Gyerünk anya, hajrá apa! Megvolt ezen a héten az a mennyiségű Facebook fotó a gyerekről, amivel már sikerült begyűjtened a 13. és 14. lájkot is? Ez olyan jó érzés, nem? A lájk az, ami igazán éltet. Addig pakolod ki a gyereked előre megtervezett mozzanatait, amíg nem fogod úgy érezni, hogy most mindenki téged figyel és mennyire sok Facebook öri-barid van. Lehet szídni a Berkit vagy a többi celebet, akik saját gyermekük életét pakolják ki az első sorba. Őket bezzeg mindenki meg tudja támadni, hogy ilyet nem lehet csinálni. Közben anya, közben apa is ugyanezt csinálja, csak annyi különbséggel, hogy ők nem tudnak ebből pénzt kreálni.

Nem arról van szó, hogy ne akarna bárki Facebook fotókat nézegetni az ismerősei életéről. Félreértés ne essék. A Facebook tökéletes arra, hogy közelebb kerüljünk egymás életéhez anélkül, hogy találkoznánk. Márpedig találkozni nincsen időnk. Viszont a Facebook hírfolyam nem engedi meg nekünk, hogy ismerettségek tizen-huszon évekre hibernálódjanak a távolság és időhiány miatt. Mindenki up to date mindenki életéről. Pipa!

Viszont kurva unalmas ez a mániákus tökéletesség tudat. Boldog tökéletlen családok helyett a Facebook a címlapfotós kamucsaládok gyűjtőhelye. Az izzadt, pattanásos, játéktól piszkos, cseresznyeszedéstől pirospöttyös trikós valóságot felváltják az egyhelyben toporzékoló, művigyort felpakoló unott gyerekek képe, akik még nem értik, hogy mi a faszom történik. Aztán persze idővel megértik, és tökéletesen szocializálódnak ebbe a tökéletesnek mondott undormányba. A kialakult szokás szerint minden a Facebook-ra megy. És a Facebook egy unott ribanc. Ott csak azok élnek meg, akik tökéletesek, vidámak és nyugodtak. Még akkor is ezt az állapotot kell anya, apa szerint mutatni, amikor nyaralásból jöttök hazafele, megrohadtok a melegtől, nyügösek vagytok és a mosolygás a legutolsó, amire éppen vágysz a mekis hambi és a pihepuha ágyikó között. 

Gyerünk anya, hajrá apa! Csak így tovább, és  megszünteted a kapcsolatot a valósággal. Facebook droidokat nevelsz és hazudsz. Hazudsz a FB öribariknak és önmagadnak. Elhiteted mindenkivel, hogy ez a boldog élet. Az előre beállított fotókon kamumosolygó gyerekek. Egy ilyen képbe pedig kizárólag a serlegek, kitünő bizonyítványok és sikerek férnek bele. 

Miért nem hagyod, hogy a gyerek gyerek maradjon és legyen?

Miért fáj neked, ha a gyerek a képeken időnként szomorú, időnként pajkos, időnként csak magát adja?

Ő akkor is a te gyereked lesz, ha csak bukdácsol az iskolában.

Ő akkor is a gyereked lesz, ha lovaglás helyett a grundon rúgja a bőrt.

Ő akkor is a te gyereked lesz, ha telibe szarja a tengerpartos naplementét és inkább kavicsokat dobálna a vízbe.

Ő akkor is a te gyereked lesz, ha nem akar fotózkodni. Pláne nem a Facebook-ra.

Ő akkor is a te gyereked lesz, ha piszkos, maszatos és néha rosszcsont. 

Mert ő a te gyereked és nem a Facebook gyereke. Mert ez a valóság és nem az, amit kipakolsz a Facebook-ra. 

Ha tetszett a cikk, akkor nyomj egy like-ot: