Amikor évekkel ezelőtt elkezdődött a devizahitelesek kontra bankok féle vagdalkozás, ezzel egy időben megjelentek a magyar jog és szegény emberek jeles képviselői, akik majd igazságot tesznek. Már akkor látható volt, hogy annyira azért nem kerek a történet, mint ahogyan sok zugügyvéd megpróbálta eladni magát. Éveken keresztül teljes kompenzációval hitegettek, miközben maguk mögött elenyésző számban hagytak "megmentett" devizaadóst. Ellenben a legtöbb szerencsétlen azóta is fizeti a költségeket, fizetős ügyvéd esetén annak a díjait és több tucatnyi átsírt éjszakával a hátuk mögött még mindig nem látni a végét az ügynek. Most olvasom, hogy a devizahitelesek képviseletével ismertté vált siófoki ügyvéd, Léhmann György arra buzdít, hogy senki ne fizesse be a törlesztését. Ez egyszerűen nonszensz.
(fotó:az énpénzem)
Egy kis múlt, ami már történelem
(Bal)Szerencsémre végig tanúja voltam a folyamatnak, ahogyan egy eleinte jónak mondható motivációból egy hatalmas és fals lufit fújt fel a média és a "védőügyvédek". Először onnan indult a dolog, hogy a kétségbeesett devizahitelesek igazságtalannak érezték eladósodásukat és tartozásuk növekedését. Ők a legelején azt akarták elérni, hogy mérsékeljék a törlesztő részletüket, hogy túl tudjanak élni egyáltalán.
Ekkoriban feltűntek azok az ügyvédek és a devizamentsére épült komplett szervezet (beszervezőkkel, értékesítőkkel), akik nem elégedtek meg a szimpla túléléssel. Nyílván nem, hiszen ez egy gyorsabb eredménnyel kecsegtető, ellenben kevesebb jutalékkal (sikerdíjjal) járó művelet lett volna. Ezt azért merem leírni, mivel ingyen és bérmentve segítettem néhány ügyfelemnek megfogalmazni egy levelet, aminek eredményeképpen a bankja kedvezményeket és elengedéseket adott. Pont azt, amire legelőször vágytak az ügyfelek.
Ahogy teltek a hónapok, és magasra csaptak az érzelmek, úgy sikerült a lelkileg sebezhető embereknek bebeszélni saját igazukat és egy alternatív valóságba vezetni őket, ahol bármiféle felelősségvállalás nélkül kiszállhatnak egy több éve húzódó szerződésben (jelzáloghitel). Hogyan hangzottak a követelések? Állítsák vissza az eredeti hiteltartozást úgy, mintha menet közben nem történt volna meg egy gazdasági világválság, illetve egy forint összeomlás. Magyarul minden felelősséget rátolni a bankrendszerre és az eredeti összeget kifizetni azonnal. Azt viszont érezték ezek a jóakarók is, hogy ennyire nem lesz egyszerű a dolog, hiszen legtöbb elkeseredett "ügyfelük" az éppen esedékes havi törlesztést sem tudta kifizetni, nem hogy előteremteni sok millió forintot. Így nem maradt más, mint a követeléshez zárójelbe biggyeszteni, hogy a visszaállított tőketartozást újabb banki hitelből szeretnék majd finanszírozni. Ez mit jelent? Először megvádolják a bankrendszert, majd ugyanettől a rendszertől kérnek kölcsönt. Érdekes és zavaros elméletnek tűnt számomra és sokak számára.
Már a legelejétől voltak olyan hangok, akik azt tanácsolták, hogy az adós ne fizesse a hitelét a per végéig. Ezzel igazából azt érték el több esetben is, hogy az "ügyfél" a KHR listára került negatív értelemben, tehát az elkövetkezendőkben nem fog hitelt kapni (hogy például kifizesse a visszaállított hitelét.)
A legszebb az volt az egészben, hogy több ügyvéd és erre szakosodott csoportosulás 100-130 ezreket szedett be kezdetnek azoktól az ügyfelektől, akik átlagban a havi 40-50 ezer forintos törlesztőjükkel is bajlódtak. Ez számomra két elvi kérdést vetett fel: 1. miből tudta ezt az adós kifizetni, aki egyébként a hitelét nem tudta volna finanszírozni? 2. Ha nem annyira tuti a dolog, akkor mégjobban eladósították az embereket?
Mi történt közben?
Az Állam politikai kérdésként tekintette a problémát és több alkalommal előrukkolt olyan megoldással, ami látszólag megoldást jelenthetett volna. Egyrészt engedélyezte időszakosan a 180 forintos végtörlesztést (amivel értelemszerűen a gazdagok tudtak élni, akiknek azidáig sem volt különösebb bajuk a törlesztéssel), másrészt bevezette az árfolyamgát több verzíóját is, ami alapvetően a híresztelésekkel ellentétben valóban segítséget és előnyt jelentett az adósoknak. Egyrészt, akinek nehézséget okozott a törlersztés, az kapott 5 évnyi "szedd össze magad" időt, másrészt akinek volt lehetősége, az az árfolyamgáttal "megspórolt" havi törlesztést 1 az egyben be tudta helyezni egy 30%-os állami támogatott LTP-be, amivel összességében jobban tudta csökkenteni a törlesztő részletét. Ezen felül a kombihiteleseknek a híresztelésekkel ellentétben annyit jelentett az árfolyamgát, hogy fixen 5 évig 180 forintos árfolyam kell törleszteniük, miközben a 180 feletti kamatot átvállalja az Állam és a bank, miközben 180 forint feletti (és alatti) tőkerész nem gyűlik gyűjtőszámlán, mivel a konstrukcióban ilyen opció nem volt (tőkét különféle megtakarítási termékben fizették).
Legutóbb pedig az Állam fogta magát és 254 forintos árfolyamon erőszakkal átváltott minden hitelt és ezzel okozta a legnagyobb kárt, hiszen fixálta a magas árfolyamból keletkező tőketartozást. Itt vált egyértelművé számomra, hogy voltak titkos megállapodások a látszathisztik ellenére a kormány és a bankszövetség között. Végső soron az történt, amit a bankok akartak, miközben a kormány erősnek mutatkozott és politikai előnyre tett szert és még az ügyfelek is ideig óráig győztesnek érezhették magukat. A valóságban megtörtént Magyarország történelmének legnagyobb állami kompromisszuma, aminek keretében törvényi szintre emelték az opciós devizaügyletet (bank megvette a hitelt 160-as CHF-en, majd több évnyi törlesztés után "eladta" 254-en).
Én hogyan látom?
Véleményem szerint már az árfolyamgáttal is teljesült az eredeti ügyfélígény. Ha nem "kavarnak be" és uszítanak a "szakértő megmondóemberek", akkor véleményem szerint nem történt volna meg a kötelező forintosítás ezen az extrém magas árfolyamon. Ellenben a felháborodott, folyamatosan elégedetlenkedő társadalom megfelelő felhatalmazást biztosított a kormánynak, hogy meg tudja lépni ezt a dolgot.
Hogy ez miért történhetett így? Alapvetően egy igen komoly életszerű értelmezési probléma merült fel szerintem? Számomra egyértelmű, hogy egy aláírt szerződés esetében kizárt dolog, hogy nullára jöjjek ki (vagy még jól is járjak), ha probléma van. Míg a megmondó emberek szerint pont ennek kell történnie és ezért kell perelni. Ők kiinduló pontnak a hitel felvételének a napját tekintik, míg számomra vállalkozóként egyértelmű, hogy lezárt üzleti évekről kell beszélni (bank üzleti terv) és a kiindulópont lehetett például 2009.12.01, amikor a tőketartozás 140%-a az eredetinek, míg a törlesztő legalább ennyivel növekedett. Értitek a különbséget? Kockázatot minden résztvevő félnek vállalnia kellett és most "törlesztenie" kell. A kérdés itt már csak az arány lehet.
Mivel végső soron addig ment a "hiszti", ameddig megszületett a legrosszabb döntés (forintosítás), így érdemes egy percig megállni és gondolkodni. Arra kényesen figyelt a bankszövetség, hogy az engedményeikkel szinte minden jogalapnak az élét elvegyék egy esetlegesen felmerülő későbbi adós kontra bank per esetén. A pillanatnyi állapothoz képest jelentősen csökkentették a törlesztő részleteket, felvállalta a bank több alkalommal is a kompenzációt illetve kamat átvállalást. Ezek után mit akar az ügyvédsereg perelni? Nem hiszek ebben.
Inkább gondolom presztízskérdésnek, mint jogalapnak a helyzetet. Ezek az ügyvédek teljes bizonyossággal védelmet és megnyugvást ígértek. Ebből a legtöbb esetben semmi nem következett be a befizetett perköltségeken felül. Ma már tényleg hülyén venné ki magát, ha bármelyik ügyvéd (aki ebben részt vett) leállna és visszavonulót fújna. Helyette a kényelmes székéből "kockáztat". Csak az igazi kockázatot nem az ügyvédek, hanem az elszegényedett és megkeseredett emberek vállalják, akik évek óta nem a saját életüket élik, hanem folyamatos létbizonytalanságban és stresszben élnek, amin nem segít a folyamatos hitegetés.
És most mit mond Lehmann György, mint az egyik leghíresebb ügyvéd a témával kapcsolatban?
Azt mondja, hogy menjenek tovább a sértettek, nyújtsanak be ultimátumot és meglátjuk mi lesz.
Boritkélom, hogy a legvégén sírás lesz és csalódottság, majd néhány ügyvéd általi "bocsánatkérés" és ócsárolás. Ugyanis már nincsen éle ennek a pengének, nincsen értelme kapálózni (bármilyen szemétnek tűnök, hogy ezt leírom), az pedig nonszensz, hogy a hitelt nem kell fizetni.
Fizetni kell, mint a világon minden esetben. Mondok egy példát, hogy megértsd:
Ismerősöm most kezdett el vállalkozni, és kapott pályázaton egí ígérvényt, hogy egyéni vállalkozásának az első három hónapjában kap 100-100 ezer forintot, amiből a járulékokat ki tudja fizetni. Ő minden papírt jól beadott, elindította a vállalkozást, mire most derült ki, hogy az Önkormányzaton a gazdaságis csaj elírt valamit és egy hónapot csúszik a fizetés. Ez alapvetően nem hatja meg a NAV, akik várják az adott havi járulékot. Kisgyermekes családanyáról van szó, nem úszkálnak a pénzben, de valahonnan elő kell teremteniük és megelőlegezni, hiszen ellenkező esetben jön a büntetés attól függetlenül, hogy bizonyíthatóan nem ő a hibás.
Ugyanez a helyzet a hitelek esetében. Amíg a bíróság ki nem mondja az ellentényállást, addig bizony meg kell felelni a kötelezettségeknek és törleszteni kell, ami egyébként jó pont is lehet a bírónál, hiszen látni a hajlandóságot.
Én csak arra tudok bíztatni mindenkit, hogy ne kétségbeesésében hozzon meg egy fontos döntést. Ne vegye készpénznek az ügyvéd szavait, aki jól adja el magát és "biztosra" megy. Néha tudni kell leállni és az életre koncentrálni, illetve mérlegelni a lehetőségeket.
Most már él a magáncsőd lehetősége is, ami egy újabb lehetőség azoknak, akik végképp elvesztek. Használjátok egészséggel és bízom benne, hogy minden rendbe fog jönni!
ha tudok valamiben segíteni, kérdés esetén: szarvas.norbert@iflgroup.hu vagy www.iflgroup.hu
