Az origon futottam bele tegnap egy olyan cikkbe, amit úgy hírdettek meg, mint a brókerbotrány legújabb díjjelöltjét. Kiváncsian nyitom meg a cikket és olvasom a harmadik sorban, hogy egyébként a sztori 2013-ban történt és mai napig tart a bírósági tárgyalás. Na bumm! Akkor most mindent az enyémmel hasonló címekkel lehet majd eladni (cikket!)? A közvélemény habzó szájjal várja a következő csontváz felbukkanását a pénzpiacon? Megrendítő, amikor egy cég csődvédelmet kér? Gyorsan leszögezem a leszögezni valót, aztán mehetünk a munkára. A csődvédelmi eljárás, illetve a cégek csődje a szabad gazdaság velejáró következménye. Cégek alakulnak, cégek hullanak. Rossz dolog, de nem a magyar brókerbotrány fedezte fel a sztorit... Na ki kért most csődvédelmet?

Meglepődtem ezen, de A Fővárosi Törvényszék elfogadta az Ulpius-ház Könyvkiadó csődeljárás iránti kérelmét, ezért a könyves céget a bíróság további döntéséig fizetési haladék illeti meg. A budapestieknek ismerős lehet a metrón agyonplakátozott Ulpius kiadó, ami az elmúlt két évben brutális terjeszkedésben kezdett. Amikor egy bejáratott vállalkozás brutális terjeszkedésbe kezd, új kirendeltségeket nyit, tendereket nyer meg és mindenhol saját magát tudja hírdetni ("moneyball baby"), akkor nem feltétlenül az jut eszünkbe, hogy a saját veszte elől menekül.

Az MTI megkeresésére Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) igazgatója elmondta, nem könyvszakmai rendszerhibáról beszélünk, nem egy láncreakció kezdetét látjuk.

Amikor egy cég elkezd látszólag prosperálni, akkor biztosak lehetünk benne, hogy van egy üzleti modellje, amire épít. Kérdés, hogy valódi alapokra építkezik vagy pedig az ötletből próbál hasznot szerezni? A cég menekül a győzelembe vagy pedig halad a győzelem fele? A haladás egy tudatosan felépített természetes folyamata a profi vállalkozásnak, míg a másik verzióba eshetett az Ulpius is.

Történhetett ugyanis, hogy értékesítési és könyvkiadói modellje egyértelműen a popularista szórakoztató műfajok irányát tartotta. Ennek köszönhetően övék volt a modern szado szexkönyv sorozatának a joga is (a szürke 50 árnyalata). Gyorsan akartak sok pénzt keresni. Látszólag világsikerekre és popularista könyvekre építeni tuti biznisz lehet. Viszont sosem lehet tudni, hogy nálunk mi fog befutni és mi lesz önköltség alatt?

Egy jogot megvásárolni nagyon drága mulatság. Minél híresebb külföldön a könyv, annál drágább elhozni. Önmagában pénzügyi kockázattal jár a dolog, hiszen a könyvkiadónak tőkét kell befektetnie, ami nem biztos, hogy megtérül valaha is. Az ULPIUS pedig már évek óta inflációval sújtja a könyvpiacot az "egyet fizet 9-et kap" és hasonló akcióival. Először azt hittem, hogy készletkisöprésről lehet szó, ami alkalmi dolog. Aztán az akció folyamatos lett és a  3in1 akcióból lett 9in1 is. Folyamatosan megújul a történet, ami elgondolkodtató, hogy mi lehet a mögöttes ok.

Ugyanis kétségünk se legyen felőle, hogy a adott árrések mellett feltétlenül nyereséges ilyen módon kiszórni a könyveket. Nem véletlen, hogy az Alexandra vagy a Libri is csak mértékkel próbálkozik (2-őt fizet, hármat kap) az akciók területén. Az Ulpiusnak vélhetően hatalmas és eladhatatlan készlete alakult ki a raktárban, amit úgy akartak veszteségminimalizálni, ha a könyvház sikerét mutatják kifele a folyamatosan kipakolt  hírdetésekkel és új boltok nyitásával. Erre már lehetett építeni a könyvakciókat is. Elképzelhető, hogy a kereskedőházak nem voltak partnerek az ilyen fajta készletritkításban. Emiatt léphetett az ULPIUS a saját boltok erősítése irányába.

Innentől kezdve pedig egyfajta pilotajátékot alakítottak ki saját maguknak, amiben az új "belépők" (áron alul kiszórt könyvek) pénzéből fedezték a költségeket, reklámokat, rezsit, hogy további forgalmat generáljanak. Valószínűleg most értek el arra a pontra, hogy a rendszer összeomlott, a bevételek nem fedezték a kiadásokat sem. Kezdődjön a csődeljárás.

Alapvetően a cég nem okozott direkt módon kárt az embereknek. Könyvet ma is lehet venni, holnap meg majd mástól lehet. A könyvszakmának már kérdéses, hogy mekkora kárt okozott a kereskedelmi gyakorlatával. Azt biztos, hogy ez az üzletmodell egy nem követendő példa. Az életben ehhez tudom hasonlítani azt az élethelyzetet, amikor egy hiteles felvesz egy újabb kölcsönt, hogy abból fedezze a réginek a törlesztését. Egyszer kipukkad a lufi és vége. Valami ilyesmi történhetett itt is.

A tanulság ebből a történetből a profit normalizálása és az elfogadás. Sosem szabad elhinni, hogy az ötletünk/vállalkozásunk tuti és magas nyereséget fog hozni kockázat nélkül. Törekedni kell a fenntartható üzleti modell kiépítésére és türelmesnek kell lenni. Nem szabad magas készletet felhalmozni, mert ott a kockázat, hogy eladhatatlanná válik. A túl nagy akciók pedig nem mindig járnak sikerrel, ha mögöttes tartalmuk nincsen, csak a veszteségminimalizálás. Gondolok olyan mögöttes tartalomra, mint ügyfélszerzés, ügyfélkör bővítés, márka felépítés és egyéb a vállalkozás növekedésével járó huncutságok.

Azért kár értük, mert akármennyire káros volt a jelenlétük a könyvpiacra, én szerettem az akcióikban részt venni.

:::::::::

Segíthetek? Klikk

Tetszik a performance? Ez Like: