Beszélgettem egy cégvezetővel, majd még eggyel és még eggyel. Sok minden szóba került, közte a cikk lényegi mondanivalója is! 2015-ben a fiatalok egyszerűen nem hajlandóak dolgozni! Akárhány fiatal 18+-os gyerekkel beszélgettem, mindegyik esküdözött, hogy dolgozna, de nincsenek lehetőségek. Sokat és sokan panaszkodnak a magyarországi munkaproblémákkal kapcsolatban, ami számos munkáltatói oldalon levő emberrel történt beszélgetés után inkább tűnik "social crying"-nak és üres fecsegésnek, mint ténynek. Nyilvánvaló, hogy vannak térségbeli eltérések, de meglepő és egyben ijesztő volt ugyanazokat a tapasztalatokat hallani különböző iparágak képviselőitől Budapestről, Győrből, a Balatonról ... Meséltek nekem egy történetet, miszerint az egyik vidéki munkanélküli hivatalba bement az egyik vállalkozó, akinek kellett 5 dolgozó ember. Kínjában (mivel nem jelentkeztek az álláshirdetéseire mezőgazdaságba) elkiáltotta magát a hivatalban az ott munkáért panaszkodó emberek előtt, hogy menjenek hozzá dolgozni. Elmondása szerint senki nem jelentkezett, hanem kerülte a tekintetét és fejlebiggyesztve ült tovább. Erre már tényleg felhúzta magát és a képükbe vágta: "Basszátok meg! Itt van a munkalehetőség és senki nem jelentkezik...."
Hogy miért a szülőknek kell leállnia, visszavenni és megváltoznia? Úgy érzem, hogy most érkeztünk el a válaszúthoz. Most futnak ki azok a generációk, akik már a hatalmas szabadság és szabad Magyarország jegyében szabadon lettek nevelve. A most kifutó gyerekgenerációk jellemzője, hogy nem kellett gyorsan felnőniük, mint szüleiknek, nagyszüleiknek. Mivel általában a szülő a legjobbat akarja a gyermekének, ezért ennek tudatában cselekszik és nevel. Elterjedt egy téves felfogás, miszerint a rendszerváltás utáni Magyarországon a diploma pontosan olyan fix ponttá válik, mint amilyen volt a rendszerváltás előtt, amikor a diploma=garantált munka és garantált jólét szerint alakult. Azt kifelejtette a rendszerváltást előidéző majdani szülői generáció, hogy a diploma értéke is inflálódik. Elfelejtették ráadásul a kapitalizmust értelmezni. A kapitalizmusban a papír szerepe le, a vállalkozói felfogás szerepe felértékelődik. A magyarok elfelejtettek váltani és gyermekeiket ebben a hiszemben nem vállalkozónak nevelték, hanem akadémistának.
A magyarok elfelejtettek váltani és gyermekeiket ebben a hiszemben nem vállalkozónak nevelték, hanem akadémistának!
A mániákus "értelmiséginek mindenáron" hullám az elmúlt években kezdte kitermelni az első kapitalizmusra képtelen generációit, akik szerint a papír a legfontosabb. Mivel a tanulás mindent felülírt, ezért változtak a szülői attitűdök is. Innentől kezdve a szülők nem igyekeztek 18 éves korukban "kilökni" a való életbe a fiókáikat. Inkább rátelepedtek az életükre, mindent fontos döntést maguk hoztak meg a gyerekek (fiatal felnőttek) helyett. A "gyereknek" egyetlen dolga a tanulás volt. Gyakran a szülők az iskola melletti munkát nem tapasztalatszerzésnek és fejlődésnek értelmezték, hanem a tanulás akadályának, ami fontos időt és figyelmet von el a "gyerektől". Nem egy "gyerektől" hallottam, hogy a szülői zsebpénz és mama hotel tagság feltétele, hogy ne vállaljon munkát a suli (egyetem/főiskola) mellett, hanem kizárólag a tanulásra fókuszáljon. Ennek fényében pedig több szülő tapasztalataim szerint megengedőbb volt a tanulás utáni lazítással szemben (fesztivál, buli), mintha munkát vállalna szabadidejében a "gyerek". Ennek eredményeképpen kaptunk egy hamisítatlan " fesztiválozó generációt", akik számára a szorgalmi időszak és a nyári leállás nem a munkára lehetőség és a tapasztalatszerzésre, hanem a fesztiválról fesztiválra életérzésre (amit persze a szülők finanszíroznak általában).
Gyakorlatilag a munkaerőpiac azzal a nehéz helyzettel szembesül, hogy képtelenek általánosságban véve egy megfelelő felvételiző létszámot kialakítani. A tapasztalatok szerint a "munkakeresők" már önéletrajzot sem küldenek el (amíg 2011-ben a cégem kapott 2-300 önéletrajzot 1 hónap alatt, addig ma ugyanazon a fórumon örülünk, ha 10-20 összejön egy felvételi időszakban). Egyszerűen nincsen merítési lehetőség. Ráadásul további probléma, hogy a leegyeztetett interjúra magas arányban nem jönnek el az emberek. Ezt nem én mondom, hanem számos cégvezető és HR-es. Tehát nem jelennek meg a felvételin ezek az emberek. Aki megjelenik, annak pedig általában nem munka iránti vágya, hanem elvárásai vannak. Az elvárások gyakran nincsenek köszönőviszonyban a valósággal. Valamiért elterjedt az a tévhit, hogy már a legelején magas elvárást kell támasztani ahelyett, hogy mindenáron bekerüljön az ember valahova, legyen munkája és onnan lépjen tovább.
Ez egy folyamat egyik pontja. A másik része, hogy a tehetséges és dolgozni akaró diákokat már az oktatások során felszívják a nagyobb potens vállalkozások, multik. Leszerződnek az iskolákkal és kiválogatják a minőséget. Így a munkaerőpiacra nagy arányban csak a kevésbé tehetséges, gyakran dolgozni nem akaró diák fog jutni. emiatt komolyan torzult az elmúlt években a kép.
A legnagyobb probléma vélemény szerint a "mama hotel felfogás", aminek keretében a szülők nem hajlandóak elengedni a fiókákat és ösztönözni őket a mihamarabbi önálló életkezdéshez. Nem tudják elfogadni, hogy a diploma önmagában egy leértékelődött értéktelen árú, ami már szinte mindenkinek van, és amit szinte már senki nem keres önmagában. Sokkal inkább keresi a piac a diplomás komoly munkatapasztalattal bíró egyéneket. Évek óta probléma, hogy a friss diplomásoknak nagy arányban nincsen szakmai tapasztalata. Hihetetlen ellentmondás, hogy a diák úgy tanul évekig, hogy "tiltják" a melótól, majd amikor vége a tanulásnak, akkor a piac elvárja a tapasztalatot. Az igazság az, hogy a diákok nem gépek és nem hülyék. Szerintem pontosan tudják már, hogy dolgozni kéne, de nem forszírozzák, mivel más sem forszírozza. Amíg van pénz otthonról, és van buli, addig minden király. Így saját magukkal elhitetik, hogy kizárólag tanulni kifizetődő dolog. A valóságban pedig egyáltalán nem az. A szakok közel 80%-ában a szakmai tapasztalat legalább olyan fontos, mint az elméleti tudás. Mikor értitek már meg?
Ha tetszik, ha nem, de a mai magyar felsőoktatásos generációk sikertelensége a szüleiknek a sikertelensége, ami az új társadalmi helyzet (rendszerváltás) téves értelmezésén alapul. Viszont a jövő szempontjából sokkal lényegesebb, hogy a mai "gyerekek" szülőkké válásakor hogyan értelmezik az aktuális társadalmi és gazdasági rendszert, és ezek alapján milyen szellemben fogják nevelni a gyerekeiket.
Mire van a gyereknek szüksége?
Gyakorlati vagy elméleti tudásra? Hamar válljon felnőtté, vagy minél később?Saját maga döntsön (fiatal felnőttként) nehéz helyzetekben vagy a szülei? Korán kezdjen el dolgozni, vagy csak iskola/diploma után? A szülő elvárása a gyerek irányába megegyezik a munkaerőpiac elvárásaival (ezzel összhangban van)? Mi ért többet: diplomás munkanélküli vagy diploma nélküli munkavállaló? A diploma és a munkavállalás egyre inkább vagy-vagy perspektívát jelent a gyereknek? Vagy tanulsz vagy dolgozol?
Te hogyan látod?