Komoly aggodalommal írom ezeket a sorokat. Nem célom a pánikkeltés, ellenben a tisztánlátás kedvéért vagyok kénytelen szóba hozni a helyzet egy alternatív és reális értékelését. A társadalom hajlamos felejteni, hajlamosak voltunk elfelejteni, hogy az emberiség nagy része csak az elmúlt évtizedekben hagyott fel egymás pusztításával, de még ezekben a relatív békeidőkben is találtunk olyan földrészeket, amiket törzsi háborúk, vallási ütközések, katonai beavatkozások tartottak terror alatt. Van, ahol naponta többen hallnak meg, mint a nizzai tömegmészárlásban, a párizsi merényletben. Mégis a több, az oly távol van tőlünk, hogy szinte elszomorít, de mégis feloldoz. Kéz kezet mos. Ezekben a percekben Törökországban a katonaság kormánypuccsba kezdett. Militarizált állapotok mindenhol és nem látjuk, hol van a vége...
A modernkori békeidő alapja mindig is a pénz volt. A pénz, amivel a hatalmat meg lehetett szerezni, a pénz, ami összességében kiváltotta a felvilágosultnak nevezett társadalmakban a totális háborúkat. A pénz volt az alapja annak, hogy ezeket a társadalmakat megnyugvó álomba ringatták. Ebben az álomban pedig a legnagyobb probléma már nem az életben maradás volt, hanem az élet minőségének a megőrzése és fejlesztése.
A választások, a politika, a nyugdíjas, a tanuló, a tanár, a focista, a pék, a vállalkozó , a munkanélküli és mindenki, aki részt vesz/vett ebben, a saját érdekeit helyezte mindig előtérbe. A saját érdek pedig újfent a pénz és a jólét megőrzése és fejlesztése volt. Minden a pénz és a vágy körül forog. Annyira koncentráltunk erre, hogy közben elfelejtettünk tudomást venni a világ "elmaradottabb" részeiről. Elfelejtettük az igazi emberi természetet, amelyik ösztönösen keresi a konfliktust. Kereste 2000 évvel ezelőtt és keresi napjainkban is.
És most újra ébredezik ez az ösztön. Félek, hogy késő lesz, mire észrevesszük, hogy bizony 1-1 szavazásnál vagy társadalmi döntésnél már nem a saját jólétünk érdekében szavazunk, hanem a túlélésünk miatt. Ugyanis vannak olyanok, akiket hidegen hagy a fenntarthatóság, a zöld energia, a béke és minden jóléti társadalmi bullshit. Vannak, akiket kizárólag a hatalom és a vér szava érdekel. Ezek azok az emberi korcsok, akik ösztönlényként képesek szívbaj nélkül belehajtani egy ártatlan tömegbe, hogy minél több embert gyilkoljanak le. Ezek a primitív állatok azok, akik képesek bárhol felrobbantani magukat, és kizárólag a halottak számának a maximalizálása érdekli őket.
Aggódom, mert Európa saját jóléti álmába menekül és a vita még mindig ártalmatlan dolgokon folyik. Pedig a pénz már elfogyott. Minden alapja a pénz volt. A terv pedig működött addig, amíg a világ nagyobbik része képes volt együttműködni és közösen álomba ringatni saját embereit. Amíg mindenkinek jutott egy szelet, addig nem volt komolyabb problémánk. De most már semmi nem működik. A világban elfogyott a pénz. Vagyis van, csak egyre kevesebbet ér.
A válságok felgyorsultak, mert a kapzsi emberek rájöttek arra, hogy a válságban jobban tudnak gazdagodni. Ezért pedig egyre gyakrabban kell kiprovokálni a globális válságokat. Lehetőleg minél pusztítóbbak legyenek, annál jobb. Mert a kapzsi emberek elpusztíthatatlannak érzik magukat és őket nem érdekli, hogy egy gazdasági csapás az egyetlen dolgot szívja el az emberektől, ami fenntartja a békét. Ez pedig a pénz. A béke ingoványos talaj és a békét megteremtő pénznek egyensúlyban kell maradnia a szegények és gazdagok között. Ha az egyensúly felborul, akkor minden borul, És ez most felborult. Megint felborult. Vagy felborították?
És Európa még mindig álmát alussza. Még mindig nem értik, hogy az életet kell védeni, nem pedig kedvezőbb gazdasági szerződésekre tőrni. Ha értenék, akkor nem lenne BREXIT. Akkor nem menekülne Anglia az EU-ból, mert tudná, hogy ez többről szól, mint a pénz. Az EU a béke letéteményese. A szövetségek megőrzője, a nemzetek közösségé kovácsolója.
A török hadsereg állítólag a békét és a demokráciát akarja megvédeni egy korrupt és gusztustalan politikai elittől. Nem tudok ebben a percben igazságot tenni és nem is akarok. Viszont azt gondolom, hogy a jóléti társadalmakban megteremtett demokratikus keretek között el lehet kerülni a hasonló eseményeket. És itt most nem a törökök demokrációjáról beszélek, hanem az EU demokráciájáról. Talán ideje felébredni az álomból és látni, hogy továbbra is ott a probléma. Szavazni pedig nem az adókedvezmények miatt szavazzunk és döntsünk, hanem az életünk alapján. Kinek a kezébe helyeznénk a sorsunkat?
További érdekes cikkekért LIKE-old az oldalunkat!
