalmakat és megpróbálni a munkát pozitív lehetőségként megélni.
Persze ez akkor működik, ha olyan munkahelyen tudsz elhelyezkedni, ami érdekel, ahol jól érzed magad, ahol produktív tudsz lenni, ahol fejlődni tudsz.
Ez pedig csak akkor működik, ha nem a fizetést nézed, megérted a kapitalizmus lényegét és motivált tudsz maradni.
5.
És most jön a kedvenc pontom. A nyelvtannácizmus az én értelmezésemben egy tökéletes megnevezése a jelenségnek és a mentalitásnak, ami túlmutat azon, hogy valakinem nem tetszik a helyesírásom. A nyelvtannáci egy olyan személy, akiben mély nyomott hagyott a porosz iskolarendszer és mindent a tökéletesség mércéjével képes akar megérteni. A nyelvtannáci számára a világ nem a megértésről, hanem a tökéletességről szól. Valójában a színfalak mögött arról van szó, hogy tudálékos az ember és számára mentális kielégülést, az agy számára jutalmat (mint pl a csokoládé) jelent, ha villogtathatja sokszor nem létező tudását és ezáltal mások fölé emelkedhet.
Erre azért van szükség, mert az igazi életben az esetek 99%-ában sikertelen és/vagy boldogtalan. Ez a mentalitás pedig meggátol téged abban, hogy meglásd, megértsd és megéld a valódi világot. Mert mindig a hibákat fogod keresni ahelyett, hogy a lényegre fókuszálnál.
Honnan tudod, hogy nyelvtannáci vagy?
A cikk olvasása közben keresed a hibákat, már a szövegre, hanem a szöveget figyeled. Elvontam értelmezésben a pontok olvasása közben mindent megpróbálsz megcáfolni és megmagyarázni. Persze egy pontig ez egy ösztönös dolog, ami minden gondolkodó emberben munkálkodik. Akkor van probléma, ha meg sem próbálod a cikk lényegét megérteni.
A munkaadók pedig nem szeretik a "kihaénnem" kukacoskodó embereket. Pár éve az egyik felvételin egy középkorú nővel beszélgettem és véletlenül egy szót rosszul mondtam ki (már nem is emlékszem, hogy mi volt), ő pedig egyből fogta és kijavított. Szerinted ezek után felvettem?
Pár hete Facebook-on egy szakmai csoportban írtam egy kommentet és az egyik szót rosszul írtam le (ilyen szerintem sokakkal elő szokott fordulni), de egy nagyon komoly témáról folyt a vita. Az egyik csoporttag ignorálta a témát és helyette abban látta a kinyilatkoztatásának a csúcspontját, hogy engem kijavítson, majd közölje, hogy túl hülye vagyok és életemben nem tudtam helyesen leírni azt a szót. Ennek szerinted van értelme?
Egyszer egy tanítvány megkérdezte a mestert:
- Sokat kell-e még várni arra, hogy a dolgok jobbra forduljanak?
- Hát, ha várunk, akkor még sokat!- felelte a mester
►►►►
Ha segítséget szeretnél a pénzügyeidhez vagy kérdésed van, nekem is megírhatod:
✰✰ szarvas.norbert@iflgroup.hu vagy
✰✰ www.iflgroup.hu
� Ajándék ingyenes családi vagyontervező
Letölthető itt: Klikk
Itt találsz meg minket: