Most már teljesen világos számomra, hogy a németek baromira magyarok akarnak lenni. Az ország saját mechanikája és belső funkcionalitása példaértékű és antikapitalista. A szocializmus egy olyan szegmenségben élünk, ahol a szocializmus eszméi tagadva vannak, de legalább unortodox. Persze nem akarok kritizálni senkit, hiszen ha létezne befektetési paradicsoma a keményen dolgozó kisembereknek, akkor azt tuti 2015 Magyarországának neveznék. De mire fel vagyok ennyire bőkezű és optimista veletek és veletek szemben? Mindjárt elárulom, de már előre leszögezem: Ha német lennék, akkor magyarrá akarnék válni... Rest of peace!
A téma, ami egy kommentből fejlődött ki
Imádom a szabad információáramlást és kontrollálatlan kommentelést a blogomon, hiszen gyakran pontosan belőletek merítek ötletet a következő írásomhoz. Hasznos dolog ez még azokban az időkben is, amikor nem vagyunk jó és aktuál témák hiányában. Szóval köszi!
Alaptézis:
"a questor az iskolapéldája annak, hogy a magyarok mennyire dilettánsak a kapitalizmushoz, és mennyire szeretik olyan dolgokba beleütni az orrukat, amikhez fingjuk sincs. mindenféle kemény munka, sőt, hozzáértés, utánanézés, realitás érzék nélkül pénzt akarnak alanyi jogon pusztán attól, mert nekik az jár.
aztán amikor becsődöl, nem tudomásul veszik, és bazdmegelnek egy jót, hanem állami garancia kell, meg kártérítés, meg faszom, mert nekik ez is jár, mert ha valaki felrakja egy lóversenyre az összes pénzét, és megdöglik a lova a versenypályán, neki akkor is pénz jár, de akkoris, ha nem ő fut be elsőnek, mert ő pénzt tett fel, ami az övé, az ő tulajdona.
nemcsak, hogy nem értik azokat az általuk önként, szabadon felkeresett és kiválasztott pénzügyi konstrukciókat, hanem ez nem is érdekli őket. nekik pénz JÁR. "- by Gerilgfx
Most persze meg lehet sértődni (hiszen szabad) ezen, de én nem akarok egy csapat hisztis kisgyereket látni az oldalon. Inkább játszunk el a gondolattal, hogy igaz. Most biztosan az elmeállapotomat kezdted megkérdőjelezni és keresed a nem létező összefüggést a németek és a komment között. Tudom, hogy nem hiszed, pedig így van.
A németek sokkal precízebb környezetet teremtettek meg a keményen dolgozó kisembereik számára, mint a brókerbotrányoktól tizedelt szabadrablásos magyarok. Viszont az egész szart sem ér egyik oldalról sem, ha a szabályokat a Big Brother (aka Kormány) állandóan felrúgja és politikai haszonszerzés céljából folyamatosan odaáll a kemény dolgozó (felelőtlenül befektetgető) kisemberek oldalára.
Nyílván nem azt akarom mondani, hogy a Kormánynak nem dolga a kisemberek, kisbefektetők védelme a tolvajokkal szemben. Kifejezetten azt állítom, hogy ezért tartjuk elméletben a bandát, hogy a játékszabályokat betartassák a játékosokkal. Inkább azt mondanám, hogy nem lehet minden egyes esetnél felemelni a földről a kisembert, megsimogatni a buciját és ejnye-bejnyézni egyet. Nem lehet mindig annyival elintézni a dolgot, hogy majd legközelebb jobban figyelj, most meg nyitom a kasszát (amit a többi adófizető és esetenként a pénzintézetek töltenek fel).
Csak konkrétan
Mi történt mostanában? Bedőltek a devizahitelek az elmúlt években, amit egyébként az aktuális politikai elit (Igen Orbán, Igen Szijjjártó, Igen Gyurcsány...) legitimizált, sőt saját maguk is így adósodtak el (papíron). Mindenki kockáztatott azzal, hogy a lényegesen olcsóbb devizában adósította el magát a drágább forinttal szemben (nyílván senki nem gondolhatta, hogy nincsen semmi kockázat a dologban és csak bucira olcsóbb az egyik, mint a másik).
Mi történt még? Bedőlt egy, majd kettő, majd mégtöbb brókercég és legitim fedezet nélküli kötvénykibocsátó kisiparos (lásd: Quaestor). Ezen cégek működését a rend éber őrei legitimizálták. Az emberek a magasabb nyereség érdekében elfordultak a biztonságos, ámde szerényebb hozadékú lehetőségektől és ide pumpálták a pénzt. Kockáztattak és buktak.
Eddig tiszta Monopoly, eddig tiszta kapitalizmus...
És amikor már bedőlt a táblán a játékmező, akkor jött az Állam minden esetben és a keményen dolgozó kisembereket folyamatosan és irracionálisan kárpótolgatja jobbra, balra. Ha pedig nem ők kárpótolgatják, akkor kikényszerítik a pénzpiactól (BEVA), hogy hiába semmi köze a Quaestor bulihoz, de fizessen. Mert ha nem fizet, akkor a keményen dolgozó kisemberrel megint a pénzpiac akar kicseszni... Ördögi és mesteri kör...
A lényeg, hogy látszólag bárki bármennyit kockáztathat. A kockázatot porlaszthaj, ha sikerül felülni arra a vonatra, amibe több tízezer keményen dolgozó kisember is van, mert akkor a kockázatot teljes egészében az Állam közvetetten és közvetlenül, kimondatlanul és mindig utólag kimondva átvállal.
Tetszik, nem tetszik, de ez van.
Pszichózis
Számomra is úgy tűnik a reakciókból és a sok utánolvasásból, hogy a legtöbben a mai napig eltévesztik a házszámot, ha kockázatvállalásról van szó. A kockázatvállalás addig oké, ameddig nyereség van rajta. Ha a kockázat elkezd természeténél fogva ketyegni, akkor mindenki elkezd kockázatelhárítani és demagógizálni (szegény kisembert megint átverték). Az Állam pedig politikailag korrektül kénytelen elhinni, hogy megint a kistestvért akarják elnyomni, és közbelép a kapitalizmus kárára.
Nagyon nehéz lesz úgy egy modern nyugati értékrendű társadalmat felépíteni, ha folyamatosan atyáskodik mindenki felett az Állam. Elhiszem, hogy rövid távon ez a politikai buli, de hosszú távon ez mindig sokba fog kerülni költségvetési és erkölcsi szempontokból is.
Én ezt érzem
Nincsen devizahitelem, a befektetéseimnek a kockázatát megismertem és felvállaltam. Igyekszem takarékosan élni (ez nem azt jelenti, hogy soha hitelt! Sőt, tervezek hitelt felvenni, de csak okosan és megfelelő fedezettel vagyongyarapítás céljából), a kockázatokat mérlegelni és elfogadni a kapitalizmus játékszabályait. Sosem fektettem volna be a Quaestor kötvénybe, mivel lehetett tudni, hogy fedezet nélküli kibocsájtás volt, amiből refinanszírozták magukat. Helyette elfogadtam, hogy a kamatom fele annyi lesz (már amikor kötvény alapokat kerestem az összehasonlíthatóság kedvéért).
Azt érzem, hogy rosszul élek és gondolkodom ebben az országban. Azt látom, hogy tulajdonképpen jobban jártam volna a Quaestorral dupla kamattal játszani, hiszen ha időben szálok ki, akkor nagyobb a nyeremény, ha meg bukó van, akkor sincs bukó, mert majd az Állam kötelezi a foggalmatlan BEVA-t a kártérítésre. De ugyanez a helyzet a többi bulival is. Olyan kockázat van, ami kizárólag névleges. Ezt biztosan irigyli a német befektető.
Azt látom, hogy az Állam és a bankok a rendesen fizető adósokat bűnteti, miközben a nem teljesítőket folyamatosan helyzetbe hozza (kedvezmények, jóváírások, tartozás elengedések). Aki fizet, annak emelik a költségeit, míg aki nem fizetett eddig sem, annak teljesen mindegy. Így fordulhat elő, hogy az az ember, aki 2005-ben forintban vette fel a saját 10M forintját (és végig sokkal magasabb kamaton törlesztett) végül 20-25 M forintot is visszafizet. Szemben a devizás kollegával, aki az első 8 évben lényegesen kevesebbett fizetet, majd egy valóban szemét árfolyamon (256) forintosított hitellel pörög tovább. Mire a jóváírásoknak vége lesz, addigra igazából a legtöbben kevesebbet fognak visszafizetni, mint a forintos kollega.
Most nem ezeknek az embereknek akarok beszólni. Sokakkal kicsesztek, átverték őket...stb. Inkább az egész helyzetet utálom, ami kialakult ebben az országban, és amit nagyon sokan meglovagolnak (azok, akik nem önhibájukon kívül kerültek a vesztes oldalra). Perverz a helyzet, hiszen aki lelkileg kibírja a streszt és a folyamatos idegeskedést, annak szinte semmi kockáztatnivalója nem lesz (ha marad a BEVA-OBA értékhatáron belül). Mostanában azok jártak a rosszul akikről senki nem beszél. A jól fizető adósok és a minimálisabb kamattal megelégedő madarak.
Na ők azok, akiken végül a bulit le fogják verni a költségek emelésével (tranzakciós díjak, kezelési költségek, adminisztrációs díjak, hitelkamat felár, alacsonyabb hozam...stb).
Nyugi
Elismerem, hogy ez az írás egy nagyon erős politikailag érzelemfűtött szatírává avanzsálódott, de hiszem, hogy sok mondanivaló és igazság van benne. Az élet sosem fekete és fehér. Már itt a blogon is írtam több valódi történetet a bankok túlzásairól. De megírtam ügyfelek részéről elkövetett szemétségeket is. Mind a két oldal (ha lehet ilyet mondani) kitermeli a saját áldozatait és bűnözőit. Nem kívánom senkinek, hogy átélje azt, amit sok devizahiteles átélt, amikor élete munkáját rabolták el tőle egy trükkösen megfogalmazott hitelszerződéssel. Nem kívánom senkinek, hogy élete megtakarítását bármelyik bróker a piaci kockázatokon felül elrabolja, mert a felügyelet nem figyel éppen.
Sok az áldozat, de ha az öszképet nézem, akkor tényleg az rajzolódik ki, hogy kockázat szempontjából mennyire megéri magyarnak lenni egy bizonyos aspektus szerint. Sokan mondják, hogy ez itt Panama. Szerintem is. De azt is tudom, hogy sem Panama, sem a Balkán nem fizettetné ki a komplett társadalommal néhány tízezer szerencsejátékos veszteségét csak azért, mert az jár nekik. Ha pedig nem tudunk megalkotni egy olyan rendszert, ami a legjobban a felelősséggel kockázatvállalókat és rendes "játékosokat" részesíti előnyben, akkor megette a fene és lehet izzítani a szemüveget, internetet, billentyűzetet a következő botrányra, aminek a menete ugyanaz lesz:
Kipattan-Hápogás-Hebegés- Maszatolás-Veszteség- reVeszteség- Kártalanítás- Adófizetők pénzéből- Bűnösök a süllyesztőben Panama fele- Emlékezetkiesés a társadalom részéről- Ráfizetés a rendesektől és Behajtás.
Tetszik a performance? Ez Like:
