Ma olvastam az Indexen egy konkrét írást a témáról. Évvel ezelőtt én is leírtam egy konkrét esetet, amitől kinyílik minden jóérzésű ember zsebében a bicska. Ahogy látom semmi érdemleges nem történt azóta sem ahhoz, hogy a továbbiakban megakadályozzák a nettó lehúzásokat és a csodagépeket visszanyomkodják azok értékesítőinek az ánuszába és postázzák vissza németbe (kínába).Alapvetően vallom, hogy nem szabad általánosítani és nem lehet kizárni egy komplett iparágról, hogy nincsenek jó megoldásai. Ebben az esetben sajnos azt látom, hogy általánosságban kijelenthető a tisztességtelen üzletmenet. De erről hajtás után. Az mondjuk picit idegeít, hogy egyet kell értenem a vasárnapi boltbezárós KDNP-vel, akik benyújtottak egy javaslatot a szigorításra. Jó az irány, de semmi érdemleges nem fog történni.

Ugye mindenkinek ismerős a sztori, amikor egy patent konferenciaterembe elhívnak ajándékért cserébe, majd három órányi agyleolvasztás után kisorsolnak kedvezményeket, amikhez ingyen hitel is jár? Hazaviszed, örülsz, aztán rájösz, hogy hoppácska van, mert gagyit vettél vagy jó minőséget jelentősen túlárazva. A túlárazás alatt nem csak az index írásában közölt gagyi 400e-ért dolgot értem. Szerintem túlárazás az is, amikor az átlagos nyugdíjas Marika néni belevág egy 400-500 ezret valóban érő háztartási gépbe/csodalámpába. Neki ez egyértelműen túl van árazva, hiszen a mindennapi életben a havi nyugdíjából egy 20e forintos háztartási gép megvétele is gondot okozna. 

Sokakkal ellentétben én a legnagyobb problémát nem az agymosásban látom, amin a KDNP,  fogyasztóvédelem és a közvélemény pattog. Nem érzem a leginkább likvidálandó problémának a félreveztő kamukat (német minőség, most jöttünk a piacra, csak most és csak neked...stb.). Hogy miért nem? Bekapcsolod a tv-t és szinte csak ilyen téma jön veled szembe. Mindenki el akarja adni a saját termékét vagy szolgáltatását neked. 

Pénzügyesként egy pénzügyi példát mondanék nektek. A tv-ben egészen hosszú reklámokat találni az időskori nyugdíjbiztosításról, amelyik mindenféle egészségügyi vizsgálat nélkül mindenkit befogad apró pénzért és garantáltan fizetni fog. Meg ahogyan Móriczka megálmodta... Ilyenkor vakarom a fejem, hogy a fgyasztóvédelemnél miért nem veri ki a biztosítékot (vagy az MNB-nél) ez a dolog? Egyértelmű, hogy egy pilotajátékról beszélünk biztosítói körítéssel, amiben a "biztosító" addig tud kifizetéseket teljesíteni, amíg többen szállnak be. Amint már a kutya nem száll be, akkor becsődölnek és a pénz is elfolyik. Ezt most írásban adom bárkinek, hogy ez fog bekövetkezni. Ugyanis az életben csak a halál biztos. Tutira a halált biztosítani mindenféle kizárás nélkül pedig nagy butaság, hiszen akkor garantálod, hogy mindenki ki lesz fizetve egy nagyobb összegre, mint amennyit befizetett. Ez akkor is rizikós,ha tisztában vagyunk a kockázati közösségek jelentésével. Mivel most nem erről van szó, ezért nem kezdek okfejtésbe, de annyit elárulhatok, hogy a honlapjukat végigolvasva rájösz, hogy mégsem mindenkit mindenáron és minimum két ponton félrevezetnek a reklámjukban... Na mindegy.

Az igazi problémák

Gyors hitel

Az arcom lezsibbad, amikor meghallom, hogy egy árúbemutatóról valaki hitellel a zsebében távozott. Azért álljunk le egy pillanatra, még mielőtt tovább megyünk! Csak nekem fura, hogy az agyonszabályozott és szigorított hitelpiacon (minimum jövedelemigazolás, mindenféle gondolkodási idő...stb.) lehetősége van az embernek egy mamuszban és pizsomában mindenféle komolyabb jövedelem és munkaviszonyigazoló dokumentum nélkül hitelt kapni? Nem érzitek itt az ellentétet a mai piaci iránnyal? Bemész áruhitelért az Auchanba és itt is elkérnek tőled folyószámlakivonatokat, munkáltatói igazolásokat. De ha elmész egy ilyen bemutatóra, akkor semmi gond nincs, csak írd alá és dől a lé. Hát minimum érdekes a helyzet. 

Ha a problémát meg akarjuk szüntetni, akkor itt kell megfogni a dolgot, hiszen nem mindenkinek van a zsebében 400-500 ezer forint. Ráadásul a legtöbb helyen rábeszélnek a hitelre, mert azért bónusz jár... Nem azt akarom, hogy szigorítsanak és szivassák a népet. Annyi lenne az elvárás, hogy a piaci viszonyokhoz és az etikai kódexben leírtakhoz közelítsék ezt a folyamatot. 

1. Ne lehessen helyszínen szerződni
2. Szükséges legyen a munkáltatói igazolás, folyószámla kivonat és egyéb dokumentáció a szerződés kötéshez
3. Szerződéskötést áruhitelre kizárólag banki alkalmazott által lehessen elvégezni, aki biztosítja a független és teljes körű tájékoztatást a hitel természetéről.

Hogy ennek mi lenne a következménye? Vége lenne az első felindulásból elkövetett hitelfelvételekkel egybekötött vásárlásoknak ezeken a bemutatókon. Az embereknek lenne törvényi lehetősége az átgondolásra anélkül, hogy szégyenérzet keltést vagy egyéb technikákat alkalmaznánk rajtuk. Másrészről a hitelfelvétel körülményei is javulnának és nem maradnának négyszemköztös megoldásban, ahol az értékesítő annyit mond, amennyit el akar mondani.

Ajándékozás

Szerintem a KDNP javaslata az ajándékozás megtiltásáról egy hatalmas bullshit, hangulatkeltés és látens intézkedés. Tulajdonképpen minden területen folyik az ajándékozással egybekötött értékesítés. Nézd meg a Vodafone reklájmait. "Kapsz egy tabletet ajándékba, ha..." vagy "Kapsz ajándék lebeszélhető perceket, ha...". Véleményem szerint az ajándékozás megtiltásával csak az ügyfeleket szivatnák, hiszen a talicska zsetonért cserébe még annyit sem fognak kapni, mint azidáig. Abban pedig biztosak lehettek, hogy ezek a cégek tudnak ajándékozás nélkül is értékesíteni... Nem leszek szimpatikus, de ezt a gyakorlatot felesleges babrálni. Annyiban lehet finomítani, hogy jól elkülöníthető legyen már a kezdetektől a vásárláshoz kötött ajándék a megjelenéshez kötött ajándéktól. Ezt az elkülnítést pedig megfelelő tájékoztatás jellemezze, hogy senki ne értse félre minek mi a következménye az ajándékozás esetében.

Elállási jog

Amikor tavaly intéztük a visszavételt az ügyfélnek, akkor 8 nap volt a törvénymódosított időtartam az elálláshoz. Nekem ezekkel a napokkal úgy általában komoly problémáim vannak, hiszen úgy érzem, hogy ugyanazokat a jogokat és időtávokat kell biztosítani minden félnek. Legjobb példám erre a NAV fizetési gyakorlata, ami a mai napig kiveri nálam a biztosítékot és gusztustalannak érzem. Amikor te tartozol a NAV-nak (tartozol= idő van fizetni), akkor 8 napod van fizetni, különben jön az inkasszó. Ha a NAV jön neked pénzzel (pl.: túlfizetés a számládon), akkor a gyakorlatban egy több hónapos játék veszi kezdetét. Magyarul a saját pénzedért könyörögni kell, fordított esetben pedig bűnözőként és adócsalóként viselkednek veled. (Az a baj, hogy az elmúlt években túl sok ilyen sztorit hallottam és tapasztalatam ahhoz, hogy meggyőzzetek ennek ellenkezőjéről...). Nálam az lenne a korrekt ha az Állam minden szervezete példát mutatna, vagyis ha elvárják a 8 napos fizetési határidőket, akkor ők is tartsák be ezt.

A témánkban ezt a 8-14 napos periódusokat el kellene felejteni és egy normális időtávot meghatározni. Életbiztosítások esetében 30 nap az elállási joga az ügyfélnek és működik. Úgy gondolom, hogy ezt a 30 napos elállási jogot meg lehetne tartani ebben az esetben is bizonyos feltételekkel. Nyílván a 30 napig agyonhasznált terméket már ne lehessen visszavinni, de a sértetlen, 1-2-3x kipróbált, de nem megfelelő terméket igen. 

Így a piacot ki lehetne jobban tisztítani, hiszen a kamu cégek nem azon izgulnának, hogy ússzák meg a 8 napot, aztán kalap kabát. Jobban rá lennének kényszerítve a valóságra. Ha szart árulsz, akkor mindenki visszaviszi és csődbe mész. Ha jót árulsz, akkor a kutya nem viszi vissza és tiád a pénz. Ilyen egyszerű.

Szállítási feltételek

Ez nagyon érdekes téma, hiszen alapvetően az eladó fél általában a kiszállítás költségeit magára vállalja. Viszont amikor problémád van egy ilyen termékbemutatós témával, akkor saját költségen kell visszaszolgáltatnod a terméket. Azt gondolom., hogy ha törvényileg szabályoznák ennek a költségnek a teherviselőjét, akkor egy ponton túl a cégek kétszer átgondolják, hogy megéri e nekik fűre fára rásózni a csodacuccot. Ezen felül meg kell tiltani a kötbér előírását illetve egyéb felmerülő költségeket. Ezen a ponton nem értem néhány biztosító gyakorlatát, akik az imént említett 30 napos elállási jog keretén belül kötvényesedési költségként levonnak a visszatérítendő összegből 5-10e forintot. Mivel a piac jelentős része nem csinál ilyet és enélkül is sikeres tud maradni, nem érzem indokoltnak ezt a "szemét" költséget egy darab kinyomtatott papírkáért (+ az admin munka). Persze nekem sem estek jól azok az ügyfelek, akikkel dolgoztam órákat, majd miután bemutattam nekik az ötletemet, megköszönték és nélkülem elintézték a dolgot. De szerencsére nem ez a jellemző. Úgy vagyok vele, hogy az a minimális % pedig legyen boldog a korrektségével együtt. Ha nekem belefér, akkor nem látom az okát, hogy egy milliárdos vállalkozásnak miért ne férne bele.

A cég központját nem lehet limitálni és kötelezni a területi elhelyezkedésre. Így előfordulhat, hogy Budaörs legeldugottabb helyén találod meg azt a céget, amelyiktől Budapest belvárosában vásároltál. Arra viszont lehetne és kell kötelezni a cégeket, hogy minimum egy internetes online és telefonos ügyfélbarát rendszer létesítsenek, aminek keretében az emberek otthonról és kényelmesen el tudják intézni a kívánt teendőiket (pl.: meghibásodás vagy elállás).  Vagyis az ügyfél telefonon vagy emailben bejelenti az elállást és a cég futárt küld a termékért. Ez egy korrekt üzletmenet lenne és számos más gazdasági területen működik!

KDNP szigorítások

• A termékbemutatózó cégeknek kötelező lenne ügyfélszolgálatot fenntartani, aminek a hét legalább egy napján este nyolcig nyitva kéne tartania. Kötelező lenne telefonos elérhetőséget biztosítaniuk.

Ez egy nagyon megengedő szabályozás, bár nem meglepő. Megint egy közszféra példát hoznék fel. Hihetetlen, hogy kormányhivatalok megengedik, megengedhetik maguknak azt, hogy bizonyos napokon ne nyissanak ki, bizonyos napokon pedig rövidített munkarendben működjenek. Személy szerint kötelezővé tenném ott is, itt is a kötelező és teljes körű nyitvatartást. Ez azt jelenti, hogy a héten legyen lehetőség minimum 2 nap bemenni reggel 7-kor és legyen lehetőség este 7-kor is ügyet intézni. Azt gondolom, hogy a legtöbb ember nem tud szabadságot kivenni azért, hogy délben intézzen ügyeket, pláne nem árúbemutatós ügyeket...

• Amikor a termékbemutatón meg is lehet venni a bemutatott termékeket, tilos lenne az ajándékjuttatás (sok termékbemutatón már a részvételért cserébe ajándékot adnak) és az ajándéksorsolás reklámja is. A párt érvelése szerint ugyanis részben az ajándékjuttatás és ajándéksorsolás miatt népszerűek a termékbemutatók, így ha ezeket nem lehetne reklámozni, az a fogyasztót védené.

Erről már megírtam a véleményemet.

• Azt is megtiltanák, hogy a termékbemutató helyszínén a cég fogyasztói hitelt közvetítsen a vásárlóknak. Jelenleg ugyanis, ha valaki a termékbemutató helyszínén belemegy a vásárlásba, akkor a helyszínen pillanatok alapján megkaphatja az akár több százezer forintos áruhitelt is.

Erről is értekeztem.

Összessítve

Nagyon nehéz dolog ez a termékbemutatózás, hiszen alapvetően vannak csalók és vannak korrekt üzletelők is. Sajnos, nem sajnos, de a legveszélyeztetettebb és legbefolyásolhatóbb célcsoportot támadják meg, akikkel könnyebben lehet üzletet kötni. Személy szerint, amikor engem megkeres egy nyugdíjas ügyfél, ki szeretne az unokájának félretenni, akkor első teendőim között van, hogy megismerem az unoka szüleit és "kierőszakolom", hogy közösen döntsenek a termékről, ne pedig a nagymama magánakciója legyen. Így kerülöm el azt, hogy egy lelkes nagymama rossz döntést hozzon, amit a családja nem támogatna. Persze elhiszem, hogy egy túlárazott csodalámpával vagy porszívóval nem lehet ilyen üzletvitelt alkalmazni (kimondom bátran!!!!), mert nincsen olyan épeszű ember, aki átlag jövedelemből 400-500 ezer forintot költene egy porszívóra vagy háztartási gépre, ha nyugodt  körülmények között belegondol a helyzetbe. 

Rossz kiindulópont, mondhatni maintream politika onnan kezdeni, hogy ezek a cégek mind gonoszak és el kell lehetetleníteni őket. Ezek a termékbemutatós vállalkozások ugyanúgy a gazdaság részei, akik léteznek és létezni akarnak. Azt kell megakadályozni, hogy az ügyfelek első agyzsibbasztott lelkesedésükből döntsenek, pláne, ha nincsen rá pénzük (hitel). Azt embert a saját hülyeségétől nem lehet megvédeni, de lehet limitálni.

"A csodacucc azért kerül 400-500 ezer forintba, mert megveszik. Ha nem fogják ennyiért megvenni, akkor hatalmas akciók keretében már 100-150 ezer forintért is meg fogja kapni mindenki. Ebben segít a hitelezési gyakorlat felülvizsgálata."

Ha kérdésed van, egy jó sztorid van vagy szükséged van, akkor írj bátran: szarvas.norbert@iflgroup.hu