Azért eltelt pár hónap a migráns őrület óta. Úgy érzem mostanra minden álláspontot sikerült megismernünk, mindenkinek a prioritását a magunkévá tettük. Ma már a nemzetközi és magyar sajtó beszállt a futókerékbe és körbe körbe futkorászik, amikor a témát akarja kivesézni. Ugyanazokkal az érvekkel és ellenérvekkel dobálózik mindenki. Megoldás még mindig nincsen. Annyi történt, hogy a kezdeti napi pár száz migráns felduzzadt napi tízezer feletti tömeggé. Az emberek jönnek, miközben átfogó megoldásról még álmodni sem merünk.
Az a baj, hogy rossz kérdéseket tesznek fel az emberek. Ráadásul mindenki a saját érdekét védi. A politika továbbra sem komplex megoldásokban, hanem szavazatokban gondolkodik.
Miért ennyire fölényesek az emberek a migránsokkal szemben? AKár liberális embervédőkről, akár a helsinki bizottság ügyvédjéről, akár a fejlett országbeli sajtóról vagy éppen Orbán migránsellenes embereiről beszélünk, mindegyik esetben a közös nevező a felsőbbrendűség. Arról beszél mindenki, hogy ezek a szegény menekültek ugyanolyan emberek, mint mi. Ugyanolyanok, csak közben kutyaként bánunk velük. A migráns védők és liberálisok javarészt úgy viselkednek velük, mint valami cuki magatehetetlen kiskutyákkal, akiket meg kell védeni és akik helyett dönteni kell, miközben a másik oldal szerint ezek az "embererek" veszett farkaskutyák, akiket azonnal "el kell zavarni". Rendkívül álságos és ijesztő az egész helyzet. Az én olvasatomban ez a legfontosabb kérdés:
Képesek vagyunk úgy viselkedni velük 100%-ban, mintha a szomszédjaink lennének? Vagyis emberként, aki vagy egy barom vagy nagyon jó fej, esetleg semleges.
Nem létezik olyan, hogy 10 szomszédunkból 10 lenne velünk azonos hullámhosszon. Te sem kezeled a szomszádjaidat egyetlen egészként. Attól mert valamelyik este hangosan döngeti az asszonyt, még nem lesz a komplett szomszédság szexőrült. Ennek ellenére a migránsokat mindenki egyetlen hatalmas személyként kezeli. Ha az egyik megtámadja a rendőrt, akkor " a migránsok agresszívak lesznek". Ha az egyik migráns megmenti az utcán valakinek az életét, akkor " a migránsok magasan képzett jó szívű emberek". És így tovább... Se füle se farka a számtalan jelzőnek, amikkel illették már a migránsokat. Holott migránsok nem léteznek, csak bevándorló személyek személyes célokkal.
Szóval számomra rendkívül frusztráló látni, ahogyan a magyarok és úgy általában az Európai Únió lakosai egymással vannak elfoglalva, egymást próbálják meg általánosításokkal legyőzni, miközben az igazi problémát nem hajlandóak kezelni.
És mi az igazi probléma?
Divat az igazi problémának a migránsok befogadását a demokrácia próbájának tekinteni. Holott ez teljesen lényegtelen. Rosszul hangzik, de attól még igaz: a bevándorló személyek nem próbajátékosok, akik ideiglenes időre érkeznek tesztelni a demokratikus közösséget. Demokratikus alapokra helyezzük a sztorit, miközben nem akarjuk tudomásul venni, hogy ezek ugyanolyan emberek mint mi, csak más szokásokkal.
Az igazi probléma az, hogy ezeket a más szokásokat hajlandóak leszünk megszokni vagy sem?
Ha azt mondod, hogy ők is emberek, akkor viselkedjél emberként velük. Emberként viselkedni pedig nem azt jelenti a demagóg populista maszlaggal ellentétben, hogy mézesmázos és megengedő vagy. Emberként viselkedni a másikkal azt jelenti, hogy szabadon eldöntheted, hogy az ő szokásaival tudsz e azonosulni vagy sem. Ha nem tudsz vagy nem akarsz, akkor ott hagyod az embertársadat vagy elküldöd (ha például a te lakásodban van). Európa kész megtanulni egy másik kultúra szokásait?
Tulajdonképpen Európa már megtette ezt!
A nyugati sajtó nem érti, hogy a magyarok, szlovákok, csehek és a keleti blokk miért ennyire kirekesztő és elutasító a bevándorlókkal szemben? Mintha nem ismernék pontosan a történelmet.
Kelet-Európának az emlékezetében még él a múlt. Európa ezen része folyamatosan háborúzott a történelem folyamán és általában nem megszálóként, hanem megszálottként. Ha Magyarországot nézzük, akkor mi mindig vesztesen kerültünk ki ezekből a "nemzeti keveredésekből". Egy időben el kellett fogadnunk a törökök szokásait, volt amikor a németekkel kellett azonosulni, máskor pedig az oroszokkal. Gyakorlatilag önálló, egészséges és saját nemzeti identitás nem tudott ebben a régióban kialakulni az elmúlt pár száz évben. Azt mondják, hogy Magyarország nem befogadó. Magyarország több nemzet és kultúra gyermekét integrálta a társadalmába, mint Franciaország vagy Anglia. Kelet-Európa nem választhatott a történelem során szabadon. Mindig rákényszerítették őket az éppen aktuális nagyhatalmak a részvételre és integrálódásra. A demokrácia azért izgalmas dolog, mert lehetőséget ad az országoknak arra, hogy nemet mondjanak. Kelet-Európa nemet mond. Ők már nem akarnak megint befogadni, megint azonosulni, és megint kisebbségbe kerülni a saját területükön.
Ellenben a Nyugat-Európa hangja egyre halkul. Amíg nem érintette őket közvetlenül a bevándorlók tömege, addig nagyon vehemensen támadták a periméter országokat. Ma ott tartunk, hogy már kezd savanyú lenni a szőlő nekik is. Tulajdonképpen ők sem akarnak minmdenkit mindenáron befogadni.
Ha nagy nehezen megtalálta saját identitását az EU, akkor fel kell tenni a legfontosabb kérdést:
Mit akarnak a migránsok? Amit akarnak, azt feltétel nélkül hajlandóak vagyunk megadni vagy mondhatunk nemet is?
Nagyon nehéz kérdések ezek, hiszen az eddigi történések bizonyították a kilátástalanságot. A bevándorló személyek menekülnek a saját bevallásuk szerint. Ehhez képest számukra nem elegendő az első vagy második sorban következő háborúmentes ország menedékül. Miért is lenne, ha mehetnek tovább? De miért mennek tovább? Biztos nem azért, mert üldözik őket, hanem azért, amiért te is mennél tovább. A jóléti rendszerekbe akarsz becsatlakozni és ott felépíteni egy új életet. Ez egy természetes emberi reakció. Ez az érzés munkálkodik benned, amikor az újabbnál újabb telefont akarod megszerezni magadnak vagy amikor mindent megveszel, csakhogy kényelmesebb legyen az életed.
A kérdés az, hogy a környezeted ezt milyen mértékben tolerálja és ki fizeti meg ennek az árát?
Ha akarsz egy jobb autót vagy telefont, akkor ritkán fordul elő, hogy a város liberális polgármestere megveszi neked vagy odaadja a sajátját. Ha jobb élet reményében kiakarsz utazni Londonba dolgozni, akkor ritkán fizetik ki helyetted a számlát.Ha nem vagy hajlandó fizetni munkanélküliként az egészségügyi ellátásodat, akkor nem veheted ígénybe az egészségügyet. Ha nem dolgoztál papíron még soha (csak feketén adót nem fizetve), akkor nem fogsz kapni különféle segélyeket, amikkel élhetsz. Ha pedig ezek a szabályok, amik ránk vonatkoznak, akkor miért akarunk a bevándorló személyekkel engedékenyebbek lenni, miközben haladnak a jobb élet reményében előre?
Ugyan a legtöbb ember képtelen érzékelni és megérteni az Állam pénzének a miértjeit. Nehezn értik meg, hogy az ország vagyona az ország adófizetőinek a befizetéséből származik. Amikor 1-10-1000-1000000 embert kell ellátni ideig-óráig, akkor az ebből a zsebből megy. A zseb pedig nem feneketlen. Forrásokat kell átcsoportosítani. Ez különféle formákban jelenhet meg és nem törvényszerű, hogy az oktatásból vagy egészségügyből veszik el. Viszont törvényszerű, hogy valamire kevesebb fog jutni az országban. Hajlandóak vagyunk egységesen megfizetni ennek az árát?
Ha pedig igen a válasz, akkor ezek az emberek hol voltak az elmúlt évtizedben, amikor a devizaeladósodott embereknek az életét kellett megmenteni vagy az utcán élőket kellett volna felkarolni? Ők nem ugyanolyan emberek, mint te vagy a bevándorló személyek? Milyen alapon helyezi bárki előrébb a más kultúrából jövőket, mind akik itt élnek, itt próbálnak élni?
Jelen pillanatban nem a bevándorlók mennyisége rémiszt meg a legjobban, hanem a tehetetlenség, ahogy a társadalom tagjai egymást bénítják meg, ahogyan egymásnak kell magyarázkodni a semmiről. Amíg a társadalom fele kisállatként kezeli a bevándorló személyeket, és nem emberként, addig az egyetlen megoldás az lesz, hogy megágyazunk nekik, előkészítjük a vizet és a tápot. Ha a társadalom minden rétege hajlandó felnőni és felnőttként kezelni a helyzetet, abban a percben elkezd kérdéseket feltenni, és ezeket a kérdéseket kíméletlenül megválaszolni. Ettől a perctől kezdve nem migránsokkal kell foglalkozni, hanem bevándorló személyekkel, akik különböző céllal érkeztek, érkeznek. Nekünk pedig azt kell eldönteni, hogy kit vagyunk hajlandóak elfogadni és befogadni és kit nem.
