A teleshopszerűen felépített bevásárlóközpontok befordultak hetekkel ezelőtt a karácsony boxutcájába és kőkeményen beleálltak az ünnepekbe. Már az iskolakezdés környékén volt lehetőségünk csokimikit vásárolni. Évek óta így van, évek múlva is így lesz. A kérdés igazából az, hogy a nyári kánikulában hűsítő jégkása helyét mikor veszi át Mikulás jégdrazséja? A karácsony és azoknak országonkénti vallási változata a legzseniálisabb pénzgyártó mechanizmus. Az ünnepet és az értékeket sikerült kifordítani magukból és az elmúlt évtizedben a karácsony egyet jelentett a világ legpusztítóbb tömegfegyverével, amelyik képes bármilyen lélektani gátat azonnal megsemmisíteni és az összes megtakarításunkat elmagánnyugdíjpénztárazni. Tanácsadóként évek óta fogom a fejem, amint kénytelen vagyok asszisztálni olyan aranyköpésekhez, minthogy: " most nincs pénzem félretenni, mert jön a karácsony". 

Semmi mást nem csinálsz, mint telibe tolod az év 80%-ában aktív egzisztenciális lényedet...

A karácsonyban az igazi varázslat, hogy egy "mágikus" vízió mögé bújva hajlandóak vagyunk a szeretteink szarságait egy percre elfelejteni és egy pár napot megpróbálni "békében" eltölteni. Mondjuk ebből az ideológiából baromi nehéz lenne profitot gyártani. Innentől lett izgalmas a történet, hiszen a megbocsájtást/feltétlen szeretetet nemes egyszerűséggel becsomagolták, és elnevezték ajándéknak. Minél drágább és nagyobb ajándékot vásárolsz, a papírforma szerint annál jobban szereted a másikat. 

Na mégegyszer!

Valakik sok-sok évvel ezelőtt előre megmondták neked, hogy csak úgy szeretheted a másikat, ha ajándékot vásárolsz neki. Hogy miért kell ajándékkal kifejezni a szeretet? Hát azért, mert így illik! Miért illik így? Te nem szereted a másikat? De igen! Akkor ki kell fejezned ajándékkal a szereteted!

Na mégegyszer!

Hülyére vettek minket! 

Persze vannak az örök lázadók vagy felvilágosultabb emberek, akik a mainstrem-el szemben akarják tolni a szekerüket és nem az ajándékokkal tárgyiasítani az emberi érzéseiket, érzelmeiket. Van egy rossz hírem srácok! Ti vagytok ijesztően kevesen! Senkit nem érdekel, hogy ti megvonjátok a saját gyereketektől a 3 megatonnányi ajándékot, mert sokkal többen vannak azok, akik vásárolnak és fogyasztanak. Aztán majd az ünnepek után a te gyereked lesz depressziós, mert a suliban kiderül, hogy mindenki más boldog, mert sok ajándékot kapot. Szóval az ajándékkal szeretet és boldogságot vásárolsz a szeretteidnek. Fasza, nem? Túl nagy ez a bálna ahhoz, hogy egymagad fellázadj ellene. Ez a hajó elment.

Az ehhez hasonló lázadásokkal csak az a baj, hogy másoknak fogsz ártani. Te lehetsz kőkemény! Ez a te választásod. Viszont az a gyerek, aki nem érti miért nem kap ajándékot, mint a többiek vagy az a rokon, aki nem érti milyen rossz dolgot követett el ellened, vétlenül fog szembecsülni a te döntéseddel. Ez a lelki-érzelmi vétlenség pedig akaratlanul is bosszúságot és szomorúságot fog nekik okozni. Sajnos minden döntésnek megvan a maga következménye.

De csak óvatosan

Akármennyire nem akarok részt venni ebben a társadalmi perverzióban, mégis kénytelen vagyok, ha a szeretet ünnepén nem akarom a szeretteimet bántani. A legfontosabb, hogy ne válaszd ketté a személyiségedet. Ne hozz létre egy alternatív manót magadban, aki karácsonykor tőr elő belőled. A legtöbben létrehozzák a maguk tücskét, holott egész évben hangyaként próbálnak építkezni, gyűjtögetni. 

Mivel egész évben sok-sok mindent megvon magától a legtöbb ember, ezért máris feljogosítva érzi magát, hogy az ünnepekkor kiköltekezze magát. Ez természetes emberi reakció. Pontosan olyan, mint azok az elmebeteg fogyókúrák, ahol a táplálékot vonod el magadtól. Egy ideig bírod, aztán a szervezeted bepánikol és sokkal többet fogsz enni, majd hízásnak indulsz a fogyás helyett. Néha belegondolok, hogy mennyivel kevesebbet költenének az emberek karácsonykor, ha év közben is időnként meglepnék magukat/egymást valami aprósággal és ezzel értelmet adnának az egész napos robotnak. Ugyanis nem ismerek ma már olyan embert, aki azért dolgozik éjjel-nappal, hogy létfenntartsa magát, és ez boldogsággal töltené el. A legtöbben kényszerűségből élnek így, és nem feltétlenül boldogok (belső feszültség). Ahogyan az ember és a társadalom fejlődött, kialakítottuk a jóléti társadalmat. A jóléti társadalom pedig nem egy üres címke, hanem az ebben a társadalomban élő ember ösztönös késztetése a birtoklás iránt. többet akarunk, birtokolni akarunk, kényelmet és luxust akarunk. Ennek ára van és ezt az árat akarják velünk karácsonykor megfizettetni.

Fogom a fejem és időnként a Dunának indulok, amikor jön egy ügyfelem és azt mondja, hogy a tervekkel és előre megbeszéltekkel ellentétben nem fog tudni a saját nyugdíjprogramjába befizetni az adókedvezmény miatt plusz pénzt decemberben, mert vettek egy nagyobb tv-t. Az ijesztő, hogy az előző tv is kúrva nagy volt és nagyon szép. Annyi történt, hogy elmentek shoppingolni, betértek a boltba, ahol PONT VOLT egy hihetetlen akció és amúgy is kéne már új tv (mert a 3 évvel ezelőtti elavult az értékesítő szerint) és gondolkodás nélkül megragadták az alkalmat. Kiköltekeztek. Jupppié!

Ezzel nem azt mondom, hogy törvényszerű félretenni nyugdíjra, gyereknek, lakásra, vagy csak szimplán. Nyílván azért ezeket a példákat tudom hozni, mert ebben dolgozom és élek. Sokkal drámaibb a helyzet. Látom, ahogyan emberek, családok az év 3/4 részében egy terv szerint haladnak előre. Céljuk van az életben. Ezért a célért pedig a pillanatnyi örömöket (minden hétvégén utazás, állandó mozi, étterem...stb) visszaszorítják és belekezdenek a spórolásba. Ez a spórolás nagyon jól működik októberig, amikor a karácsony szelleme lebont minden agyi és erkölcsi gátat és vásárlásra késztet. Mivel addigra sokaknak már van egy összegyűjtött összeg a számlán, így nyugodtabban shoppingolnak. Sokszor erőn felül!

Mire gondolok?

Máték és Kati havonta keresnek 300.000 forintot együtt és van két gyerekük. Gondolhatod, hogy ez az átlagos élet mennyibe kerül nekik. Mégis sikerült Januártól októberig összegyűjteni 500.000 forintot. Nem feltétlenül volt konkrét céljuk, de úgy érezték, hogy nem élhetnek tartalékok nélkül. Eljött a karácsonyi vásárlás ideje és azzal a tudattal futnak neki novemberben, hogy van a számlán 500.000 forint, éppen megjött a 300.000 fizetés és még decemberben is jönni fog a pénz. Hiába villog a racionális lényük, a karácsonyittas, meghülyített Máté és Kati úgy érzi, hogy 1,1M forint áll rendelkezésükre. Persze tudják, hogy ebből majd valamennyi menni fog számlára és illene hagyni a megtakarításban is. 

Nekifutnak. 

Nem fogom részletezni azt a mentális mészárlást, amit az átlagos párunk rendezni fog. A tanulság érdekesebb. Mivel úgy érzik, hogy van pénzük (és a hitelkárytákról, áruhitelekről még nem is beszéltünk), ezért akinek 5.000 forintért akartak ajándékot venni, simán elköltenek rá 8-10 ezer forintot (mert pont találtak egy jobban illő ajcsit). A gyerekeknek nem cask a videójátékot veszik meg, hanem hozzá legalább 2-3 játékot, hogy tudjanak választani és így tovább. Egy kicsit mindenből jobbat és drágábbat. A baj az, hogy a kapott végeredményt az adott havi fizetésükből már nem tudták volna megvalósítani. Hozzá kellett nyúlni a megtakarításhoz és/vagy a hitelekhez. Ők erre majd januárban (amikor elmúlik a buli) fognak rájönni, hogy mekkora faszságot csináltak. Aztán megint 8-10 hónap, hogy aztán megint ugyanazt a hülyeséget elkövessék. Hányan élnek évek óta ebben a körforgásban?

Pár pont, hogyan kezelheted a karácsonyt. Ez is tervezést ígényel!

1. Derítsd fel a terepet. Bátran menj le nézelődni és találd ki, hogy kinek mit fogsz megvásárolni. Viszont ne vigyél magaddal semmilyen fizetésre alkalmas eszközt (kp, bankkártya, hitelkártya...stb). Vedd el az élét a hirtelen felindulásból elkövetett shoppingnak. Helyette írd össze, amik tetszenek, majd menj haza. Beszéljétek át otthon és számoljatok. Aludjatok rá két-három napot és ha még akkor is jó ötlet, akkor irány megvenni.

2. Határozzatok meg egy fix keretet az összes ajándéknak. Most ez nem  feltétlenül egy konkrét dolog. Mindenki azt tanácsolja, hogy legyen mondjuk 50.000 összesen és semmi esetre se lépjétek túl. Én azt tanácsolnám, hogy ebben az esetben legyen 50.000 forint körüli összeg a keret. Így nyílván nem fogtok 100.000-ért vásárolni, de nem gond, ha 55.000 forintért vásároltok és még meg sem erőszakoltátok magatokat mentálisan.

3. Akivel lehet, azzal egyezzetek meg, hogy ne indítsatok árversenyt. Nem az érték számít, hanem a szeretet. Már a legelején alakítsatok ki egy értékkeretet az ajándékozandó személyekkel. Nem kell játszani azt a James Bond-os hülyeséget, hogy majd meglepetés lesz a meglepetés. Mindenki tudja, hogy ki kitől fog és kinek akar ajándékot venni. Ezt előre le lehet tisztázni. Komoly összegeket lehet így spórolni, hiszen nem leszel rákényszerítve a drágábbnál drágább dolgokra.

4. Párok esetében (akik közös életet élnek közös terhekkel) szerintem általában megdumálható, hogy ne karácsonyra időzítsék az ajándékot, hanem tolják el a két ünnep közöttre (kari-szilveszter). Ugyanis hatalmas leárazások vannak. Tavaly pislogtam nagyot, amikor rájöttem, hogy az a kabát, amit megakartam venni 60.000 forintért, a két ünnep között már 25.000-ért elhozható volt. Innentől kezdve nincsen több kérdésem. Ha megvan az intelligencia az emberekben, akkor képesek belátni, hogy érdemes várni. Ha egy fix összeget szánsz a párodra, akkor pedig ugyanazon a pénzért több dolgot tudsz venni. NEm örülne jobban ő is?

5. A gyerek. A gyerekkel semmit nem tudsz megbeszélni, nem is szabad. Ő még nem felnőtt ember. Őt meg kell lepni és picit nekik megy a show. Viszont ne karácsonykor akard megvásárolni a gyereket kilóra. Attól nem fog jobban szeretni, mert minden szart megveszel neki és túlköltekezel. Elhiszem, hogy sokan így akarnak kompenzálni, de érdemes lenne újratervezni a dolgokat fejben. Ráadásul a gyereknek is rosszat teszel, ha nem tanul meg időben lemondani dolgokról és döntéseket hozni, hogy neki mi kell. Vagy örülni annak, amit a gép dob (amit megveszel a sok kívánság közül). Ráadásul nincsen értelme 20 féle ajándékot venni, mivel a gyerek nagy zavarában egyikkel sem fog tudni olyan jót játszani, mintha kapna 1-2-3 koncentrált ajándékot.

6. A keretet ne a megtakarításaidhoz és hitelképességedhez állítsd be, hanem a havi fennmaradó jövedelmedhez. Akkor semmi gondod nem lesz. A fenti példa szerint Máté és Kati 50.000 forint körül költhetne karácsonykor. Jóindulattal 100.00-ig elmehetnének, ha novemberben-decemberben a megmaradó pénzt (fejvakarásom ellenére) nem megtakarítják, hanem elköltik. Ez sem feltétlenül jó, de sokkal okosabb megoldás, mint a megtakarításhoz és hitelhez nyúlni...

7. Fogadd el, hogy a karácsonyi ünnepek az élet része. Különleges alkalom, de ezért még nem illik borítani az életedet. Késztetésből ne költekezz. Ne változtasd meg az életed két hónapra, mert éppen önigazolsz (a karácsony szelleme okozta költekezési roham). Karácsonykor ugyanúgy ki kell fizetni a számlákat, ugyanúgy félre kéne tenni pénzt különféle célokra és ugyanúgy enni kéne. Az ajándékozás pedig egy luxus, ami ezeken felül van. Egyszerűen nem engedheted meg az életeddel szemben, hogy évente két hónapra kikapcsolsz agyilag, és az alapvető életedtől vonsz el dolgokat (ebben a két hónapban kevesebbet eszel, kevesebbet takarítasz meg, kevesebbet...). Mert aki így cselekszik, az évről évre ugyanabban a helyzetben találja magát és úgy érzi, hogy nem halad előre.

Hányan élik így az életüket?

::

Kérdésed van, vagy véleményed, esetleg segítség kell: szarvas.norbert@iflgroup.hu vagy klikk