Ha megkérdezik, hogy mi volt az elmúlt 8 év (nem a fideszes 8 évre gondolok) egyik legnagyobb tanulsága az ügyfelek életével kapcsolatban, akkor bizony az egymástól való anyagi függőséget fogom válaszolni. Ijesztő módon az emberek egyre több mindentől függenek. Függünk a munkától, a pénztől, a barátoktól, a családtól, a vágyainktól, az ellenségeinktől és végső soron függünk a párunktól is. Én most lebontanám a férfi-nő megkülönböztetést, mert azt gondolom, hogy a nők ugyanannyira tudnak szemetek lenni, mint a férfiak és fordítva. Nem találtam még meg a különbséget. Rengeteg egyéni sorsba futottam bele az évek alatt, és rossz volt látni, hogy amikor egy hosszabb kapcsolatbnak (főleg házasságnak) vége, akkor az egyik fél anyagilag tönkremegy. És ez az általános...
1. A szívedet és nem a pénztárcádat ajánlod fel a másiknak!
Sajnos ma még tabunak számít az átlagos családokban a házassági szerződés, az előzetes vagyonfelosztás és egyáltalán annak a hozzáállásnak az intézménye, ami tiszteli a magánvagyont (ebben az esetben is van ilyen!) és nem állít választás elé. Ma még nagyon sokan (főleg nők) azzal érvelnek, hogy: " ha szerződést kell kötnünk a pénzünkről, akkor nem is szeretsz engem igazán..."
Pedig pont fordítva van. Ugyanis egy normális kapcsolatban az emberek legfontosabb értéke a szívük és a szeretet, amit adni tudnak. A pénznek ehhez semmi köze nincsen. Viszont másik oldalról nagyon veszélyes játék kezdődik, amikor belevágnak a közös kalandba, mivel megvalósulhat a hangya és a tücsök esete. Az egyik kidolgozza a belét, a másik fél pedig sokkal kevesebbett tesz bele. Akkor mégis milyen alapon lenne igazságos a végén elfelezni a teljes vagyont, amit gyakran az egyik fél pakolt össze?
2. Nem csak közös megtakarításban kell gondolkodni!
A legtöbb családnak viszonylag korlátozottak a lehetőségeik. Nem tudnak fejenként 30-40 ezer forintokat havonta félretenni. Így valahol rákényszerülnek a közös megtakarítások kötésére, mivel az adott pillanatban közös a cél. De mi történik, ha szétmennek? Mi lesz a közös megtakarítással? A tapasztalat szerint ezek a pénzek mindig a "dominánsabb" félnél maradnak. Szörnyű, hogy a limitált lehetőség ellenére akár az életük "legtermelékenyebb" korszakának anyagi előnyeit bukják azok az emberik, akik ráhagyják a másikra ezt a dolgot. Nagyon sok emberrel beszéltem, akik anyagilag tönkrementek az elválás során/után, ugyanis nem volt saját megtakarításuk. Helyette minden pénz a másiknál maradt. Ez kész öngyilkosság, hiszen minél idősebbek vagyunk, annál nehezebb újrakezdeni. És a legtöbben nem is képesek rá. Helyette elkezdenek süllyedni az élet fertőjébe. Kisebb lakás, kevesebb étel... Míg a végén összenyomja őket a teher.
Ezért nagyon fontos véleményem szerint, hogy mindkét félnek legyen önálló és független megtakarított pénze, amivel csak ő rendelkezik. De mi van, ha erre a kapcsolatban jövedelme alapján csak az egyik fél lenne képes? Most durvának tünök, de ebben az esetben akkor az egyik fél kezd el takarékoskodni (ha két kereső emberről beszélünk). Amennyiben már vannak gyerekek és mondjuk a nő feladata a gyereknevelés, akkor természetesen megváltozik a szereposztás és a családfenntartónak kell gondoskodnia arról, hogy mindkettőjüknek legyen önálló megtakarítása.
Hogy miért? Tegye fel magának minden családfenntartó a kérdést: "Képes lenne ennyit keresni és dolgozni, ha neki kellene a gyerekekkel foglalkoznia null 24-be?"
3. A közös kassza miatt válnak el a legtöbben
Az embernek alapvető igénye a szabadság és a motiváció. Kell annál több motiváció a "miért menjek minden nap dolgozni" dologra, mint az, hogy a megkeresett pénzed egy részével azt csinálsz, amit akarsz? Nem hinném. Lehet álszenteskedni, de végső soron minden embernek természetes lelki vágya, hogy a "megtermelt" dolognak kiélvezhesse a hasznát. A közös kassza pontosan ezt a természetes vágyat szorítja háttérbe, hiszen minden költésről be kell számolni, nagyobb dolgokhoz engedélyt kell kérni. Ha pedig nem ugyanazok a céljaitok (pl: a nő egy éven belül lakást akar felújítani, a férfi viszont 5 év múlva új autót akar), akkor folyamatos konfliktusotok lesz, hiszen nem fogjátok tudni a saját erőforrásotokat (saját jövedelem) maximálisan koncentrálni. És ez a jobbik eset. Mi van akkor, ha eljön az a korszak az életükben, amikor egyszerűen nem jut mindenre pénz? Ilyenkor kezdik egymáshoz vágni a felek, hogy "bezzeg kellett ez a konyhaszekrény!!! Emiatt nincsen most pénzünk...". És kész a baj. A párok egymást kezdik el okolni és a feszültség addig nő, amíg nem érkezik megoldás. Sajnos az átlagos embereknél ez a megoldás sosem érkezik meg, hiszen nem kezdenek el hirtelen kétszer annyit keresni. Ez a feszültség pedig a válás egyik kiváltó oka.
Mennyivel nyugodtabb lenne az élet, ha felosztanátok a rendszeres kifizetni valókat egymás között és az ezen felül megmaradó pénzzel mindenki szabadon rendelkezne? Persze ennek is megvan a veszélye, hiszen ha nem közös a cél, akkor továbbra is lesz konfliktus:
pl: az egyik fél mindent elkölt és pazarol, míg a másik mindent megvon magától, hogy tudjon venni egy lakást. A lakás persze "közös" lesz és idegörlő, hogy ezt a lakást az egyik fél teremti elő, amíg a másik a mindennapoknak élt. Fontos a kompromiszzum és az, hogy nagyjából egy irányba haladjatok egy közös értékrend szerint.
4. Tiszteld a másikat és amit a másik beletett a "közösbe"
Az emberek hajlamosak szentimentálisnak lenni és nagyon hamar közösnek érzik azt, amihez amúgy semmi közük nincs. Mondjuk ki bátran: "amiért én küzdöttem az elmúlt években, az nem a miénk. Megengedem, hogy te is élvezd, mert szeretlek, de attól még az enyém! Már megint nagyon bunkó és határokat feszegető vagyok, de nem bánom. Lehet anyázni, de túl sok megtőrt emberrel beszéltem, akik egész életükbe szorgalmasan és keményen dolgoztak, mégis 40-50 éves korukra a válás után albérletbe végezték szerény körülmények között, mert a másiknál maradt a közös lakás, a közös megtakarítás, a gyerek, az autó...Hogy miért? Mert ez így önfeláldozó. És a társadalom szereti a mártírokat. Ez főleg a férfiakra igaz, mint akik nem lehetnek soha gyengék. Ha egy férfi igényt tartana arra, amiért ő (is) megdolgozott, akkor mindenki elitéli és kinézi, mert a szegény nőt tönkre akarja tenni. Ha egy nő csinálja ugyanezt, akkor minden rendben van és így természetes. Ez egy hihetetlenül eltorzult értékrend.
Azt gondolom, hogy nem azért küzdünk nap mint nap és teszünk közösbe dolgokat, hogy az elszámoláskor az utcára kerüljünk, mert a társadalom ingerküszöbébe ennyi fér bele...És ezért a felek nagyon sokat tehetnének, ha a kezdetektől fogva tisztelnék és elismernék a másik munkáját (nem csak munkahely, hanem otthon vagy a családban elvégzett "munkája...stb...), amire a legnagyobb gyűlölködés közepette is emlékeznének. Nem lehet kérdés, hogy a másik mit ért el és mit tett le az asztalra. Mégis azt látom, hogy nagyon gyakori, amikor egy válás során a felek teljesen megőrülnek és elfelejtik a másik érdemeit. Ebből pedig egyenesen következik az egyik fél "megkopasztása".
5. Hogyan kerül eld, hogy a párod anyagilag tönkre tegyen?
A szeretetet nem kevered össze az anyagi függőséggel. Közös céljaitok ellenére se öntesz minden vagyon egy közös edénybe. Törekszel az anyagi függetlenségre a kapcsolaton belül, ami nem zárja ki, hogy mindent megosszatok egymással. Mégis kell lennie egy saját rekesznek a "közös szekrényben", ahol csak a te dolgaid vannak. Ha összeköltöztök, akkor a legelején tisztázzátok ki mit vitt bele a dologba és egyértelmáen elkülönítitek, hogy egy szakítás esetén ne legyen probléma. Ha menet közben közösen vesztek dolgokat, akkor azok közösek. Ha közösen veszitek a te pénzedből, akkor szakítás esetén azokról a dolgokról te neked kell döntened, hogy kinél marad. Maradj emberi, de ne mártírkodj! Ne akard tönkretenni a másikat, ha vége a bulinak, de hülye se légy. Saját életedet ne tedd azért tönkre, mert ez így "helyes".
Tudod mi történt? Tudatosan és sarkosítva meg akartam benned valamit mozgatni. Lehet, hogy anyázol, de érdemes belegondolnod, hogy az életed milyen lenne, ha ma véget érne a házasságod/kapcsolatod. Holnap hol laknál? Mit ennél? Miből élnél?
