Egy őszinte korkritikára adtam a fejem, mert egyre elviselhetetlenebb, ami ebben az országban folyik. Ritkán kérem, de most mégis: amennyiben elgondolkodtatott, oszd meg ismerőseid között, hogy közös tudjuk (akár kommentbe) tovább gondolni. Megállapítom a székemből, amit én látok. Viszont ahány ember, annyi látomás. Adjuk össze, hogy mit jelent ma magyarnak lenni Magyarországon és mennyire elviselhető ez az állapot! Legyen ez egy kritika, egy lázadás, egy felhívás, egy segélykérés, egy lehetőség!
Mindenki több nyelvet beszél, de a közöset csak nagyon kevesen
A multikulti birodalmában a globalizáció hatására ma már alapelvárás, hogy a fiatalok több nyelven tanuljanak meg gyrost kérni (mert többre a legtöbben sok év nyelvtanulás után sem alkalmasak). Ugyanebben a birodalomban az idősebbeknek kapaszkodniuk és felzárkózniuk kell, hiszen az ő idejükben még nem volt divat a soknyelvűség nemes intézménye. Ők még csak magyarul tudnak elküldeni bárkit a picsába. A leglátványosabb jelenség, hogy mindenki több nyelven beszél, mégsem képesek megtalálni a közös hangot egymással az emberek. Ahelyett, hogy egy nyelven tanulnák meg kifejezni magukat, egyre több soknyelvű analfabétát találunk. Talán ez a globalizáció és a felpörgött online világ mellékterméke.
Nem a soknyelvűséggel van a baj, hanem
A politika mindig megpróbálja összeugrasztani az embereket
A legtisztább retorikát a jelenleg hatalom prezentálja felénk, akik kristálytiszta ideológiai vonal mentén megalkuvások nélkül haladnak valamerre. Olyan szinten nem képesek egymással kommunikálni az emberek, hogy képesek egymás torkának menni, amikor nem is egymással van bajuk. Legfrissebb példája ennek a vasárnapi boltzár volt. Az egész ország az elmúlt egy évben azon dolgozott, hogy eltöröljék ezt az agymenést. Amint eltörölték, az egész ország egymás ugrott, két részre szakadt: hozzák vissza vagy ne a boltzárat? Mennek az anyázások és a félstabil érvek mindkét oldalon. Közben mindenki fókuszt téveszt és elfelejteni, hogy odafenn rajtunk röhögnek, mert elérték a céljukat. Egymással és nem velük foglalkozunk.
Fizetésből nagyon nehéz megélni
A modernkori rabszolgaság tökélyre fejlesztve! Azért dolgozunk, hogy éppen megélhessünk. Ha az "éppen"-nél egy picivel többet keresünk, akkor gyorsan befektetünk egy Nike cipőbe "harmincöté", veszünk egy nagyobb tv-t vagy kifizetünk 50-100 ezer forintot egy gyűrűre-nyakláncra, hogy az asszony szeretve érezze magát. Ma a láncokat felcserélték a márkák, az ostorokat pedig a társadalmi nyomás. A legtöbben azért güriznek, hogy egy "örökölt" társadalmi alapelvárásnak feleljünk meg. De ettől még ugynaúgy kilátástalan sokak helyzete, akik úgy élik le az életüket, hogy hónapról hónapra küzdenek, nem engedhetik meg maguknak a betegséget és saját életükről kell lemondani, ha a gyereknek picivel többet akarnak adni. És mit jelent a karrier? Hogy többet gürizve már megvehetünk egy nagyobb tv-t, egy jobb kocsit? És akkor mi van? A társadalom egyre jobban megborul, elválik egymástól a gazdag és a szegény. A szegényhez csapódik az átlag. A gazdagabb pedig gazdagabbá válik. És ennek ellenére az emberek egymást marják és szavazás gúnynéven a kevésbé rosszabbra szavaznak.
Ugyanis jó opció már régóta nem létezik
Ebben az országban már nagyon régóta nem találkoztunk jó politikai opcióval. Helyette a kevésbé szarra próbálunk 
szavazni és nem akarjuk észrevenni, hogy az egész egy hatalmas műsor. 4-8 évente az ország ideológia váltásban, iránykeresésben van. A háttérben pedig ugyanazok az emberek a bábmesterekek. Hány olyat ismerünk, aki volt már kommunista, szocialista, liberális és nacionalista? Egy ember/ egy párt hány ideológiát tud elsajátítani és megetetni velünk? Az emberek pedig elhiszik, hogy majd egy jobb ideológia ugyanazzal a vezérkarral és ugyanazzal a mentalitású társadalommal majd jobb eredményre vezet. Mennyit halljuk egymástól, hogy
'bezzeg a szocializmusban
'bezzeg az MSZP alatt
És majd pár év múlva: ' bezzeg a Fidesznél
Mert bezzegország bezzegemberei folyamatosan bezzegeznek egy jót a múltban és közben nem veszik tudomásul, hogy nem eszméket, hanem embereket kellene megborítani.
És eljött a panelproletárok ideje
Ma már a forradalmunkat és rendszerváltásunkat is a Facebookon végezzük a kényelmes fotel mögül. Néha egy-egy csoport kimegy mutatóba az utcára tüntetni, de az igazi tömeg a Facebook mögül okoskodik, nyomja a megosztást és máris forradalmárnak érzi magát. Megtette bmeg, amit a haza megkövetelt!!!! És ennyi. Egy like egy eszme. Ha már nagyon durva az eszme, akkor kétszer, háromszor is hajlandó like-olni, megosztani. Sőt! A nagyon dúrva, amikor már kommentet is ír. Szinte érzi minden kedves érintett a piros pöttyöt a homlokán, ahogy a lázadozó csöcselék kezd öntudatra ébredni. És mindez mérhetetlen butasággal párosul. Nem elég, hogy egyre hülyébbek az emberek, de álhírekkel, kamu szövegekkel még hülyítik is az embereket. Az emberek meg zabálják ezt. Minél durvább a kamusztori, annál több a megosztás. Nézem ismerősöket, akik agyatlanul osztogatják meg a hülyébbnél hülyébb lázadozó "bmeg szövegeket" és még el is hiszik. Egyszerűen nem tudják kiszűrni a valóságot.
Az oktatás nevel és nem fejleszt
Minden társadalom egyetlen reménye a jövő. A jövőbe vetett hit. A jövőt pedig a mai gyerekek jelentik számunkra. Ha 
a gyerekek fejlesztését elrontjuk, akkor számunkra a jövő egy végtelen sötét alagúttá válik. És mi folyamatosan elcsesszük a gyerekeket. Generációk óta megtiltjuk nekik, hogy kreatívak, egyediek legyenek. Az ösztönös gondolkodás képességét is kiöli belölük az oktatási rendszer. Helyette droidokat képzünk, akik tökéletesen illeszkedni a mai állapotokba és biztosítják, hogy a következő generáció sem lesz képes észrevenni, hogy mi folyik körülötte. Persze vannak olyan individumok, akik képesek lázadni, de semmit nem ér, ha közben 1 ilyen emberre jut 10.000 olyan, aki képtelen a rendszeren kívül gondolkodni és létezni. Mi lenne Magyarországgal, hogy Széchenyinek azt mondja a gazdasági tanár, hogy országépítés helyett fektesse be a pénzét aranyba? Mi lenne velünk, ha Petőfinek megmondja az irodalom tanár, hogy felejtse el a verseket és inkább írjon egy nyelvtan kisokost? Ma az iskola mértékegysége a lexikális tudás. A lexikális tudás, amivel semmit nem érsz. Elképesztő mennyien képesek ebben az országban elmondani a periódusos táblázat elemeit fejből, de logikus gonodlkodásra képtelenek. Ezzel szemben egy gondolkodásközpontú oktatási rendszerben, ahol az oktatás nem a politikát szolgálja ki a gyerek fogja és nem fejből nyomatja ezt a táblázatot, hanem kinyitja a könyvet, viszont már képes összefüggő gondolatokat és elméleteket megfogalmazni az olvasottakkal kapcsolatban.
Saját magunk adjuk el az országot
A legkeményebb, hogy mindig mindenki a másikra mutogat. Bezzeg ország bezzeg lakosai mindig megmagyarázzák
és kimagyarázzák a valóságot.Pedig a valóság sokkal szörnyűbb, mint az, hogy 1-1 megalomán szociopata politikus hatalomra jutott. A politika a társadalom kivetülése és eredménye. Mi szültük a politikát és nem fordítva. Az igazság az, hogy bezzegország bezzeglakói elárusítják a jövőjüket. Arra szavaznak, akik a legtöbbet ígérik a kis életükben. Mindenki kizárólag magával van elfoglalva és a saját kis szánalmas hasznát lesni, hogy az xy rendszerből hogyan fog tudni profitálni. Semmivel se jobbak a legtöbben, mint bármelyik politikus. A taxisok addig tüntetnek, amíg megkapják, amit akarnak. A tanárok szintúgy. Az orvosok szintúgy. Mindenki szintúgy. Itt senki sem a rendszer ellen tüntet, hanem a rendszerben szólal fel a saját érdekei mellett. A politika pedig az érdekek kielégítésére jött létre. Azzal adjuk el az országot, hogy a szavazatunkat nem rendszerre és jövőképre rakjuk, hanem egy szaros, rohadt igérvényre: "jön a 13. havi nyugdíj', "lesz ez, lesz az".
Megborult ez a generáció
Megborult ez a generáció, mert már nincsen összehasonlítási lehetősége más rendszerekkel. Az új generációk már "belenőttek" a rosszabb és mégrosszabb opciók világába. A kapitalizmust összekeverik a szabad rablással. Az üzleti etikettet a budi papírral. És mit tanítottunk a mai gyerekeknek? Hogy mindenért lehet valakit okolni. Ha elég sokan okolunk valakit, akkor majd "megmentenek" minket. Ma kötelező az erkölcstan az iskolákban. De milyen erkölcsi példát tudunk mutatni nekik? Milyet, amikor a felnőtt emberek sem képesek szembenézni a hibáikkal, amikor a felnőtt emberek is egymásra mutogatnak és még véletlenül sem néznek saját magukba? Milyen erkölcsi magasságokról beszélhetünk, amikor a korrupció és protekció a mindenapos élet része? És a korrupció/protekció nem csak az , amikor xy politikust lefizetik. Ugyanez a kategória, amikor megemelt orral vágod át magad a kórházban az órák óta várakozó szerencsétlenek között és soron kívül bemész, mert te haver vagy. Ugyanez a kategória, amikor a tanár a gazdagabb szülő gyerekét favorizálja és a szegényebbet szivatja.
Minden mindennel összefügg. De ezt senki nem akarja észrevenni.
Ma már nemcsak a szóbeli megállapodást vesztettük el, de már az írásbeli szerződésünk sem ér semmit. Bárki bármikor bármit megtehet és ennek ellenkezőjét is. És akkor a legnagyobb problémája még mindig mindenki az, hogy este mi megy a tv-ben és kell e vasárnap dolgozni vagy sem...
Ha egyetértesz, nyomj egy like-ot:
